2021. november 18., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 18 - CSÜTÖRTÖK - Filemon 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezet 2310. nap

1. fejezet  Felhívás megújulásra (5. rész)

A gyülekezetnek fel kell serkennie és bűnbánatra kell ébrednie

A gyülekezet serkenjen fel és bánja meg Isten előtt a visszaeséseit. Ébredjenek fel az őrök, és  határozottan fújják meg a kürtöt. Egyértelmű figyelmeztetést kell hirdetnünk a világ számára. Isten parancsot ad szolgáinak. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel a hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit”. (Ézs 58:1) Meg kell nyernünk a nép figyelmét; ha ezt nem tudjuk elérni, minden erőfeszítés haszontalan. Akár mennyből jövő angyal is alászállhat és szólhat hozzájuk, szavai nem érnének többet, mintha egy kihűlt halott fülébe kiáltanának.

A gyülekezetnek tettekre kell felserkennie. Isten Lelke nem jön el addig, amíg a gyülekezet el nem készíti előtte az utat. Mindenkinek komolyan meg kell vizsgálnia a szívét. Kitartó imában kell egyesülni, és hit által kell igényelni Isten ígéreteit. Nem a testet kell zsákba öltöztetni, mint a régi időkben, hanem a léleknek kell mélyen megalázkodnia. Semmi okunk nincs arra, hogy gratuláljunk önmagunknak, sem arra, hogy felmagasztaljuk magunkat. Meg kell aláznunk magunkat az Istennek hatalmas keze alatt. Eljön majd, hogy megvigasztalja és megáldja az igazi keresőket.  

Reánk vár a munka: nekilátunk végre? Gyorsan kell munkálkodnunk, határozottan kell előrehaladnunk. Készülnünk kell az Úr nagy napjára. Nincs vesztegetni való időnk, nincs időnk arra, hogy önös céljainkat kergessük. A világot figyelmeztetnünk kell. Mit teszünk egyenként azért, hogy a világosságot elvigyük másoknak? Isten minden egyes embernek meghagyta a maga munkáját, mindenkinek megvan a maga része, amit végeznie kell, és mi nem hanyagolhatjuk el ezt a feladatot, mert ezzel a lelkünk üdvösségét tesszük kockára.  

Ó testvéreim, meg akarjátok szomorítani a Szentlelket, azt akarjátok, hogy eltávozzon tőletek? Az ajtón kívül akarjátok várakoztatni az áldott Megváltót, csak azért, mert nem álltok készen arra, hogy az Ő jelenlétében időzzetek? Azt akarjátok, hogy a lelkek az igazság megismerése nélkül vesszenek el, mert ti túlságosan is szeretitek a kényelmet ahhoz, hogy hordozzátok azt a terhet, amit Krisztus is hordozott értetek? Serkenjünk fel az álomból! „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”. (1Pt 5:8) – The Review and Herald, 1887. március 22.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.23/


Mai Bibliai szakasz: Filemon 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filemonhoz%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Filemon%201&version=NT-HU

Filemon levele az átalakulásról szól. Ezt a rövid levelet a maga 25 versével azzal foglalhatnánk össze, amit a „filemoni elvnek” nevezünk: „tedd rendbe a kapcsolatodat Istennel és embertársaddal, és tedd meg azonnal”.

A Filemoni levelet Pál a római börtönből írta (Kr.u. 60 körül), és ez az apostol legrövidebb levele. A levél drámai felszólítást intéz Filemonhoz, hogy bocsásson meg Onésimusnak, szökött rabszolgájának. Pál felhívását tovább bonyolította az a tény, hogy távozásakor Onésimus értékeket lopott el. Rómában találkozott Pállal, akinek missziós tevékenysége folytán megtért, és megvallotta bűnét. Ezek után Pál és Onésimus egy kitűnő, de etikus stratégiát dolgozott ki a dolgok rendbetételére. 

Onésimus eldöntötte, hogy önként visszatér Kolosséba Tikhikus és a Filemoni levél kíséretében (Kol 4:7-9). A levél célja, hogy megkérje Filemont, béküljön meg Onésimussal és egyengesse a visszatérését, valamint a szabadsághoz vezető útját. Az a tény, hogy levelet a Kolossébeli gyülekezetben is fel kellett olvasni, gyakorlatilag azt bizonyítja, hogy milyen fontos a keresztények között a megbocsátás, amely Isten megbocsátásán alapul. Ugyanebben a levélben, bár burkoltan, de Pál utal arra, hogy keresztény összefüggésben a rabszolgaság fenntarthatatlan.      

Noha a megbocsátás szót magát a Filemoni levél nem említi, burkoltan mégis szerepel benne. A levél tele van zsúfolva erőteljes elvekkel és egy esettanulmánynak tekinthető a megbocsátásról. Azt is körvonalazza, hogy úgy a sértő, mint a sértett, hogyan viszonyuljon a rendezés és a kártalanítás kérdéséhez. Minden alkalmazott teológiai elvet alátámaszt a tettre szólítás, a "filemoni elv".    

A „filemoni elv” életeket változtatott meg akkor, és életeket változtathat meg most.

Delbert W. Baker

329. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezetéhez (november 14-20.).

Az ellenség közeledik. A mi csoportunk menekül. Ahogy befordulunk egy kanyarba, egy szakadék kerül a látóterünkbe. Ez a kanyon elzárja az egész utat, és egy ködfelhő miatt nem lehet messzire látni. Azt viszont még így is láthatjuk, hogy túl széles ahhoz, hogy átugorjuk, és túl meredek ahhoz, hogy átkeljünk rajta. Szerencsére, valaki eljutott ide előttünk, és előkészítette az utat. Minden szükséges eszköz itt van, hogy segítsen átkelni a szakadékon. Ráadásul Ő, aki ezt a menekülési útvonalat biztosította, ott maradt, hogy segítsen mindenkinek, aki át akar kelni. Ez gondviselés, mert egy aprócska esély sincs arra, hogy valaki át tudjon jutni segítség nélkül. A Segítő tudja, hogy mi van a túloldalon, és pontosan tudja azt is, hogyan kell segíteni, hogy eljussunk oda. Ráadásul Ő olyan szelíd és óvatos, hogy még a legfiatalabb és leggyengébb is át tud kelni az Ő segítségével. Ám a csoportunkból néhányan elmaradtak. Nemcsak ők maguk nem akarnak átkelni, de megpróbálják elkedvetleníteni a többieket is – minket –, hogy mi se keljünk át. Kiabálnak, köveket dobálnak, és mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy eltereljék az átkelő emberek figyelmét. Minden energiánkra és koncentrációnkra szükség van, hogy a Segítőre hallgassunk, és kövessük az utasításait.

Isten előkészítette az utat. Ha hátramaradunk, azt jelenti, hogy elnyel minket a ellenség. Ugye csatlakozol hozzám, hogy elkötelezd magad Isten útja mellett, és másokat is bátorítani fogsz, hogy csatlakozzanak hozzánk?

Lisa Ward

Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA

 

1 megjegyzés: