2021. november 12., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 12 - PÉNTEK - 2 Timóteus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 32. fejezet 2304. nap

32. fejezet  AZ IMA ÉS A HIT (6. rész)

Földi életében Jézus magányos imáinak óráiban nyert bölcsességet és erőt. Ifjúságunk kövesse példáját, és találjon hajnalban és szürkületkor egy csendes órát a mennyei Atyával való beszélgetésre! Egész napon át emeljék fel szívüket Istenhez, aki utunk minden lépésénél ezt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10) Ha gyermekeink megtanulhatnák ezt a leckét életük hajnalán, milyen frissességet és erőt, mily örömöt és békességet hozna az életükbe!

Ezek olyan igazságok, amelyeket csak az taníthat, aki már önmaga is megtanulta őket. Oly sok szülő és tanító vallja, hogy hisz Isten Igéjében, de élete mégis megtagadja annak erejét. Ezért nincs nagyobb hatással ifjúságunkra a Szentírás tanítása. Időnként éreztetik az ifjúsággal az ige erejét. Ilyenkor felismerik Krisztus szeretetének értékét, jellemének szépségét és az Ő szolgálatára átadott élet lehetőségeit.

Ennek ellentéteként azonban meglátják azok életét is, akik csupán vallják, hogy tisztelik Isten rendeléseit. Milyen sok emberre vonatkoznak Ezékiel próféta szavai: „Néped fiai beszélgetnek… és egyik a másikkal szól, ki-ki az ő atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jő ki? És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jönni, és oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédeidet, de nem cselekszik, hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. És íme, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, és mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat. De ha beteljesednek, mert íme, beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük.” (Ez 33:30–33)

Más dolog a Bibliát úgy kezelni, mint egy jó erkölcsi tanítást tartalmazó könyvet, és annyira figyelni rá, amennyire ez összeegyeztethető korunk szellemével és a világban elfoglalt helyünkkel, és ismét más a maga valódiságában tekinteni: az élő Isten Igéjének, amelyben van a mi életünk. Az az élet, amelynek át kell formálnia cselekedeteinket, szavainkat és gondolatainkat. Ha Isten Igéjét kevesebbnek tartjuk ennél, akkor elvetjük. A Bibliának ez a megtagadása azok részéről, akik vallják, hogy hiszik, a legelső oka az ifjúságunkat uraló kételkedésnek és hitetlenségnek.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Timóteus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teushoz%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teus%202&version=NT-HU

A harcos, a sportoló és a földműves – Pál erőteljes személyiségek jelképét használja, hogy érzékeltesse a keresztény állhatatos életútját. Ki is a katona? Aki parancsnoka utasításait teljesíti, ha kell élete árán is, a csata kellős közepén is. A sportoló a következő – edzett, fegyelmezett, a győzelmes célra irányítja tekintetét, kerüljön az bármekkora személyes áldozatba. És végül Pál a keményen dolgozó hűséges földművest festi le, aki Istentől várja a termést.

A nagyapám földművelő volt, jellemzően olyan, mint a legtöbb földműves, akit ismertem. Nagyon módszeres volt, innovatív, halk szavú és edzett. A kemény munkával töltött órái, annyi hideg, meleg, szárazság elviselése után, ősszel várta a termést.

Azután Pál kerek perec kijelenti, hogy problémáink származhatnak hittestvéreinktől is, akár a lelkésztől, a presbitertől vagy a diakónusoktól. De így folytatja a 19. versben: Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.

Az ördög el akar szakítani bennünket Istentől azzal, hogy eltávolít a gyülekezettől. Talán valaki olyant használ erre, akire felnéztél – emlékezz, Jézust is a „hívő közösség” feszítette keresztre. Ne csapd be magad – ha nem jársz gyülekezetbe egy személy vagy történés miatt, elhagyod a szentélyt, amiben Isten dicsősége lakozik. Kövesd Pál tanácsát, és állj a szilárd alapon! Légy erős Krisztusban, és állj ellen a gonosznak, akár kívülről, akár belülről támad!

Kedves keresztény, légy erős, mint egy harcos, követve Parancsnokod utasításait! „Állj el a hamisságtól”. Emlékezz ígéretére: „Amikor parancsol, képességet is ad parancsa teljesítésére” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 1999, Advent Kiadó, 228. oldal). Szemeidet tartsd a jutalomra szegezve, mint a fegyelmezett atléta – egy nap ott állhatsz majd az üvegtengernél Jézussal, mint testvéreddel. És végül, bízz, akár a földműves, aki miután elviselt perzselő meleget, viharokat, és dögvészt, teljes hittel bízik benne, hogy Isten bőséges termést rendel: … a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal 5:22).

Jim Ayer 

328. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 32. fejezetéhez (november 7-13.).

Teljes szívedből hiszed, hogy Isten csak a legjobbat akarja neked? Függetlenül attól, hogy milyen tragikusak a körülményeid?

Tudatilag hisszük, hogy Isten szeret minket, és csak a legjobbat akarja. Mégis, amikor a szenvedés lecsap, amikor a trauma feldúlja az életünket, a szívünk megkérdezi: „Mennyire szenvedést akar Isten rám mérni?”

A szenvedők felsóhajtanak: „Istenem, ennek semmi értelme.” A gyötrelem és a veszteség nem logikus. A törékeny, véges elme számára nem tűnnek értelmesnek. A tragédiák és a traumák ellentmondani látszanak Isten jellemének. Ha Isten a javunkat akarja, hogyan engedheti meg ezt a szörnyű szenvedést?

Talán meg kellene kérdezni: „Nem baj, ha Isten nem tűnik észszerűnek számomra?” Ne feledjük, Istennek több értelme van, mint nekünk! Minden titokzatos szenvedés egy napon meg lesz magyarázva. Addig is a bizalom a legjobb fegyver az élet csatáinak megnyeréséhez.

A hit lényegében azt jelenti, hogy bízunk Istenben. Ez ilyen egyszerű.

Sajnos, ha mélyen megsebeztek az életben, nehéz lehet bízni az emberekben és Istenben. És ha nehezen tudsz teljesen megbízni Istenben, amikor az életed a nyomorúság mélységében van, akkor megkérdőjelezed, hogy Isten valóban a legjobbat akarja-e neked.

A nagy hit azáltal fejlődik ki, hogy nagy megpróbáltatások közepette is bízunk Istenben. A szenvedés az az osztályterem, amelyben a hit fejlődik, ahogyan bízunk Isten szívében.

Ahogy megtanulunk bízni Isten kimeríthetetlen szeretetében a szenvedés káoszában, Isten ereje és irgalma valóságosabbá válik, és bizalmunk elmélyül. Minél jobban bízunk benne, annál nagyobb lesz a hitünk. A bizalmat a legjobban Krisztus jelenlétének gyakorlásával lehet fejleszteni.

A nagy hit nagy bizalomból születik.

Lory Engel

Káplán, Eugene, Oregon USA

 

1 megjegyzés: