Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 965. nap
15.
A menyegzői ünnepségen
Jézus nem Jeruzsálemben, a Magas Tanács előtt kezdte
szolgálatát valamilyen nagy tettel. Egy kis galileai faluban, családi összejövetel
keretében mutatta meg hatalmát, hogy hozzájáruljon a menyegzői ünnepség
örömeihez. Így fejezte ki rokonszenvét az ember iránt, és vágyát, hogy
boldogságát szolgálja. A megkísértés pusztájában maga is ivott a keserűség
poharából. Azért jött, hogy áldásával megszentelje az emberi kapcsolatokat.
A Jordántól Jézus visszatért Galileába. Nem messze
Názárettől, egy kis városban, Kánában menyegző készült. A házasulandók József
és Mária rokonai voltak. Jézus tudott a családi összejövetelről. Elment Kánába,
és tanítványaival együtt meghívták a menyegzőre.
Újra találkozott anyjával, akitől egy idő óta távol volt.
Mária hallotta, mi történt a Jordánnál a keresztségkor. A hírek eljutottak
Názáretbe, és felfrissítették emlékezetében azokat a jeleneteket, amelyeket oly
sok éve szívében rejtegetett. Akárcsak egész Izraelt, Máriát is mélyen
felkavarta Keresztelő János küldetése. Jól emlékezett a születésekor elhangzott
jövendölésre. Most, hogy János kapcsolatba került Jézussal, a remény újra
fellángolt benne. Ám eljutottak hozzá a Jézus titokzatos pusztai távozásáról
szóló hírek is, és balsejtelmek gyötörték.
Attól a naptól fogva, amikor názáreti otthonában
meghallotta az angyal bejelentését, Mária minden bizonyítékot megőrzött
szívében Jézus Messiás voltáról. Nyájas, önzetlen élete arról tanúskodott, hogy
Ő nem lehet más, mint Isten küldötte. Mégis érték csalódások, kétségek, és
várva várta azt az időt, amikor Jézus dicsősége megmutatkozik. A halál
elválasztotta Józseftől, akivel megosztotta Jézus születésének titkát. Most
senkije sem volt, akinek bizalmasan feltárhatta volna reményeit és félelmeit.
Az elmúlt két hónap nagyon szomorúan telt. El kellett válnia Jézustól, akinek
együttérzése vigaszt jelentett számára. Eltűnődött Simeon szavain: "Sőt a
te lelkedet is általhatja az éles tőr" (Lk 2:35). Arra a háromnapi
gyötrelemre gondolt, amikor Jézust örökre elveszettnek hitte, és most aggódó
szívvel várta visszatértét.
A menyegzői ünnepségen találkozott vele - szelíd,
szolgálatkész fiával. Csakhogy Ő már nem az volt, aki azelőtt. Tekintete
megváltozott. Pusztai küzdelmének nyomait viselte, arcán a méltóság és hatalom
új kifejezése bizonyította égi küldetését. Egy csoport ifjú volt vele, szemük
tisztelettel követte Őt, és Mesternek nevezték. E társak elbeszélték Máriának
mindazt, amit a keresztségen és másutt láttak, hallottak. Végül kijelentették:
"Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk" (Jn
1:46).
Ahogy a vendégek gyülekeztek, sokuk érdeklődését
észrevehetően egy bizonyos téma kötötte le. Fojtott izgalom járta át az
embereket. Kis csoportok beszélgettek csendben, de lázas hangon, és kíváncsi
pillantásokat vetettek Mária Fiára. Amint Mária meghallgatta a tanítványok
Jézusról szóló tanúságtételét, szíve megtelt örömmel, mert bizonyos volt benne,
hogy régóta táplált reményei nem hiábavalóak. Mindamellett az emberinél
magasabb szintre emelkedhetett volna, ha szent örömébe nem vegyül hajszálnyi
természetes anyai büszkeség is. Látta, hogy minden tekintet Jézusra irányul, és
szerette volna, ha fia bebizonyítja az egybegyűlteknek: Ő valóban Isten
Megdicsőítettje. Remélte, hogy Jézusnak alkalma nyílik csodát tenni a vendégek
előtt.
Mai Bibliai szakasz: Márk
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Lássuk először is Pál
apostol szavait: „De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítélem
Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram
ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek
mindent, hogy Krisztust megnyerjem”(Fil 3:7-8). Honnan vette Pál az ötletet,
hogy e világ dolgait „kárnak és szemétnek” tekintse? Természetesen Jézustól!
Ebben a fejezetben egy
fiatalember sietett Jézushoz, aki nagyon gazdag volt, és vágyott az örök
életre. Már mielőtt a fiatalember szükségleteivel foglalkozott volna, Jézus érezte,
hogy szívből szereti ezt az embert (Mk 10:17-20).
Isten szívét szeretet
töltötte be az ifjú főember iránt. A legjobbat kívánta neki, amikor így szólt
hozzá: „Add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a
mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”
(21. v.). Jézus látta, hogy a fiatalember aranya és ezüstje végül többet
nyom majd a latba és kiszorítja szívéből a Mester barátsága iránti vágyat.
Lehetőségem volt, hogy
a világ minden tájáról származó számtalan, szinte hihetetlen történetet
megosszak sokakkal az Egyesült Államokban. Gyakran tették fel nekem a kérdést:
„miért nem találkozunk ilyen csodákkal a mi országunkban is?” Válaszomban Péter
és János történetére utaltam, amikor a templom lépcsőjén kolduló nyomorékkal
találkoztak (ApCsel 3:6). A sánta férfi azt hitte, Péter pénzt fog adni neki,
de ő inkább ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom
neked.” Majd kezét kinyújtva így szólt: „Kelj fel, és járj!”
Péternek nem volt
aranya, vagy ezüstje, valaminek mégis birtokában volt. Mi volt az ő kincse? A
Szentlélek lakott benne! Péter ismerte Istent, hiszen Vele járt! Péter végül
felismerte, hogy a Krisztussal való örök barátságánál nincsen a világon semmi
fontosabb! A gazdag ifjú sajnos nem
cserélte fel aranyát és ezüstjét a bennünk lakozó Szentlélek csodálatos
munkálkodásának befogadásával.
Ha arra vágysz, hogy
csodák történjenek benned és körülötted, akkor nem aranyat és ezüstöt kell
keresned, nem az anyagi hasznot kell hajtanod.
Nem tolakodhatsz magasabb pozíciókért. Nem szolgálhatod csupán a
száddal, szavakkal Jézust. Ha úgy teszel, akkor sajnos te is megszomorodva
fogod elhagyni Isten jelenlétét.
Légy inkább olyan, mint
a világtalan Bartimeus, aki Jézushoz kiáltott, hogy segítsen rajta, gyógyítsa
ki vakságából. S amikor a Teremtő válaszolt neki, ő félredobta aranyat érő
összvagyonát, a köntösét, és Jézushoz menekült. Semmi sem állhatta útját, hogy
Dávid fiához siessen (46-52. v.).
Két találkozás
Jézussal, két teljesen eltérő eredménnyel. Mindez választás kérdése. Te hogyan
döntesz ma? Az Úr szeret téged, és hív,
hogy légy a barátja. Ne engedd, hogy az élet hordaléka, „szemete”
megszomorodott távozásra késztessen!
Jim Ayer
135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
15. fejezetéhez
(március 4-10.).
Megindító számomra
Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral
kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá
fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel
nem akarta cserben hagyni anyját, segített.
A saját magam helyzetét
is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért,
amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói
tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az
okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába.
Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy
asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe
fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába
járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem
akart cserben hagyni.
Jézus alárendelte a
terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a
Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen,
és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más
terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az
orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem
oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.
Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási
Intézet
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése