Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 977. nap
A papoknak és véneknek mindenkinél jobban kellett volna
látniuk, hogy Jézus az Úr felkentje, mivel kezükben voltak a küldetését leíró
tekercsek, és tudták, hogy a templom megtisztítása emberfeletti erő révén
történt. Bármennyire gyűlölték is Jézust, mégsem tudtak szabadulni a
gondolattól, hogy Őt Isten küldhette prófétaként a templom megtisztítására.
Engedtek ennek a félelemnek, és megkérdezték Tőle: "Micsoda jelt mutatsz nekünk,
hogy ezeket cselekszed?" (Jn 2:18)
Jézus már mutatott nekik jelt. Azzal, hogy világosságot
gyújtott szívükben, és cselekedeteivel, amelyeket a Messiásnak kellett
megtennie, meggyőző bizonyítékát adta jellemének. Most, amikor jelt kértek
tőle, példázattal válaszolt, megmutatta, hogy ismeri rosszindulatukat, s hogy
milyen messzire képesek elmenni. "Rontsátok le e templomot - szólt - és
három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19).
Szavainak kettős értelme van. Jézus nemcsak a zsidó templom
és istentiszteleti forma lerombolására utal, hanem saját halálára is - teste
templomának lerombolására. A zsidók máris ezt tervezgették. Amint a papok és
vének visszatértek a templomba, Jézus megölését javasolták, hogy így
szabaduljanak meg a bajkeverőtől. Amikor Jézus eléjük tárta szándékukat, mégsem
értették meg. Szavait csak a jeruzsálemi templomra vonatkoztatták, és
felháborodva kiáltották: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te
három nap alatt megépíted azt?" (Jn 2:20). Úgy érezték, ezzel Jézus
igazolta hitetlenségüket, és még határozottabban elutasították Őt.
Krisztus nem gondolta, hogy szavait a hitetlen zsidók, vagy
akár tanítványai is megértik akkor. Tudta, hogy ellenségei félremagyarázzák,
ellene fordítják őket. Perében vádként hozzák fel, a Kálvárián szemére vetik,
mint gyalázatot. Ha viszont elmagyarázza jelentésüket, ezzel tanítványai
tudomására hozza szenvedéseit, és olyan bánatot okoz nekik, amit még nem tudtak
volna elviselni. Magyarázata idejekorán feltárta volna a zsidóknak előítéleteik
és hitetlenségük eredményét. Máris ráléptek egy olyan ösvényre, amelyen addig
haladnak csak, amíg Jézust, mint "bárányt", a mészárszékre nem
viszik.
Krisztus azok kedvéért szólt így, akik hinni fognak benne.
Tudta, hogy szavait el fogják ismételni. Húsvétkor hangzottak el, ezrek fülébe
jutnak el, a világ minden tájára elviszik őket. Miután Jézus föltámad a
halálból, jelentésük világossá válik. Sokak számára ez lesz istenségének döntő
bizonyítéka.
Mivel lelki sötétségben éltek, sokszor még Jézus
tanítványai sem értették meg tanításait. Sok mindent a bekövetkező események
tettek világossá számukra. Amikor Ő már nem járt velük, szavai nyújtottak lelki
támaszt.
A jeruzsálemi templomot illetően a Megváltó szavainak:
"Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn
2:19), mélyebb jelentésük volt, mint amit a hallgatók fölfogtak. Krisztus volt
a templom alapja és életadója. A szolgálatok Isten Fia áldozatának előképei
voltak. A papság arra rendeltetett, hogy Krisztus közbenjárói munkáját,
jellemét képviselje. Az áldozati istentisztelet egész felépítése az Üdvözítő
világot megváltó halálát vetíti előre. Semmi értelme többé ezeknek az
áldozatoknak, amikor a nagy esemény, amelyre korszakokon át előremutattak,
beteljesedik.
Mai Bibliai szakasz: Lukács
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az
ötödik és hatodik fejezetekben Lukács egy olyan irodalmi formát alkalmaz,
amelyben ugyanaz a kijelentés vagy gondolat vezet be és zár le egy bizonyos
szentírási szakaszt. Az ötödik fejezet leírja azt, hogy Jézus hogyan kezeli
növekvő népszerűségét: "...nagy
sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő
azonban visszavonult a pusztába és imádkozott" (Lk 5:15-16).
Mi
volt az eredménye Jézus pusztai imádkozásának? "Amikor az egyik napon tanított és ott ültek a farizeusok és törvénytudók,
akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr
ereje gyógyításra indította őt" (Lk 5:17). Honnan származott Jézus
gyógyítási ereje? Az imából.
Lukács
Jézus imádkozásának egy másik történetével zárja a szakaszt, amelynek az
eredménye gyógyítási erő volt "Történt azokban a napokban, hogy kiment a
hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor
megvirradt... lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak
nagy sokasága és nagy néptömeg ... akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és
meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek,
meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki
belőle, és mindenkit meggyógyított" (Lk 6:12-13, 17-19).
Ima
által nekünk is hozzáférésünk van minden erőhöz, amely Jézus számára elérhető
volt. Ahogy a Jézust mindenhová elkísérő sokaságról és konfliktusokról szóló
történeteket olvassuk, kérjük Istent, hogy adjon erőt saját konfliktusaink
kezelésére és arra, hogy megbirkózzunk a bennünket naponta érő
stresszhelyzetekkel.
Nehezen
tudjuk megérteni a farizeusok és az írástudók folyamatos vádaskodását Jézus
ellen, akik minden áldott nap követték Őt, és azt figyelték, hogy miben
kritizálhatják és hol aknázhatják alá az Ő szolgálatát. Úgy mint a mai
riporterek, akik követik a politikusokat és színészeket, a kémek is mindig
Jézus nyomában voltak. De ő soha nem riadt vissza attól, hogy a Szentírás
segítségével szembeszálljon a vádakkal és gyógyító hatalmával bizonyítsa
istenségét.
Amint Lukács 6:1-11-et
olvasod, gondolkodj el azon, hogy arra összpontosítasz-e, hogy mit nem szabad
tenni szombaton és nem arra, hogy olyan lehetőségnek lásd a szombatot, amikor
jót tehetsz és életet menthetsz (9. vers).
Amint Lukács kevésbé ismert verziójában olvasod a Hegyi beszédet (20-49. vers), imádkozz Istenhez, hogy adja neked erejét és kegyelmét, hogy bánni tudj a nehéz természetű emberekkel.
Douglas Jacobs, D.Min.
136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
16. fejezetéhez
(március 11-17.).
Nikodémus nem átlagos
személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási
vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre
tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki
rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a
keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval
túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus
Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai
eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta,
mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy
újjászülessen a Szentlélek által.
Ugyanezt elmondhatjuk a
mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert
ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten
kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire
értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes
átalakulás.
Fel kell ismernünk,
hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak
amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a
Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az
életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a
szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény
életet.
Joseph Tean, a Kelet-ázsiai
Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése