Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 981. nap
A szél hallható a fák ágai között, susogtatja a leveleket
és a virágokat; mégis láthatatlan, és senki sem tudja, honnan jön vagy hová
megy. Ilyen a Szentlélek munkája a szívben. Nem lehet jobban megmagyarázni,
mint a szél mozgását. Az ember lehet, hogy nem tudja megmondani megtérésének
pontos idejét vagy helyét, vagy nyomon követni az összes körülményeket, ez
azonban még nem bizonyítja, hogy megtéretlen. Valaki által, aki éppoly
láthatatlan, mint a szél, Krisztus folytonosan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan,
talán az ember számára észrevétlen, a kapott benyomások a lelket Krisztus felé
vonják. Ilyen élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, olvassa a
Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak,
amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát
Jézusnak. Sokak szerint ez a hirtelen megtérés; valójában azonban Isten Lelke
hosszan tartó munkájának eredménye; türelmet, időt igénylő folyamat.
Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők.
Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan
ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi
az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös
gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke
lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az
arcon égi fény tükröződik. Senki sem láthatja a kezet, amely leemeli a terhet,
nem láthatja a mennyei udvarokból alászálló fényt. Az áldás akkor jön, amikor a
lélek hittel aláveti magát Istennek. Ekkor az emberi szem számára nem látható
hatalom új lényt hoz létre Isten képmására.
Lehetetlen, hogy véges elme felfoghassa a megváltás művét.
Titokzatossága meghaladja az emberi tudást, aki azonban átmegy a halálból az
életre, az megérti, hogy ez isteni valóság. A megváltás kezdetét személyes
tapasztalat révén ismerhetjük meg. Eredményei pedig kihatnak az
örökkévalóságra.
Amíg Jézus beszélt, az igazság néhány sugara áthatolt a vallási
vezető elméjén. A Szentlélek meglágyító, megnyerő ereje áthatotta szívét.
Mégsem értette meg teljesen a Megváltó szavait. Nem annyira az újjászületés
szükségessége kötötte le, mint inkább a mikéntje. Csodálkozva kérdezte:
"Mi módon lehetnek ezek?" (Jn 3:9)
"Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?"
(Jn 3:10) - kérdezte Jézus. Valóban, a nép vallási vezetésével megbízott
személy előtt nem lehetnek ismeretlenek ilyen fontos igazságok. Jézus szavai
azt a tanítást sugallták, hogy Nikodémusnak nem megbántódnia kellene az igazság
egyszerű igéin, hanem inkább nagyon szerényen vélekedhetne magáról lelki
tudatlansága miatt. Mindamellett Krisztus olyan ünnepélyes méltósággal beszélt,
tekintete és hangja is olyan őszinte szeretetet fejezett ki, hogy Nikodémus nem
sértődött meg, amikor rádöbbent saját szánalmas állapotára.
Ám amikor Jézus elmagyarázta, hogy földi küldetése nem egy
mulandó, hanem egy lelki ország megalapítása, hallgatója bajba került. Ezt
látva, Jézus hozzátette: "Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek,
mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" (Jn 3:12) Ha Nikodémus
nem tudta elfogadni Krisztus tanítását, amellyel a kegyelemnek a szívben
végzett munkáját mutatta be, hogyan foghatná fel dicső mennyei királyságának
természetét? Ha nem érti Krisztus földi munkáját, nem értheti a mennyeit sem.
A zsidók, akiket Jézus kiűzött a templomból, Ábrahám
gyermekeinek mondták magukat, mégis menekültek az Üdvözítő jelenlétéből, mert
nem tudták elviselni a benne megnyilatkozó isteni dicsőséget. Magatartásuk azt
bizonyította, hogy még nem készültek fel Isten kegyelme által a templomi szent
szolgálatokban történő részvételre. Buzgón fenntartották a szentség látszatát,
de elhanyagolták a szív szentségét. Miközben ragaszkodtak a törvény betűjéhez,
szüntelenül áthágták szellemét. Nagy szükségük volt arra a változásra, amelyről
Krisztus beszélt Nikodémusnak - az erkölcsi újjászületésre, a bűntől való
megtisztulásra, az ismeretek és a szentség megújulására.
Mai Bibliai szakasz: Lukács
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az előző fejezetekben
Lukács Jézus szolgálatának gyors előrehaladását írja le. Jézus elhívja Pétert
és halásztársait, majd Mátét, és mind a többi tanítványt, a tizenkettőt. Jézus
tanította, nevelte és tanácsolta őket, majd kiküldte őket, hogy gyógyítsanak és
tanítsanak. A 10. fejezetben Lukács Jézus szolgálatának további
kiterjedéséről számol be. Hetvenkét újabb tanítványt is kijelölt Jézus, hogy
kettesével elinduljanak "azokba a városokba és
helyekre, ahová menni szándékozott" (Lk 10:1 - ERV).
Így
szólt Jézus új evangélistáihoz: "Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és
milyen kevés az aratómunkás!" (Lk 10:2 - ERV). Vajon Jézus ugyan ezt
mondaná nekünk is ma? Ahogy Jézus evangelizációs stratégiájáról olvasunk Lukács
10:1-24-ben, gondoljuk meg, mi történne, ha - Jézus szolgálatának példáját
követve - mi is nagy tömegeket közelítenénk meg és kettesével tanítványokat
küldenénk ki, hogy házról házra járjanak.
A hetvenkettő "nagy örömmel" (Lk 10:17) tért
vissza Jézushoz, és hatalmas eredményeik miatt "Örvendezett Jézus
lelkében" (Lk 10:21). Nincs nagyobb öröm a földön annál, mint
amikor azt látod, hogy a Lélek munkálkodik rajtad keresztül lelkek gyógyításban
és megmentésében. Bizonyságtételük eredményét látni nagy öröm, de mi az, ami a
bizonyságtevésre késztet bennünket? A válasz Lukács Evangéliumában egy korabeli
jogásztól érkezik, aki próbára akarta tenni Jézust ezzel a kérdéssel: "Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?"
(Lk 10:25). Jézus kérdésre kérdéssel válaszolt: A törvényben
mi van megírva? Mint olvasod? (Lk 10:26). A Szakértő 5Móz. 6:5-öt és
3Móz. 19:18-at idézte válaszában: "Szeresd az Urat, a
te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes
elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.". (Lk 10:27).
Jézus jóváhagyta a törvénytudó válaszát: "Jól feleltél; ezt cselekedd,
és élsz." (Lk 10:28).
A
jogász elfogadva amit Jézus mondott, ezt kérdezte: "De ki az én
felebarátom?" (Lk 10:29). Jézus válaszában elmondott egy történetet
egy szamaritánusról, aki megmentett egy félholt embert, aki rablók áldozata
lett, miután egy pap és egy lévita is visszautasította a segítségnyújtást. Majd
a törvénytudó kérdését "De ki az én felebarátom?" Jézus egy
újabb kérdéssel válaszolta meg: "E három közül azért kit gondolsz, hogy
felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?" (Lk 10:36).
A
törvénytudó válasza, "az, aki könyörült rajta" (Lk 10:37),
nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy jó felebarátnak lenni annyit jelent, hogy
irgalmasok vagyunk mindenki irányában, akinek segítségre van szüksége. Jézus
egy jó felebarát volt, Akinek a halála és feltámadása gyógyító hatalom
számunkra mindabból, amit bűneink okoztak. És ahogy Jézus gyógyít bennünket, el
is küld, hogy vigyük el Isten Országának Jó Hírét mindazoknak, akikkel
találkozunk.
Douglas Jacobs, D. Min.
137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
17-18. fejezetEIhez
(március 18-24.).
Amikor Jézus azt mondta
Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát,
Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő
számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell
változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat
gondolt saját magáról.
Olykor velünk is van
úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát
befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte
megvallás útjába áll.
Isten megadta az
igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük.
Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A
kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek
lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.
A tudásom, legyen az
bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett,
értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé
válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon
engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan
Nikodémusnak is kellett.
Jézuson kívül nincs más
név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha
új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp
a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről
lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.
Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg
egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés