Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 31. fejezet 2293. nap
31. fejezet – KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK! (3. rész)
Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csupán önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk. Tegyük magunkévá Krisztus életelvét. „Őérettük – tanítványaimért – odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek.” (Jn 17:19) Krisztus odaadása és önfeláldozása mutatkozzék meg szolgáiban is! Krisztusi engedelmességgel teljesítsük Isten kívánalmait! Nem az a küldetésünk a világban, hogy önmagunknak kedvezzünk, hanem Istennel együttműködve bűnösöket mentsünk, és ezzel megdicsőítsük Őt.
Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak az áldások továbbítása képesít újabb áldások befogadására. Csak akkor kapunk mennyei kincseket, ha e kincseket továbbadjuk környezetünknek. A példázatbeli esedezőt szomszédja újra meg újra elutasította, de mégsem hagyott fel szándékával. Mi sem mindig kapunk azonnal választ imánkra, de Krisztus arra tanít, hogy imádkozzunk tovább.
Az imának nem az a rendeltetése, hogy Istent megváltoztassa, hanem minket összhangba hozzon Istennel. Amikor kérünk tőle valamit, talán szükségesnek látja, hogy önmagunkba nézzünk, és bűnbánatot tartsunk. Isten próbára tesz; megaláz, hogy meglássuk, miért nem tud Szentlelke általunk munkálkodni.
Isten feltételekhez köti ígéretei teljesítését. Az ima nem foglalhatja el a kötelességteljesítés helyét. „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok – mondja Krisztus. – „Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:15, 21) Aki az ígéretekre hivatkozva, de a feltételek teljesítése nélkül kér Istentől, megsérti Jahvét. Krisztus nevének emlegetésével formál jogot az ígéretek teljesítésére, de cselekedeteivel nem bizonyítja, hogy szereti Krisztust, és hisz benne.
Jól meg kell vizsgálnunk, hogy milyen alapon közeledünk Istenhez. Sokan nem teljesítik az imameghallgatás feltételeit. Ha kérünk, de nem engedelmeskedünk, olyan kötelezvényt akarunk az Úrral kiegyenlíttetni, amelynek feltételeit mi magunk nem teljesítettük. Az Úr elé tárjuk ígéreteit, és kérjük, hogy teljesítse őket. Ha ezt engedetlenségünk ellenére is megtenné, meggyalázná saját nevét.
Az ígéret így hangzik: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek.” (Jn 15:7) János pedig ezt mondja: „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: »Ismerem Őt«, és az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete.” (1Jn 2:3–5)
Mai Bibliai szakasz: 2 Tesszalónika 1
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tesszalonika%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Thesszalonika%201&version=NT-HU
Egy egyszerű telefonhívás tisztázhatott volna egy csomó olyan problémát, amellyel Pál gyülekezetei szembesültek. De nem voltak telefonok az ókori világban. Ezért a híveknek fel kellett kutatni Pált, és így átadni neki egy levelet a kérdésekkel. Az apostol aztán lediktálta a választ, és visszaküldte a gyülekezetnek. A folyamat gyakran hónapokig is eltarthatott. Ez alatt az idő alatt a tévhit és a félreértések kifejlődhettek és terjedhettek.
Úgy tűnik, hogy ez történt Thesszalonikában is. Az alatt az idő alatt, amíg Pál információt gyűjtött és választ írt, amelyet Thesszalonikai első levélként ismerünk, új problémák is előálltak a gyülekezetben. Ezek a problémák még súlyosbodhattak amiatt, hogy félreértelmezték, vagy rosszul alkalmazták azt, amit Pál ez első levelében írt. A Thesszalonikai második levél Pál próbálkozása, hogy javítson a helyzeten.
A Thesszalonikai második levél első fejezetében Pál ismét azzal foglalkozik, hogy figyeli Thesszalonikai munkájának eredményét. A második eljövetelkor Isten csodálatos közbelépésével megszabadítja a hívőket üldözőiktől (1-5. vers). Pál célja ebben a fejezetben nem a megtorlás feletti öröm (8-9. vers), hanem az üldözöttek és elnyomottak bátorítása (5-7. vers). Az igazság napja közeleg. Az igazságszolgáltatást nem kell a saját kezünkbe vennünk. Az igazságos Isten, aki gondosan méri az igazságot, kezelni fogja a dolgot. A magva ennek az ítéletnek teljesen az ellentéte annak, amit a Thesszalonikai első levél 4. fejezetében találunk. Ott Jézus második eljövetele lehetővé teszi a thesszalonikaiaknak, hogy az Úrral legyenek. Itt az üldözők elűzetnek az Úr színe elől, éspedig nem azért, mert gyűlöli őket, hanem azért, mert jellemük nem tudja elviselni Isten jelenlétét.
Jon Paulien
327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).
Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.
Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)
Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.
Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.
Melody Mason
A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés