Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 979. nap
17.
Nikodémus
Nikodémus magas bizalmi tisztséget töltött be a zsidó
államban. Magasan képzett, nem mindennapi jellemmel megáldott, nagyrabecsült
tagja volt a nemzeti tanácsnak. Másokkal együtt őt is felkavarta Jézus
tanítása. Bár gazdag, művelt, nagyrabecsült ember volt, mégis különösen
vonzódott a szegény Názáretihez. A Megváltó ajkáról elhangzó tanítások mély
hatást tettek rá, vágyott arra, hogy többet is megtudjon ezekből a csodálatos
igazságokból.
Krisztus a templom megtisztításával megmutatta hatalmát, és
ez a papok és vének elszánt gyűlöletét váltotta ki. Féltek ennek az idegennek
az erejétől. Tűrhetetlen volt ekkora bátorság egy ismeretlen galileai részéről.
Hajlottak rá, hogy véget vessenek munkájának. Ebben a szándékban azonban nem
mindnyájan értettek egyet. Voltak, akik féltek szembeszegülni olyasvalakivel,
akit olyan nyilvánvalóan Isten Lelke irányít. Eszükbe jutott, hogyan öltek meg
prófétákat, mert Izrael vezetőinek bűneit ostorozták. Tudták, hogy a zsidók
makacsságuk eredményeként foglyai egy pogány népnek, mivel elutasították az
isteni dorgálásokat. Attól féltek, hogy Jézus elleni szövetkezésükkel a papok
és vének atyáik nyomdokaiba lépnek, és újból veszedelmet hoznak a nemzetre.
Nikodémus osztotta ezeket a nézeteket. A Magas Tanács egyik ülésén, ahol azt tárgyalták
meg, hogy milyen eljárást foganatosítsanak Jézussal szemben, Nikodémus
óvatosságot és mérsékletet javasolt. Hangsúlyozta, hogyha Jézust valóban Isten
ruházta fel hatalommal, akkor veszélyes lenne figyelmeztetéseit
visszautasítani. A papok nem merték semmibe venni ezt a tanácsot, és egy
darabig nem hoztak nyit intézkedéseket a Megváltó ellen.
Amióta Nikodémus hallott Jézusról, buzgón tanulmányozta a
Megváltóra vonatkozó próféciákat, és minél elmélyültebben kutatott, annál
inkább meggyőződött arról, hogy Ő az Eljövendő. Sok más izraelitával együtt
mélységesen bántotta a templom megszentségtelenítése. Szemtanúja volt a
jelenetnek, amikor Jézus kiűzte az árusokat és vásárlókat, látta az isteni erő
csodálatos megnyilatkozását és a Megváltót, amint hívja a szegényeket és
meggyógyítja a betegeket. Látta az emberek örömteli tekintetét, hallotta
dicséretüket, és nem volt kétsége afelől, hogy a Názáreti Jézus Isten Küldötte.
Őszintén vágyott egy beszélgetésre Jézussal, de attól
visszariadt, hogy nyíltan felkeresse Őt. Túlságosan megalázó lett volna egy
zsidó vezető számára, ha elismeri, hogy egy még alig ismert tanítóval
rokonszenvez. És ha látogatása a Magas Tanács tudomására jut, tettével
megvetést, vádaskodást vont volna magára. A titkos beszélgetés mellett döntött
tehát, így még mindig mentegetőzhet azzal, hogy nyílt látogatás esetén talán
mások is követhetik példáját. Óvatosan megtudakolta, hova szokott a Megváltó
visszavonulni az Olajfák hegyén, várt, amíg a város elcsendesedett, azután
felkereste Őt.
Krisztus jelenlétében Nikodémust különös félelem fogta el,
de ezt igyekezett higgadtság és méltóság látszata mögé rejteni. "Mester -
szólalt meg - tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e
jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele" (Jn 3:2). Azt
remélte, hogy ha Krisztus rendkívüli tanítói tehetségéről, hatalmas csodatévő
erejéről beszél, ezzel jól előkészíti a beszélgetést. Szavaival bizalmas
légkört akart teremteni, ezzel szemben valójában hitetlenségét árulta el. Nem
ismerte el Jézust Messiásnak, csak Istentől küldött tanítónak.
Jézus, ahelyett, hogy figyelemre méltatta volna ezt a
köszöntést, szemét a beszélőre emelte, mintha lelke mélyén olvasna. Végtelen
bölcsességében az igazság egyik keresőjét látta maga előtt. Ismerte a látogatás
célját, és abban a reményben, hogy elmélyítheti a hallgatójában már meglévő
meggyőződést, egyenesen a tárgyra tért, és így szólt ünnepélyesen, mégis
kedvesen: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik,
nem láthatja az Isten országát" (Jn 3 :3).
Mai Bibliai szakasz: Lukács
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Lukács
evangéliuma 8. fejezete bemutatja azokat az asszonyokat, akik elkísérték Jézust
és 12 tanítványát a galileai evangelizációs körúton. Hálából, hogy
meggyógyította őket betegségeikből és a tisztátalan lelkektől (2. vers),
gondoskodtak Jézus anyagi szükségleteiről. Jézus szolgálata a társadalom minden
rétegéből vonzott embereket, beleértve Johannát, Khúzának a Heródes gondviselőjének
feleségét is. Ezeknek az asszonyoknak a munkája, hogy gondoskodtak Jézusról,
ugyanolyan fontos volt, mint a tizenkét apostol munkája. Téged Jézus milyen
lelki, mentális, szociális vagy fizikai gyógyításban részesített? Hogyan
használhatod fel idődet és javaidat, hogy megköszönd ezt neki?
Lukács
a magvető példázatát is megosztja velünk. A többi bibliai történethez hasonlóan
a példázatok is azt szolgálták, hogy egyetlen Isten-központú evangéliumi
igazságot tanítsanak, nem pedig valamilyen teológiai jelentést minden
részletében. Keressük meg azt az igazságot benne, amelyet Jézus a hallgatóinak
meg akart tanítani. A magvető példázatában Jézus felkészíti a tanítványokat,
hogy: „prédikálják az Isten országát és
betegeket gyógyítsanak” (9:2). Mielőtt kiküldte volna őket, Jézus szerette
volna megértetni velük azt, hogy az emberek különböző módon fognak reagálni
prédikálásukra.
Ahogy
Jézus példázatát olvasod Lukács 8:4-8-ban és a példázat magyarázatát Lukács
8:11-15-ben, kérd Istent, hogy készítse fel elméd és szíved talaját. Halld meg
Isten szavát és teremj gyümölcsöt (15. vers). Aztán imádkozz, hogy Isten adjon
bátorságot és erőt neked, hogy kitarthass az Ige hirdetésében még akkor is,
amikor az emberek nem válaszolnak. Noha sok ember szíve kemény, megkövesedett
vagy tele van tövissel, mások nyitottak lesznek az evangéliumra, amelyet te
vetsz el szívükbe. A példázat végén Jézus felkiált: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (8. vers). Jézus hangsúlyozza
Isten Igéje hallgatásának, de ugyanakkor a megtartásának a fontosságát is (18.
vers). Amikor az édesanyja és a testvérei nem tudtak a közelébe férkőzni a
tömeg miatt, Jézus újra hangsúlyozta Isten Igéje hallgatásának és megtartásának
fontosságát: „Az én anyám és az én
testvéreim azok, akik Isten Igéjét hallgatják és megtartják” (21.
vers).
Lukács
8. fejezete olyan történetekkel fejeződik be, amelyek arról tanúskodnak, hogy a
szél, a hullámok (26-39. vers), a betegségek (43-48. vers), és még a halál is
(40-41; 49-56. vers) engedelmeskednek Jézus szavának. Jézus szava ma is
tartalmazza gyógyító hatalmát. Amint hallgatjuk és követjük szavát, Jézus
megdorgálja a gonosz lelkeket, a betegségeket, amelyekkel találkozunk, és elménk,
valamint egész gondolatvilágunk egészségét is helyreállítja.
Douglas Jacobs, D.Min.
137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
17-18. fejezetEIhez
(március 18-24.).
Amikor Jézus azt mondta
Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát,
Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő
számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell
változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat
gondolt saját magáról.
Olykor velünk is van
úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát
befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte
megvallás útjába áll.
Isten megadta az
igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük.
Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A
kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek
lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.
A tudásom, legyen az
bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett,
értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé
válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon
engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan
Nikodémusnak is kellett.
Jézuson kívül nincs más
név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha
új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp
a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről
lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.
Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg
egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése