Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 974. nap
A lárma elcsitult. A kereskedés, alkudozás zaja megszűnt. A
csend kínossá vált. Félelemérzet szállta meg a sokaságot. Mintha Isten
ítélőszéke előtt álltak volna, hogy tetteikért feleljenek. Amint Krisztust
nézték, észrevették, hogy az istenség átvillan az emberi külsőn. A menny
Fejedelme úgy áll előttük, ahogyan a Bíró fog az utolsó napon - most nem övezi
glória, ami majd akkor fogja körülvenni -, de ugyanúgy képes a szívekben
olvasni. Tekintete végigsiklik a tömegen, mindenkit szemügyre vesz. Úgy tűnik, alakja
tiszteletet parancsolóan magasodik föléjük, arcát isteni világosság ragyogja
be. Megszólal, és tiszta, csengő hangját visszhangozzák a templom boltívei.
Ugyanaz a hang jelentette ki a Sinai hegyen azt a törvényt, amelyet most a
papok és vének lábbal tipornak. "Hordjátok el ezeket innen, ne tegyétek az
én Atyám házát kalmárság házává" (Jn 2:16).
Lassan lépked lefelé a lépcsőn, felemeli az ostort, melyet
beléptekor font az összeszedett kötelekből, és megparancsolja az alkudozó
társaságnak, hogy hagyják el a templom körzetét. Azelőtt sohasem látott hévvel,
ugyanakkor komolysággal döntögeti föl a pénzváltók asztalait. Hullik a pénz,
csörren a márványpadlón. Senki sem meri kétségbe vonni Jézus hatalmát. Senki
nem mer megállni, hogy összeszedje a becstelen nyereséget. Jézus nem üti meg
őket a kötelekkel, de kezében az egyszerű ostor szörnyűséges lángoló pallosnak
tűnik. A templom tiszttartói, üzér papok, ügynökök, állatkereskedők juhaikkal,
ökreikkel menekülnek, csak egy dolog jár a fejükben: menekülni az Ő ítélő
jelenlétéből.
Pánik hatalmasodott el a sokaságon, érezték, hogy Krisztus
istensége úrrá lesz rajtuk. Rémült kiáltás szakadt fel százak elfehéredett
ajkán. Még a tanítványok is remegtek. Jézus szavai, viselkedése - amely annyira
különbözött megszokott modorától - megrémítette őket. Eszükbe jutott, hogy meg
van írva Róla: "A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem"
(Zsolt 69:10). A lármás tömeg árujával együtt hamarosan elhagyta az Úr
templomát. Az udvarok megtisztultak a szentségtelen vásártól, mély, ünnepélyes
csend honolt a zűrzavar színhelyén. Az Úr jelenléte, amely egykor megszentelte
a hegyet, most ugyanezt tette a tiszteletére emelt templommal is.
A templom megtisztításával Jézus kijelentette messiási
küldetését, és megkezdte munkáját. A templomot az isteni jelenlét lakhelyéül
emelték, hogy szemléltető példa legyen Izrael és a világ számára. Örök időktől
fogva az volt Isten célja, hogy a ragyogó, szent szeráftól az emberig minden
teremtett lény templom legyen, amelyben a Teremtő lakozik. A bűn miatt az ember
megszűnt Isten temploma lenni. A bűnnel szennyezett, világosságtól elfordult
szív már nem tükrözte az isteni dicsőséget. Isten Fiának testet öltésével
azonban megvalósult a menny terve. Isten az emberben lakozik, és megmentő
kegyelme által az emberi szív újra templomává lesz. Isten úgy tervezte, hogy a
jeruzsálemi templom állandóan tanúsítsa: minden léleknek lehetősége van rá,
hogy ezt a nagyszerű rendeltetését betöltse. Azonban a zsidók nem értették meg
az épület jelentőségét, melyre oly nagy büszkeséggel tekintettek. Nem
ajánlották föl magukat Isten Lelkének szent templomául. A jeruzsálemi templom
udvarait betöltötte a rengeteg szentségtelen üzérkedés, és ez nagyon jól
jellemezte az érzéki gyönyörök, szentségtelen gondolatok jelenlététől beszennyezett
szív templomát. Jézus azzal, hogy megtisztította a templomot a világi eladóktól
és vásárlóktól, megmutatta küldetését: a szívet akarja megtisztítani a bűn
szennyétől - a lelket megrontó földi kívánságoktól, önző vágyaktól, bűnös
szokásoktól. "Mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.
De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő
megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!
És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé
teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt" (Mal 3:1-3).
Mai Bibliai szakasz: Lukács
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
János és Jézus
mindketten születésük után harminc évvel kezdték el életművüket (23. vers). De
mit tettek addig? János a sivatagban lakott (1:80), Jézus pedig ácsként
dolgozott Názáretben (lásd: Márk 6:3). A várakozási idő azonban nem volt
elvesztegetett idő. János „növekedett, és
erősödött lélekben...” (1:80). Jézus szintén „növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme
volt rajta” (2:40); „gyarapodott
bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (2:52).
Milyen nagyszerű
munkára készít fel téged Isten életed várakozó időszakaiban? Amikor várakozó
állásban vagy, kérd Istent, hogy segítsen megerősödnöd lélekben és teljesedj be
bölcsességgel. Imádkozz azért, hogy növekedjél a bölcsességben és az Isten és
emberek előtt való kedvességben!
János a sivatagban
várakozott, amíg az Úr meg nem szólította őt (2. vers). Kr.u. 27-et írtak
ekkor, „Tibérius császár uralkodásának
tizenötödik évében” (1. vers), abban az évben, amelyről Dániel azt mondta,
hogy a Messiás meg fog jelenni (lásd: Dán 9:24-27). János a megtérés
keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára (3. vers), amely üzenet egyenesen
Ézsaiás 40:3-5-ből származik: „Kiáltónak
szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő
ösvényeit...” (4-6. vers).
Elfogadtad-e már a jó
hírt, hogy Jézus meg akarja bocsátani a bűneidet? Ha nem, kérlek, fogadd el
János hívását a bűnbánatra és a bűnök bocsánatára. A bűnbánat azt jelenti, hogy
őszinte szomorúságot érzünk bűneink miatt, és vágyunk „megtéréshez méltó gyümölcsöket” teremni (8. vers), hogy Jézushoz
hasonló életet éljünk. Olvassuk el János válaszát hallgatóinak arra a
kérdésére, hogy „mit cselekedjünk tehát?”
(10-14. vers). Követni akarod János tanácsát?
Az egyik napon, amikor
János keresztelt, „Jézus is megkeresztelkedett” (21. vers). Csak Lukács jegyzi
fel azt, hogy Jézus alázatosan csatlakozott másokhoz, és válaszolt János
hívására. Ha még nem keresztelkedtél meg, kövesd a Megváltó példáját, és
keresztelkedj meg!
Míg Jézus születését
angyalok jelentették be, addig keresztségét az Atya és a Szentlélek jelentette
be. „… leszállt rá a Szentlélek galambhoz
hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett
Fiam, benned gyönyörködöm” (22. vers). A teremtéshez hasonlóan a
Szentháromság most is összefogott, hogy megváltson bennünket. A Szentháromság
hatalma elérhető számodra ma imádra való válaszként, ugyanúgy, ahogy Jézus
számára is azon a napon ott a Jordán folyó partján.
Douglas Jacobs, D.Min.
136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
16. fejezetéhez
(március 11-17.).
Nikodémus nem átlagos
személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási
vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre
tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki
rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a
keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval
túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus
Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai
eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta,
mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy
újjászülessen a Szentlélek által.
Ugyanezt elmondhatjuk a
mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert
ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten
kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire
értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes
átalakulás.
Fel kell ismernünk,
hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak
amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a
Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az
életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a
szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény
életet.
Joseph Tean, a Kelet-ázsiai
Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés