Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 978. nap
Mivel az egész rituális rendtartás Krisztust jelképezte,
nélküle értéktelenné válik. Amikor a zsidók Krisztust halálra adták,
megpecsételték tagadásukat, és ezzel mindent elvetettek, ami értelmet adott a
templomnak és a szolgálatoknak. A templomot megfosztották szentségétől.
Lerombolásra ítéltetett. Attól a naptól fogva az áldozatok és a velük
összefüggő szolgálatok értelmetlenek voltak. Csakúgy, mint Kain áldozata, ezek
sem fejezték ki a Megváltóba vetett hitet. Krisztus megfeszítésekor a templom
belső függönye a tetejétől az aljáig kettéhasadt, ami azt jelképezte, hogy
megtörtént a nagy végső áldozat, és az áldozati rendszer örökre véget ért.
"Három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19). A
Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és
örvendeztek győzelmükön. De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki
győztesen. "Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket
bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk" (Kol 2:15). Halálának és
feltámadásának erejében Ő szolgája lett "ama szent helynek és amaz igazi
sátornak. . . amelyet az Úr és nem ember épített" (Isid 8: 2). Emberek
emelték a zsidó szenthelyet, emberek építették a zsidó templomot; de az égi szentélyt,
amelynek a földi csak mása, nem emberi építész készítette. "Ímé, egy
férfiú, a neve Csemete, [...] megépíti az Úrnak templomát! És nagy lesz az ő
dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő
székében" (Zak 6:12-13).
A Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az
emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi
papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség közbenjárójához "és a
meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére" (Zsid
12:24). "Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor.
[...] Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és
tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, [...] az ő tulajdon vére
által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve"
(Zsid 9: 8-12).
"Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat,
akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük"
(Zsid 7:25). Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár
a szentély és a mi nagy Főpapunk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok
mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem következhet be szakadás, nem
csökkenhet az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentélyben,
addig Lelke által Ő a földi egyház papja is. Visszavonult a földi szemek elől,
de távozásakor adott ígérete beteljesedett: "Ímé én tiveletek vagyok
minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Miközben erejét helyettes
szolgáira ruházza, éltető jelenléte most is egyházával van.
Lévén annakokáért nagy főpapunk, [...] Jézus, az Istennek
Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna
megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk
hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi
székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben
való segítségül" (Zsid 4:14-16).
Mai Bibliai szakasz: Lukács
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miért
késztette Jézust csodálkozásra a kapernaumi százados hite, és miért mondta,
hogy ilyen nagy hittel még nem találkozott? A zsidók vénei kérték meg Jézust,
hogy gyógyítsa meg a százados szolgáját „mert
szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk” (5. vers).
Miközben Jézus útnak indul, hogy meggyógyítsa a szolgát, a százados egy másik
üzenetet küld Jézusnak: „Uram, … nem
vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek
arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám”
(6-7. vers).
Megkísért
bennünket az a gondolat, hogy méltóknak tartsuk magunkat Jézus gyógyítására
azon az alapon, hogy mit tettünk. A százados felismerte méltatlanságát, és
kérését Jézus szavának hatalmára alapozta. A szolgának nem volt szüksége Jézus
jelenlétére és érintésére. Jézusnak, a világegyetem Uraként hatalma volt minden
felett, beleérte a szolga betegségét is: „Hiszen
én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én
parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha
szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a
szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.” (8. vers – új prot. ford.).
Jézus elcsodálkozott a százados hitén. Amikor a küldöttek visszatértek a
századoshoz, a szolgát teljesen gyógyult állapotban találták.
Lukács
elmondja, hogy másnap Jézus bebizonyította azt, hogy az Ő szava le tudja győzni
még a halált is, hiszen feltámasztotta a naini özvegy fiát (7-11. vers).
Mennyire erősen hiszel Isten Igéjének erejében? Kész vagy-e arra, hogy feladd a
saját cselekedeteidben való bizalmat, és rábízd megváltásodat Jézus szavára?
Amikor
Keresztelő Jánosnak elmondták a tanítványai, hogy mit cselekszik Jézus,
üzenetet küldött Jézushoz, de ez az üzenet nem igazán a hitéről tett
bizonyságot: „Te vagy-e az, akinek el
kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (19. vers – új prot. ford.). Néha
azoknak volt a legnehezebb Jézusban bízni, akik a legközelebb voltak hozzá. Ha
János tudott kételkedni, akkor bárki megkísértethetik, hogy kételkedjen
Istenben és az Ő szavában. Tény az, hogy minél hosszabb ideje keresztény
valaki, annál nagyobb lehet a kísértése, hogy kételkedjen. Kérd Istent, hogy
ajándékozzon meg a százados hitével!
Lukács
7 azzal fejeződik be, hogy egy „bűnös” asszony megzavarta Simon lakomáját
azzal, hogy megkente Jézus lábait drága kenettel. Jézus tapintatosan válaszol a
két adósról szóló példázattal, hogy megmutassa: neki is és az asszonynak is
szüksége van a megbocsátásra. Ahogy ezt a történetet olvasod, kérdezd meg, hogy
te mit válaszolnál Jézusnak és a bűnösöknek. Az asszony, aki megkente Jézus
lábait, felismerte, hogy bűnös, és Jézushoz jött bűnbocsánatért. Simon farizeus
úgy válaszolt Jézusnak, hogy egy közös vacsorát ajánlott fel neki. Úgy érezte,
hogy csorba esett a becsületén, mert egy bűnös nő hívatlanul bejött a
lakomájára.
Ahogy
elismerjük saját bűnös voltunkat, és ahogy hittel bocsánatért Jézushoz jövünk,
a kapott bocsánatot készek vagyunk mi is mások felé továbbadni.
Douglas Jacobs, D.Min.
136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
16. fejezetéhez
(március 11-17.).
Nikodémus nem átlagos
személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási
vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre
tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki
rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a
keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval
túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus
Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai
eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta,
mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy
újjászülessen a Szentlélek által.
Ugyanezt elmondhatjuk a
mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert
ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten
kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire
értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes
átalakulás.
Fel kell ismernünk,
hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak
amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a
Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az
életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a
szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény
életet.
Joseph Tean, a
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés