Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 983. nap
Akkor tehát hogyan üdvözülünk? "Amiképpen felemelte
Mózes a kígyót a pusztában" (Jn 3:14), úgy emeltetett fel az embernek Fia;
és mindenki, akit a kígyó becsapott és megmart, ránézhet és élhet. "Ímé az
Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29). A keresztről
áradó fény kinyilatkoztatja Isten szeretetét. Szeretete Hozzá vonz. Ha nem
állunk ellent ennek a vonzásnak, akkor a kereszt lábához fog vezetni, mint
olyanokat, akik megbánták bűneiket, és akikért a Megváltót megfeszítették.
Ekkor Isten Lelke hit által lélekben új életet hoz létre. A gondolatok és
vágyak összhangba kerülnek Krisztus akaratával. A szív, az elme újjáteremtődik
annak képmására, Aki azon munkálkodik, hogy egészen alárendeljük magunkat Neki.
Ekkor Isten törvénye beíródik az elmébe és a szívbe, és elmondhatjuk
Krisztussal: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én
Istenem" (Zsolt 40:9).
A Nikodémussal való beszélgetés során Jézus feltárta a
megváltási tervet és evilági küldetését. Ezt követően egyetlen tanításában sem
magyarázta el ilyen tökéletesen, lépésről lépésre azt a munkát, amelynek végbe
kell mennie mindenkinek a szívében, aki örökölni akarja a mennyországot.
Szolgálatának legelején megismertette az igazságot a Magas Tanács egyik
tagjával, a legfogékonyabb elmével, a nép kijelölt tanítójával. Izrael vezetői
azonban nem fogadták szívesen a világosságot. Nikodémus szívébe rejtette az
igazságot, melynek gyümölcsei alig-alig váltak nyilvánvalóvá három éven át.
Viszont Jézus ismerte a talajt, amelybe a magot vetette.
Nem vesztek el az éjszakában az egyetlen hallgatónak szóló szavak a magányos
hegyen. Egy ideig Nikodémus nem ismerte el Jézust nyilvánosan, de figyelte
életét, és töprengett tanításain. A Magas Tanácsban újra és újra meghiúsította
a papok Krisztus megsemmisítésére irányuló terveit. Amikor Jézus végül a
kereszten függött, Nikodémus visszaemlékezett a tanításra az Olajfák hegyén:
"Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember
Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen" (Jn 3:14-15). A titkos beszélgetés fénye beragyogta a
keresztet a Kálvárián, és Nikodémus meglátta Krisztusban a világ Megváltóját.
Az Úr mennybemenetele után, amikor a tanítványok
szétszóródtak az üldözések miatt, Nikodémus bátran színre lépett. Vagyonát a
zsenge egyház támogatására fordította, amelyről a zsidók azt hitték, hogy
Krisztus halálával eltűnik. A veszély idején ő, aki korábban olyan óvatos és
elővigyázatos volt, sziklaszilárddá vált, erősítette a tanítványok hitét, és
rendelkezésre bocsátotta javait az evangéliumi munka elősegítése érdekében. Akik
előzőleg tisztelettel hajoltak meg előtte, most csúfolták és üldözték. Evilági
javak tekintetében elszegényedett, de az a hite nem fogyatkozott el, ami a
Jézussal folytatott éjjeli tanácskozásból serkent.
Nikodémus elmondta Jánosnak a beszélgetés történetét, amely
az apostol feljegyzései révén szolgál milliók okulására. Az itt tanított
igazságok ma éppoly fontosak, mint azon az ünnepélyes éjszakán, magányos
hegyen, ahová a zsidó vezető eljött, hogy megtanulja az élet útját a szerény
galileai Tanítótól.
Mai Bibliai szakasz: Lukács
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez
volt az eddigi legnagyobb tömeg. Olyan sok ember gyűlt össze, hogy
majdnem egymást taposták le, hogy meglássák Jézust (Lk 12:1). Egy férfi -
akinek fontos kérése volt, mely ha teljesült volna, anyagi biztonságot adott
volna neki - odafurakodott Jézushoz és ezt mondta: "Mester, mondd meg az én testvéremnek,
hogy ossza meg velem az örökséget" (Lk 12:13)
Talán a bátyja nem akarta odaadni a jussát elhunyt apjuk birtoka után. Jézus gyakran segített olyan embereken, akik másoktól való igazságtalanságtól szenvedtek. De Jézus válasza mindenkit meglepett: "Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?" (Lk 12:14). Miért tagadja meg Jézus bírói mivoltát és miért válaszolt így? Nem volt felhatalmazása arra, hogy bírói döntést hozzon az emberek között. Így válaszol: Nem olyan bíró vagyok, aki az anyagi dolgaitok felől ítél, hanem azért vagyok itt, hogy az emberek szívét ítéljem meg. Jézus a kapzsisága miatt ítélte el az embert, nem pedig a bátyja és közte lévő örökösödési vita miatt.
Azért, hogy a tömeg megértse álláspontját, Jézus a következő alapigazságot tanította : "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget;mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete." Jézus ezután elmond egy történetet egy emberről, aki nagyobb csűrt akart építeni, hogy abban tárolja a többlettermést. De Isten ezt mondta neki: "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?" (Lk 12:20). Jézus így foglalta össze ezután: "Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag" (Lk 12:21)
Mivel Isten mindenek teremtője, ő biztosít számunkra bármit, amire szükségünk van. Ha mi valóban hiszünk ebben, akkor követjük Jézus tanácsát a Lukács 12:22-34-ben, hogy először Isten országát keressük és nem aggódunk a fizikai szükségleteink miatt. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen szükségünk élelemre, ruházatra, vagy más dolgokra. Jézus ezt mondja: "Ne aggodalmaskodjatok" mert "a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre" (Lk 12:30).
Jézus egy felhívással zárja a példázatot: "Adjátok el amitek van, és adjatok
alamizsnát." Az eredmény olyan kincs lesz a mennyben, ami el nem avul,
mert "ahol van a ti kincsetek, ott
van a ti szívetek is" (Lk 12:34). Más szavakkal Jézus ezt mondja: "Amit
értékelsz, az határozza meg a jövődet." Isten értékeli az embereket. Saját
életével fizetett értük. A vagyonod csak akkor értékes, ha azzal a Jézust
szerető emberek szükségleteit szolgálod.
Douglas Jacobs, D.Min.
137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
17-18. fejezetEIhez
(március 18-24.).
Amikor Jézus azt mondta
Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát,
Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő
számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell
változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat
gondolt saját magáról.
Olykor velünk is van
úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát
befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte
megvallás útjába áll.
Isten megadta az
igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük.
Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A
kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek
lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.
A tudásom, legyen az
bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett,
értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé
válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon
engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan
Nikodémusnak is kellett.
Jézuson kívül nincs más
név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha
új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp
a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről
lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.
Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg
egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése