Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 32. fejezet 2305. nap
32. fejezet – AZ IMA ÉS A HIT (7. rész)
Világunkat eddig még soha nem tapasztalt feszültség uralja. A szórakozásban, a pénzszerzésben, a hatalomért való versengésben, a létért való küzdelemben egy rettenetes erő köti le az emberek testét, lelkét és elméjét. Ebben az őrült rohanó sietésben szól Isten, és megparancsolja, hogy jöjjünk el és lépjünk közösségre Ővele: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11)
Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba.
Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik az Ő lelkének felemelő befolyását. Amikor ezt elfogadják, új élet üdíti fel őket. Fáradt testük és agyuk felfrissül, megterhelt szívük felüdül.
Szükségünk van Isten állandó jelenlétére, a Krisztussal való személyes érintkezésre, hogy az Ővele való közösségben időzzünk! Otthonunk gyermekei és iskoláink tanulói boldogok lesznek, ha a szülők és tanítók saját életükben tanulják meg azt a tapasztalatot, amelyet az Énekek éneke így fejez ki: „Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.” (2:2–4) – Előtted az élet, 253–261. o.
Mai Bibliai szakasz: 2 Timóteus 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teushoz%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teus%203&version=NT-HU
A Biblia első könyve feljegyzi az emberiség történetének kezdetét: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” (1Móz 2:7). Vegyük észre, hogy Ádám mindaddig élettelen volt, amíg Isten be nem töltötte a leheletével.
Erre a történeti feljegyzésre alapozva Pál az állítja, hogy a keresztény ember életereje az Írásban van: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen” (16-17. vers).
Ahogy Ádám Isten lehelete által kelt életre (1Móz 2:7), úgy az Írás a lelkünk lélegzetvétele, ami nélkül lelki értelemben élettelenek vagyunk. Itt gyökerezik mindazok problémája, akikről a fejezet első verseiben van szó. Az írásnak megfelelő élet híján a lelkük az önmegvalósítás tengerén sodródik, nincs számukra biztonságos kikötő vagy biztos szikla, ahova kiköthetnének az élet viharai és megpróbáltatásai elől.
Ha nem koncentráljuk az időnket és erőnket arra, hogy napi bibliatanulmányozáson és imán keresztül egy kapcsolatot építsünk fel Urunkkal, a végeredmény látható lesz: a „kegyesség látszatát megőrzik ugyan,” de azt „az erőt megtagadják” (5. vers), ami képes átformálni a győztes életét.
A Föld lakosságának többsége távol van Istentől, minden gondolatuk csak maguk körül forog. Bolyongnak a Földön az élvezet egy múlandó pillanatát üldözve. Vannak olyanok is, akiknek neve szerepel a gyülekezet taglistáján, és hűségesen fizetik a tizedet, még talán gyülekezeti vének is, azonban amikor az ítélet harangja megszólal, elvesznek. A jó látszat, és a tudat, hogy a nevünk ott van a gyülekezeti listán még nem biztosítja az életetünkben lévő bűnök legyőzéséhez szükséges erőt.
Ha Krisztus közvetlen közelségébe helyezzük magunkat az élő Igéjének napi tanulmányozása által, akkor lehetünk mindazok, akikké Isten szeretne minket formálni. Ez által a közelség által lesz Ő képes betölteni minket a szent leheletével, így téve minket bölccsé a megváltásra.
Tegyük napi gyakorlatunkká, hogy mélyre ásunk Isten Igéjében, követve a színarany ereket a Forráshoz, aki nagyon szeret minket. Amikor megnyitjuk az Írást, tegyük ezt tisztelettel és áhítattal! Ne feledjük, hogy Isten leheletét tartjuk a kezünkben, ami készen áll minket betölteni a Szentlélek megszentelő erejével! „Ezt mondva [Jézus] rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20:22). Legyen ez a mi napi imánk: „Uram, lehelj rám!”
Emlékezzünk, az egész Istenről szól: „Én lelket adok belétek, és életre keltek.”
Jim Ayer
328. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 32. fejezetéhez (november 7-13.).
Teljes szívedből hiszed, hogy Isten csak a legjobbat akarja neked? Függetlenül attól, hogy milyen tragikusak a körülményeid?
Tudatilag hisszük, hogy Isten szeret minket, és csak a legjobbat akarja. Mégis, amikor a szenvedés lecsap, amikor a trauma feldúlja az életünket, a szívünk megkérdezi: „Mennyire szenvedést akar Isten rám mérni?”
A szenvedők felsóhajtanak: „Istenem, ennek semmi értelme.” A gyötrelem és a veszteség nem logikus. A törékeny, véges elme számára nem tűnnek értelmesnek. A tragédiák és a traumák ellentmondani látszanak Isten jellemének. Ha Isten a javunkat akarja, hogyan engedheti meg ezt a szörnyű szenvedést?
Talán meg kellene kérdezni: „Nem baj, ha Isten nem tűnik észszerűnek számomra?” Ne feledjük, Istennek több értelme van, mint nekünk! Minden titokzatos szenvedés egy napon meg lesz magyarázva. Addig is a bizalom a legjobb fegyver az élet csatáinak megnyeréséhez.
A hit lényegében azt jelenti, hogy bízunk Istenben. Ez ilyen egyszerű.
Sajnos, ha mélyen megsebeztek az életben, nehéz lehet bízni az emberekben és Istenben. És ha nehezen tudsz teljesen megbízni Istenben, amikor az életed a nyomorúság mélységében van, akkor megkérdőjelezed, hogy Isten valóban a legjobbat akarja-e neked.
A nagy hit azáltal fejlődik ki, hogy nagy megpróbáltatások közepette is bízunk Istenben. A szenvedés az az osztályterem, amelyben a hit fejlődik, ahogyan bízunk Isten szívében.
Ahogy megtanulunk bízni Isten kimeríthetetlen szeretetében a szenvedés káoszában, Isten ereje és irgalma valóságosabbá válik, és bizalmunk elmélyül. Minél jobban bízunk benne, annál nagyobb lesz a hitünk. A bizalmat a legjobban Krisztus jelenlétének gyakorlásával lehet fejleszteni.
A nagy hit nagy bizalomból születik.
Lory Engel
Káplán, Eugene, Oregon USA
Ámen!
VálaszTörlés