2021. november 16., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 16 - KEDD - Titus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az igazi megújulás 1. fejezet 2308. nap

1. fejezet  Felhívás megújulásra (3. rész)

Nem készíthetjük az utat úgy, hogy közben igényt tartunk annak a világnak a barátságára, amely ellenséges viszonyban áll Istennel. Ellenkezőleg, inkább az Ő segítsége által törhetjük meg rosszra csábító befolyását, amelyet reánk és másokra gyakorol. Sem egyenként, sem testületileg nem védhetjük meg magunkat egy fáradhatatlan és eltökélt ellenség kísértéseivel szemben. Egyes-egyedül Jézus ereje által állhatunk ellen azoknak.  

Áradjon a gyülekezet minden egyes tagjától egyenletes fénysugár a világra úgy, hogy utána senkinek ne kelljen azt kérdeznie: miben különbek ezek az emberek másoknál. El lehet, és el kell állnunk attól, hogy a világhoz akarjuk szabni a dolgainkat. El kell zárkóznunk a gonosznak még a látszatától is, hogy a tagadóknak ne adjunk alkalmat a tagadásra. A világ rosszallását nem kerülhetjük el: az jönni fog, nekünk azonban ügyelnünk kell arra, hogy ne saját bűneink és balgaságaink miatt, hanem egyedül Krisztusért vádoljanak.

Sátán semmitől sem fél annyira, mint attól, amikor Isten népe eltakarít minden gátló tényezőt az útból úgy, hogy az Úr kiáraszthatja Lelkét egy bágyadt gyülekezetre és egy bűnbánat nélküli közösségre. Ha Sátánon múlna, soha nem lenne újabb ébredés a világ végezetéig – sem kicsi, sem nagy. Mi azonban — ami ármányait illeti —nem vagyunk tudatlanságban. Képesek vagyunk ellenállni az ő erejének. Amikor út készíttetik Isten Lelkének, az áldás el fog jönni. Sátán ugyanúgy nem támaszthat akadályt az áldások Isten népére aláhulló esőjének, amiként nem zárhatja be az égi ablakokat sem, hogy ne áztassa eső a földet. A gonosz emberek és az ördög fiai sem hátráltathatják Isten művét, nem is zárhatják ki Őt népe összejöveteleiről, ha gyermekei legyőzött és bűnbánó szívvel megvallják és elhagyják bűneiket és hit által igényt tartanak az Ő ígéreteire. Minden kísértésnek, minden ellenkező befolyásnak — legyenek bár nyilvánosak vagy titkosak —, sikeresen ellen lehet állni, csakhogy „nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zak 4:6).

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.23/

 

Mai Bibliai szakasz: Titus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titushoz%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titusz%202&version=NT-HU

Pál azzal a témával kezdi ezt a fejezetet, amely az előző fejezetet is uralta, azaz arra bátorítja az olvasókat, hogy éljenek olyan életet, amely bemutatja Krisztus jellemét. Azonban a fejezet közepén, mintha egy kis szünetet tartana, és egy ki nem mondott kérdésre válaszolna, amit elképzel, hogy az olvasói feltesznek. Ez egy „miért” kérdés. Miért éljünk ilyen erkölcsös istenfélő életet? 

A válasz az, hogy azért, mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme (11. vers). Ez egy befejezett cselekmény. Ez a „Kegyelem” egy különleges személy – Jézus Krisztus, az Istennek Fia. Krisztus belépése a Föld történelmének folyamába, egy megváltó kegyelmi cselekmény, amely mindannyiunkat, akik elfogadták ezt a kegyelmet, letérít a romlás útjáról az örök élet és boldogság útjára. A fejezet szívét találjuk ebben a versben (11. vers).

Pál arra emlékeztet, hogy ha elfogadjuk ezt a csodálatos kegyelmet és szabadítást, Jézus nemcsak megvált bennünket, hanem a bennünk lakozó Lelke által megtanít arra is, hogy hogyan éljünk egy olyan életet, amely őt dicsőíti, és felmagasztalja a mennyország elveit (12. vers). A tanítványság nyilvános eredménye az, hogy Krisztus és az Ő kegyelme elvezet bennünket oda, hogy megtagadjuk az istentelenséget, a világiasságot és hozzásegít ahhoz, hogy életünkkel képviseljük az Ő országának igazságát – még akkor is, ha jelenleg ebben a világban élünk (13. vers). 

Ahogy ezt a fejezetet olvasod, ünnepeld az áldott reménységet, amelyet Krisztus ad neked – hogy Jézus nemsokára visszajön (13. vers). Élj Krisztusban ma! Élj az Úr közeli eljövetelének áldott reménységével teljesen átitatott életet!

Végül is adventisták vagyunk, ugye?

Bob Folkenberg

329. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezetéhez (november 14-20.).

Az ellenség közeledik. A mi csoportunk menekül. Ahogy befordulunk egy kanyarba, egy szakadék kerül a látóterünkbe. Ez a kanyon elzárja az egész utat, és egy ködfelhő miatt nem lehet messzire látni. Azt viszont még így is láthatjuk, hogy túl széles ahhoz, hogy átugorjuk, és túl meredek ahhoz, hogy átkeljünk rajta. Szerencsére, valaki eljutott ide előttünk, és előkészítette az utat. Minden szükséges eszköz itt van, hogy segítsen átkelni a szakadékon. Ráadásul Ő, aki ezt a menekülési útvonalat biztosította, ott maradt, hogy segítsen mindenkinek, aki át akar kelni. Ez gondviselés, mert egy aprócska esély sincs arra, hogy valaki át tudjon jutni segítség nélkül. A Segítő tudja, hogy mi van a túloldalon, és pontosan tudja azt is, hogyan kell segíteni, hogy eljussunk oda. Ráadásul Ő olyan szelíd és óvatos, hogy még a legfiatalabb és leggyengébb is át tud kelni az Ő segítségével. Ám a csoportunkból néhányan elmaradtak. Nemcsak ők maguk nem akarnak átkelni, de megpróbálják elkedvetleníteni a többieket is – minket –, hogy mi se keljünk át. Kiabálnak, köveket dobálnak, és mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy eltereljék az átkelő emberek figyelmét. Minden energiánkra és koncentrációnkra szükség van, hogy a Segítőre hallgassunk, és kövessük az utasításait.

Isten előkészítette az utat. Ha hátramaradunk, azt jelenti, hogy elnyel minket a ellenség. Ugye csatlakozol hozzám, hogy elkötelezd magad Isten útja mellett, és másokat is bátorítani fogsz, hogy csatlakozzanak hozzánk?

Lisa Ward

Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése