2018. március 12., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 12 - HÉTFŐ - Lukács 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 973. nap

A papok és vének hivatása az volt, hogy Istent képviseljék a nép előtt. Helyre kellett volna igazítaniuk a templom udvarában tapasztalható visszaéléseket. Példát kellett volna adniuk a népnek becsületességből és könyörületességből. A maguk hasznának keresése helyett inkább a hívek szükségleteit, helyzetét kellett volna nézniük, készségesen segíteniük kellett volna azoknak, akik nem tudták megvásárolni a megkívánt áldozatokat. Ezt viszont elmulasztották. A telhetetlenség megkeményítette szívüket.

Eljöttek erre az ünnepségre a szenvedők, a szűkölködők, a nélkülözők is. Ott voltak a vakok, a sánták, a süketek. Egyeseket ágyon hoztak. Sok olyan szegény is eljött, akik a legszerényebb áldozatot sem tudták megvásárolni az Úrnak, még saját éhségük csillapítására sem tudtak élelmet venni. Mindezeket nagyon lehangolták a papok állításai, akik kegyességükkel dicsekedtek, akik azt állították, hogy ők a nép őrzői, de hiányzott belőlük az együttérzés, a könyörületesség. A szegények, betegek, haldoklók hiába könyörögtek kegyeikért. Szenvedésük nem ébresztett szánalmat a papok szívében.

Amint Jézus a templomba lépett, tekintete átfogta az egész helyszínt. Látta a tisztességtelen üzletelést. Látta a szegények nehéz helyzetét, akik hitték; hogy vérontás nélkül nincs bűneikre bocsánat. Látta, hogy templomának külső udvara szentségtelen vásártérré lett. A szent hely egyetlen óriási tőzsdévé vált.

Krisztus látta, hogy valamit tenni kell. Az embereket számos ceremóniára kötelezték anélkül, hogy helyesen megmagyarázták volna azok jelentőségét. A hívek áldozatokat hoztak, de nem tudták, hogy azok az egyetlen tökéletes Áldozat előképei, pedig ott állt közöttük Az, Akit összes szolgálatuk jelképezett, bár nem ismerték fel, nem tettek tisztességet neki. Ő adta az áldozatokra vonatkozó utasításokat. Ismerte jelképes értelmüket, látta, hogy elferdítik, félreértelmezik őket. A lelki istentisztelet eltűnőben volt. Hiányzott a kapocs, amely a papokat és véneket Istenükhöz fűzte volna. Krisztus feladata az volt, hogy teljes egészében más istenimádást hozzon létre.

Krisztus a templomudvar lépcsőjének tetején állva kutató tekintetével átlátta az előtte levő helyszínt. Prófétikus szemmel tekintett a jövőbe, látta nemcsak az esztendőket, hanem az évszázadokat és korszakokat is. Látta, hogyan forgatják ki jogaikból a szűkölködőket a papok és vének, hogyan tiltják meg, hogy az evangéliumot prédikálják a szegényeknek. Látta, hogyan rejtik el Isten szeretetét a bűnösök elől és bocsátják áruba kegyelmét. Amint áttekintette az udvart, ábrázatán felháborodás, hatalom és erő tükröződött. Az emberek figyelme Rá terelődött. Szentségtelen üzleteléssel foglalatoskodtak, de tekintetük most reászegeződött. Képtelenek voltak levenni Róla szemüket. Érezték, hagy ez az Ember olvas legrejtettebb gondolataikban, észreveszi titkolt szándékaikat. Néhányan megpróbálták elfedni arcukat, mintha gonosz cselekedeteik oda lettek volna írva, ahonnan a vizsgáló szemek leolvashatják.

Mai Bibliai szakasz: Lukács 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Évekkel az első űrhajó repülése előtt meglátogattam a kilövő állomást a Kennedy Űrközpontban. Ott az űrhajó repülési terve egy nagy irányítóterem egész falát betöltötte. A naptárban minden nap alatt fel voltak sorolva azok a feladatok, amelyeket arra a dátumra el kellett végezni. Egy függő vörös szalag mutatta, hogy hol tartunk a visszaszámlálásban az első űrhajó kilövéséig.

Képzeljük el a mennyei tervező naptárt Isten trónja fölött, amint felsorol minden eseményt Jézus születése körül. Az egyik bejegyzés így szólhat: „Augustus császár kiadja a rendeletet, hogy az egész világ összeírattassék” (Lk 2:1). Isten időzítette a császár népszámlálásának minden részletét, hogy József és Mária pontosan akkor érkezhessen meg ősi hazájába, Betlehembe, amikor Jézusnak meg kell születnie: „És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát” (6-7. vers).

Mint jó történetmondó, Lukács nem árulja el nekünk Jézus születésének a jelentőségét, hanem engedi, hogy az Úr egyik angyala elmondja a közelben levő pásztorok egy csoportjának a jó hírt, hogy „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (11. vers). Az angyal szándékosan fokozza a várakozást: a Megváltó születése „nagy öröm, amely az egész nép öröme” (10. vers). Hirtelen, mintha már többé nem tudtak volna csendben maradni, angyalok sokasága jelenik meg, kik ezt mondják: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (14. vers).

Minden bibliai szakasz tartalmaz valamilyen igazságot Istenről, amely jó hír neked és nekem. Ez az az evangélium szó alapjelentése. Az evangélium annak a jó híre, amit Isten tett, tesz és tenni fog értünk. Lukács 2. fejezetének jó híre a tied és az enyém ma. A Betlehemben született csecsemő a mi Megváltónk, az Úr Krisztus!

A Biblia minden ígérete jó hír, mert arról beszél, hogy mit tesz Isten. Az angyalok sokaságága szerint Jézus születésének az a célja, hogy békességet hozzon nekünk. Ahhoz, hogy megtapasztald Jézus békéjét, arra van szükséged, hogy úgy fogadd az angyal pásztorokhoz intézett szavait, mint személyes meghívót, hogy Jézust Megváltódként elfogadd. Ahogy a mi 21. századi világunk láthatóan kisodródik ellenőrzésünk alól, el kell hinnünk, hogy Istennek van egy tervező naptára Jézus második eljövetelével kapcsolatban is, amely ugyanolyan pontossággal teljesedik, mint az első advent. A pásztorokhoz hasonlóan várakozó magatartást kell gyakorolnunk addig, míg az angyalok be nem jelentik Jézus eljövetelét.

Douglas Jacobs, D.Min.

136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  16. fejezetéhez (március 11-17.).

Nikodémus nem átlagos személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta, mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy újjászülessen a Szentlélek által.

Ugyanezt elmondhatjuk a mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes átalakulás.

Fel kell ismernünk, hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény életet.

Joseph Tean, a Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése