Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 973. nap
A papok és vének hivatása az volt, hogy Istent képviseljék
a nép előtt. Helyre kellett volna igazítaniuk a templom udvarában tapasztalható
visszaéléseket. Példát kellett volna adniuk a népnek becsületességből és
könyörületességből. A maguk hasznának keresése helyett inkább a hívek
szükségleteit, helyzetét kellett volna nézniük, készségesen segíteniük kellett
volna azoknak, akik nem tudták megvásárolni a megkívánt áldozatokat. Ezt
viszont elmulasztották. A telhetetlenség megkeményítette szívüket.
Eljöttek erre az ünnepségre a szenvedők, a szűkölködők, a
nélkülözők is. Ott voltak a vakok, a sánták, a süketek. Egyeseket ágyon hoztak.
Sok olyan szegény is eljött, akik a legszerényebb áldozatot sem tudták
megvásárolni az Úrnak, még saját éhségük csillapítására sem tudtak élelmet venni.
Mindezeket nagyon lehangolták a papok állításai, akik kegyességükkel
dicsekedtek, akik azt állították, hogy ők a nép őrzői, de hiányzott belőlük az
együttérzés, a könyörületesség. A szegények, betegek, haldoklók hiába
könyörögtek kegyeikért. Szenvedésük nem ébresztett szánalmat a papok szívében.
Amint Jézus a templomba lépett, tekintete átfogta az egész
helyszínt. Látta a tisztességtelen üzletelést. Látta a szegények nehéz
helyzetét, akik hitték; hogy vérontás nélkül nincs bűneikre bocsánat. Látta,
hogy templomának külső udvara szentségtelen vásártérré lett. A szent hely
egyetlen óriási tőzsdévé vált.
Krisztus látta, hogy valamit tenni kell. Az embereket
számos ceremóniára kötelezték anélkül, hogy helyesen megmagyarázták volna azok
jelentőségét. A hívek áldozatokat hoztak, de nem tudták, hogy azok az egyetlen
tökéletes Áldozat előképei, pedig ott állt közöttük Az, Akit összes szolgálatuk
jelképezett, bár nem ismerték fel, nem tettek tisztességet neki. Ő adta az
áldozatokra vonatkozó utasításokat. Ismerte jelképes értelmüket, látta, hogy
elferdítik, félreértelmezik őket. A lelki istentisztelet eltűnőben volt.
Hiányzott a kapocs, amely a papokat és véneket Istenükhöz fűzte volna. Krisztus
feladata az volt, hogy teljes egészében más istenimádást hozzon létre.
Krisztus a templomudvar lépcsőjének tetején állva kutató
tekintetével átlátta az előtte levő helyszínt. Prófétikus szemmel tekintett a
jövőbe, látta nemcsak az esztendőket, hanem az évszázadokat és korszakokat is.
Látta, hogyan forgatják ki jogaikból a szűkölködőket a papok és vének, hogyan
tiltják meg, hogy az evangéliumot prédikálják a szegényeknek. Látta, hogyan
rejtik el Isten szeretetét a bűnösök elől és bocsátják áruba kegyelmét. Amint
áttekintette az udvart, ábrázatán felháborodás, hatalom és erő tükröződött. Az
emberek figyelme Rá terelődött. Szentségtelen üzleteléssel foglalatoskodtak, de
tekintetük most reászegeződött. Képtelenek voltak levenni Róla szemüket.
Érezték, hagy ez az Ember olvas legrejtettebb gondolataikban, észreveszi
titkolt szándékaikat. Néhányan megpróbálták elfedni arcukat, mintha gonosz
cselekedeteik oda lettek volna írva, ahonnan a vizsgáló szemek leolvashatják.
Mai Bibliai szakasz: Lukács
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Évekkel az első űrhajó
repülése előtt meglátogattam a kilövő állomást a Kennedy Űrközpontban. Ott az
űrhajó repülési terve egy nagy irányítóterem egész falát betöltötte. A
naptárban minden nap alatt fel voltak sorolva azok a feladatok, amelyeket arra
a dátumra el kellett végezni. Egy függő vörös szalag mutatta, hogy hol tartunk
a visszaszámlálásban az első űrhajó kilövéséig.
Képzeljük el a mennyei
tervező naptárt Isten trónja fölött, amint felsorol minden eseményt Jézus
születése körül. Az egyik bejegyzés így szólhat: „Augustus császár kiadja a
rendeletet, hogy az egész világ összeírattassék” (Lk 2:1). Isten időzítette a
császár népszámlálásának minden részletét, hogy József és Mária pontosan akkor
érkezhessen meg ősi hazájába, Betlehembe, amikor Jézusnak meg kell születnie: „És
történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte
elsőszülött fiát” (6-7. vers).
Mint jó történetmondó,
Lukács nem árulja el nekünk Jézus születésének a jelentőségét, hanem engedi,
hogy az Úr egyik angyala elmondja a közelben levő pásztorok egy csoportjának a
jó hírt, hogy „Üdvözítő született ma
nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (11. vers). Az angyal
szándékosan fokozza a várakozást: a Megváltó születése „nagy öröm, amely az egész nép öröme” (10. vers). Hirtelen, mintha
már többé nem tudtak volna csendben maradni, angyalok sokasága jelenik meg, kik
ezt mondják: „Dicsőség a magasságban
Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (14. vers).
Minden bibliai szakasz
tartalmaz valamilyen igazságot Istenről, amely jó hír neked és nekem. Ez az az
evangélium szó alapjelentése. Az evangélium annak a jó híre, amit Isten tett,
tesz és tenni fog értünk. Lukács 2. fejezetének jó híre a tied és az enyém ma.
A Betlehemben született csecsemő a mi Megváltónk, az Úr Krisztus!
A Biblia minden ígérete
jó hír, mert arról beszél, hogy mit tesz Isten. Az angyalok sokaságága szerint
Jézus születésének az a célja, hogy békességet hozzon nekünk. Ahhoz, hogy
megtapasztald Jézus békéjét, arra van szükséged, hogy úgy fogadd az angyal
pásztorokhoz intézett szavait, mint személyes meghívót, hogy Jézust Megváltódként
elfogadd. Ahogy a mi 21. századi világunk láthatóan kisodródik ellenőrzésünk
alól, el kell hinnünk, hogy Istennek van egy tervező naptára Jézus második
eljövetelével kapcsolatban is, amely ugyanolyan pontossággal teljesedik, mint
az első advent. A pásztorokhoz hasonlóan várakozó magatartást kell gyakorolnunk
addig, míg az angyalok be nem jelentik Jézus eljövetelét.
Douglas Jacobs, D.Min.
136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
16. fejezetéhez
(március 11-17.).
Nikodémus nem átlagos
személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási
vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre
tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki
rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a
keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval
túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus
Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai
eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta,
mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy
újjászülessen a Szentlélek által.
Ugyanezt elmondhatjuk a
mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert
ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten
kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire
értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes
átalakulás.
Fel kell ismernünk,
hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak
amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a
Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az
életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a
szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény
életet.
Joseph Tean, a
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése