Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 966. nap
Az akkori szokás szerint a menyegzői ünnepség több napig
tartott. Ünneplés közben hamarosan kiderült, hogy a bor nem elegendő. Ez a
felismerés rendkívüli zavart és nyugtalanságot eredményezett. A menyegzőn a bor
hiánya gondatlanságnak számított, s a vendégszeretetet kérdőjelezte meg. Az
ifjú pár rokonaként Mária segédkezett az ünnepség lebonyolításában, s látva a
kényes helyzetet, így szólt Jézushoz: "Nincs boruk" (Jn 2: 3). E
szavak azt sugallták, hogy Jézus megsegíthetné őket. Ő azonban így felelt
"Mi közöm nékem tehozzád, ó asszony? Nem jött még el az én órám" (Jn
2:4). Ez az első hallásra elutasítónak tűnő válasz nem volt rideg, udvariatlan
megnyilatkozás. Az a kifejezés, ahogyan a Megváltó megszólította anyját,
megfelelt az akkori keleti szokásnak. Ezt a megszólítást olyan személyekre
alkalmazták, akik iránt tiszteletet akartak kifejezni. Krisztus minden
megnyilatkozása összhangban volt a törvény előírásával: "Tiszteld atyádat
és anyádat" (2Móz 20:12). A kereszten, ahol utoljára fejezte ki anyja
iránti gyöngédségét, Jézus ugyanígy szólította meg Máriát, és legszeretettebb
tanítványa gondjaira bízta. A menyegzőn csakúgy, mint a kereszten, a
hanghordozásában, tekintetében és modorában rejlő szeretet magyarázza szavait.
Amikor serdülő korában a templomban járt, és életének titka
feltárult előtte, Krisztus így szólt Máriához: "Avagy nem tudjátok-é, hogy
nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?"
(Lk 2:49) E szavak adják meg egész életének és szolgálatának alaphangját.
Mindent alávetett művének, a megváltás nagy munkájának, és azért jött e
világra, hogy elvégezze e munkát. Most elismételte Jézus a tanítást. Fennállt a
veszély, hogy Mária Jézussal való rokonsága alapján különleges igényeket
támaszt vele szemben, és bizonyos mértékig jogot formál arra, hogy küldetésében
irányítsa. Harminc éven át engedelmes, szerető fia volt, és szeretete mit sem
változott, de most Jézusnak Atyja művéhez kellett fognia. Mint a Magasságos
Fiát és a világ Megváltóját, semmilyen földi kötelék nem tarthatta vissza
küldetésétől, sőt életmódját sem befolyásolhatta. Szabadnak kellett lennie,
hogy Atyja akaratát cselekedhesse. Ez a lecke nekünk is szól. Isten
követelményei felette állnak még az emberi kapcsolatok kötelékeinek is.
Semmilyen földi vonzás nem térítheti le lábunkat arról az ösvényről, amelyen
Isten parancsolja, hogy járjunk.
Az elbukott emberiség megváltásának egyetlen reménye
Krisztusban van. Mária csak Isten Báránya által lelhetett üdvösséget. Önmagában
nem volt érdeme. Kapcsolata Jézussal - lelki szempontból - egyáltalán nem
különbözik bármely más embernek a Megváltóhoz való viszonyától. Ezt jelzik az
Üdvözítő szavai. Világos különbséget tesz anyjához fűződő viszonyában mint
Emberfia és mint Isten Fia. A köztük fennálló rokoni kötelék semmiképpen sem
teszi Máriát egyenlővé vele.
E szavak: "Nem jött még el az én órám" (Jn 2:4)
arra mutatnak, hogy Krisztus földi életének minden tette az öröktől fogva
létező terv megvalósítása volt. Mielőtt a földre jött, a tervet, és minden
részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek közt jártában
lépésről-lépésre Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a
megjelölt időben. Ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött.
Mai Bibliai szakasz: Márk
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 11. fejezet változást
jelent úgy gondolati síkon, mint az események irányában, hiszen ez volt az
emberiség történelmének fordulópontja. Az egész menny feszülten figyelte Jézus
életének utolsó hetét, amely a Kálvária keresztjén ért véget. Az idő az
Amazonas folyóhoz hasonlóan hömpölygött a jó és gonosz végzetes összecsapása
felé.
Krisztus félretette
királyi ruháját, és az emberek szolgájává lett (Filippi 2). Isten Fia az
emberek között járt, gyógyította és felszabadította őket a gonosz kötelei alól,
Vele való kapcsolatra hívott, könnyeket törölt, a szeretet és együttérzés
kötelékével vonzotta őket magához. Most pedig elérkezett az áldozatra való
figyelés ideje – a szeretet végső és örök ajándéka.
A világmindenség
Teremtője kölcsönhajóval szelte át a vizeket, vendégségben fogyasztotta el a
páskavacsorát, kölcsönzött sírba fog helyeztetni, és most egy kölcsönkért szamáron
vonul be Jeruzsálembe. Korábban szolgálata során – amennyire tudni lehet – soha
nem utazott állaton, most azonban egy fiatal szamáron vonul be a városba –
micsoda királyi jelvény! Az állatot egy olyan helyről kellett elhozni, ahol két
út találkozott. Érdekes gondolat! Te és én két út közül választhatunk. Az egyik
széles és sok kellemes dologgal van kikövezve, a másik keskeny és nehézségeket
tartogat, de mindig bízhatunk az Úrban, hogy az élet ösvényén vezet.
Az emberek kiáltozva
királlyá akarták koronázni Őt. Szemük vak volt igazi küldetésének meglátására.
Az Ördög azt akarta, hogy Krisztus a koronára nézzen – de az csak a kereszt
után következhetett! Krisztus szeretete az elbukott emberiség iránt olyan
hatalmas volt, hogy semmi sem tántoríthatta volna el öröktől fogva elrendelt
küldetésétől. „Mint ahogy nem volt idő,
amikor Isten ne létezett volna, olyan biztosan nem volt egy olyan pillanat sem,
amikor a végtelem elme ne lelte volna kedvét abban, hogy kinyilatkoztassa
kegyelmét az emberiségnek.” (Signs of
the Times, 1901. június 12.)
Az ünneplő menet egy
magas helyen állt meg, ahonnan Krisztus a Kidrón völgyén át Jeruzsálem szikrázó
márványtemploma felé tekintett, és megállíthatatlanul sírni kezdett. Bár készek
voltak Őt megkoronázni földi uralkodójukká, nem voltak hajlandók szívük
királyává tenni Őt. Házuk elhagyatott lesz.
Azért imádkozom, hogy a
napi döntéseid és tetteid a keskeny útra figyeljenek – a mennyei útra – az
egyetlen útra, amely Krisztushoz, a koronához és a trónushoz vezet (Jel 3:21).
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe
fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az
iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának
segített. Nem akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány
helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat
az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés