Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 980. nap
Nikodémus azzal a gondolattal jött az Úrhoz, hogy
eszmecserét folytasson vele, Jézus azonban közvetlenül az igazság alapelveire
tért. Azt mondta Nikodémusnak: Nem annyira elméleti ismeretekre, sokkal inkább
lelki újjászületésre van szükséged. Nem a kíváncsiságodat kell kielégítened,
hanem új szívre kell szert tenned. Fölülről kell új életet kapnod, mielőtt
felfoghatod a mennyei dolgokat. Míg ez a változás nem jön létre, és mindent
újjá nem tesz, addig nem szolgál javadra, hogy elbeszélgetsz velem hatalmamról
vagy küldetésemről.
Nikodémus hallotta Keresztelő János prédikálását a
bűnbánatról és a keresztségről. János ráirányította az emberek figyelmét arra,
Aki Szentlélekkel keresztel. Nikodémus maga is érezte a lelkiség hiányát a
zsidóknál, és azt, hogy nagymértékben a vakbuzgóság és a világi ambíciók
irányítják őket. Remélte, hogy a dolgok jobbra fordulnak a Messiás
eljövetelével. Keresztelő János szívet vizsgáló üzenete mégsem tudta a bűn
elítélésére vezetni. Mint szigorú farizeus, büszke volt jó cselekedeteire.
Köztiszteletnek örvendett jótékonysága és a templomi szolgálat fenntartása
iránti bőkezűsége miatt, s úgy érezte, hogy biztosította Isten kegyét.
Megijesztette egy olyan ország gondolata, amely túl tiszta ahhoz, hogy ő jelen
állapotában megláthassa.
Az újjászületés képe, amit Jézus használt, nem volt
teljesen ismeretlen Nikodémus számára. Az izraelita hitre tért pogányokat
gyakran hasonlították az újszülött gyermekhez. Ezért bizonyára megértette, hogy
Krisztus szavait nem szó szerint kell vennie. De mivel izraelitának született,
biztos volt benne, hogy helye van Isten országában. Úgy érezte, nem kell
megváltoznia. Ezért lepődött meg a Megváltó szavain. Bosszantotta, hogy azok
szinte közvetlenül rá vonatkoznak. A farizeus büszkesége küzdött az igazságot
kutató ember őszinte vágyával. Csodálkozott, hogy Krisztus beszéde során nem
veszi tekintetbe Izraelben betöltött vezető tisztségét.
Meglepetésében elvesztette önuralmát, és teljesen
ironikusan válaszolt Krisztusnak: "Mi módon születhetik az ember, ha
vén?" (Jn 3:4) Csakúgy, mint mások, amikor az igazság élesen a
lelkiismeretéig hatolt, elárulta, hogy a testi ember nem fogadhatja be Isten
Lelkének dolgait, mert semmi sincs benne, amire a lelki dolgok hatni tudnak,
mivel a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megérteni.
A Megváltó viszont nem ellenérvvel válaszolt. Ünnepélyes,
nyugodt méltósággal emelte föl kezét, és még nagyobb bizonyossággal
nyomatékosította a kellemetlen igazságot: "Bizony, bizony mondom néked; Ha
valaki nem születik víztől és Lélektől nem mehet be az Isten országába"
(Jn 3:5). Nikodémus megértette, hogy ezzel Krisztus a vízzel való keresztségre
és a szív Isten Lelke által történő megújulására utalt. Meggyőződött arról,
hogy Ő van jelen, Akiről Keresztelő János szólt.
Jézus folytatta: "Ami testtől született, test az; és
ami Lélektől született, lélek az" (Jn 3:6). A szív természeténél fogva
gonosz, és "ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4).
Nincs emberi találmány, ami segíthetne a bűnös szíven. "A test gondolata
ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti" (Róm 8:7). "A szívből származnak a gonosz
gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis
tanúbizonyságok, káromlások" (Mt 15:19). A szív forrását kell
megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget
kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a
mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a
kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy
továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek,
és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása
hozhatja létre.
Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél
segítségével világította meg mondanivalóját: "A szél fú, ahová akar, és
annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki,
aki Lélektől született" (Jn 3: 8).
Mai Bibliai szakasz: Lukács
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Lukács
9-ben Jézus megkérdezni a tanítványait: „Kinek
mond engem a sokaság?” (18. vers). Heródes, Galilea helytartója hasonló
kérdést tesz fel, miután „meghallotta
mindazt, ami történt” (7. vers). Khúza, Heródes főembere, aki Johannának
Jézus egyik követőjének férje volt, letérdelt és ezt mondta: „Uram, emlékszel
arra a rabbira, Jézusra? Meggyógyította a feleségemet és rajta kívül sok más
embert is. Ezrek gyűlnek össze Galilea falvaiból, hogy hallgassák Őt!” A
kapernaumi kikötő igazgatója szólalt fel ezután: „Teljesen nyilvánvaló, hogy ez
az ember irányítani tudja az időjárást. Ő és tanítványai éppen a
Galileai-tengeren eveztek át, amikor egy vihar lecsapott a Hermon hegyről.
Amint a hajójuk süllyedni kezdett, Jézus megdorgálta a szelet, és a tenger
azonnal teljesen megnyugodott.” A határőr parancsnok megkérdezte: „Emlékszel,
hogy hallottunk arról a meztelen tébolyodott emberről odaátról a gadarénusok
országából? Jézus kiűzte belőle a démonokat. Most ez a volt ördöngös felöltözve
jár az emberek között, az eszénél van, és mindenkinek arról beszél, hogy Jézus
meggyógyította őt.”
„Van
még más beszámoló is?” - kérdezte Heródes. „Igen” - mondta Kapernaum
polgármestere. „Jézus feltámasztotta Jairus leányát, aki a kapernaumi zsinagóga
egyik vezetője volt. Aztán elküldte tizenkét tanítványát, hogy járják be
Galileát, prédikáljanak és gyógyítsanak. Olyan, mintha Jézus egyszerre tizenkét
helyen lenne.” Heródes aggódva kérdezi: „De
ki lehet ez, akiről ezeket hallom?” (9. vers). Az őrparancsnok válaszol: „némelyek azt állították, hogy János támadt
fel a halálból” (7. vers). „Nem, ő nem lehet, mert lefejeztettem. Ki más
lehetne?” „Egyesek azt gondolják, hogy Illés jelent meg. Mások meg azt mondják,
hogy egy ősi próféta támadt fel.” „Találkoznom kellene vele, és meg kellene
tudnom, hogy ki ő.” Heródes az embereire nézett és még mindig döbbenten ezt
mondta: „menjetek el, és találjátok meg a módját, hogy találkozhassam vele!”
Arra a
kérdésre, hogy kicsoda Jézus, minden embernek válaszolnia kell. Úgy Heródes,
mint Jézus tanítványai szembesültek ezzel a kérdéssel, miután Jézus „hirdette az Isten országának evangéliumát”
(8:1), bizonyította a hatalmát a természet, a démonok, a betegségek és a halál
felett. Jézus mindezt megtette, mielőtt megkérdezte volna a tanítványoktól:
„kinek mondanak engem az emberek?” Mindenről gondoskodott, amire szükségük
volt, beleértve az öt kenyér és a két hal megszaporítását több mint 5000
ételadaggá.
A
tanítványok válasza Jézus kérdésére, hogy mit mondanak róla az emberek, azonos
a Heródesnek adott válasszal: „Keresztelő
Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül
támadt fel valamelyik próféta.” Ő ekkor így szólt hozzájuk: „Hát ti kinek mondotok engem?” (19-20. vers).
Ez a
legfontosabb kérdés, amit valaha feltettek neked. Tulajdonképpen ez az egyetlen
kérdés, ami valóban számít. Ahogy Péter válaszát olvasod, dönts úgy, hogy ez
lesz a te válaszod is: Uram, Te vagy „az
Istennek ama Krisztusa” (20. vers).
Douglas Jacobs, D.Min.
137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
17-18. fejezetEIhez
(március 18-24.).
Amikor Jézus azt mondta
Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát,
Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő
számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell
változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat
gondolt saját magáról.
Olykor velünk is van
úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát
befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte
megvallás útjába áll.
Isten megadta az
igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük.
Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A
kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek
lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.
A tudásom, legyen az
bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett,
értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé
válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon
engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan
Nikodémusnak is kellett.
Jézuson kívül nincs más
név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha
új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp
a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről
lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.
Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg
egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése