Higgyetek az Ő prófétáinak - november 14 - VASÁRNAP - 2 Timóteus 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az igazi megújulás 1. fejezet 2306. nap

1. fejezet  – Felhívás megújulásra (1. rész)

Az egyház legnagyobb szükséglete

Valamennyi szükségletünk közül a legnagyobb és legsürgetőbb, hogy közöttünk igaz istenfélelem szerinti ébredés jöjjön létre. Az erre irányuló igyekezet legyen a legfőbb dolgunk. Buzgó erőfeszítéseket kell tennünk az Úr áldásainak elnyerése érdekében, nem azért, mert Isten nem árasztaná ránk örömest áldását, hanem mert nem vagyunk felkészülve annak befogadására. Mennyei Atyánk készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik, mint ahogy földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. Bűneink megvallása, megalázkodás, megtérés és buzgó ima által a ránk eső munka az, hogy eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, amelyekre nézve ígérte meg Isten áldásának kiáradását.

Csak imára adott válasz gyanánt várhatjuk az ébredést. Mindaddig, amíg a nép ilyen nagy mértékben híjával van az Úr Szentlelkének, nem képes értékelni az Ige prédikálását sem. Amikor azonban a Lélek ereje megérinti a szívüket, akkor a hallott igehirdetések nem maradnak hatás nélkül. Mindazok, akik látogatják a mi alkalmainkat, értékes tapasztalatokat fognak szerezni, amint Isten Igéjének tanítása vezérli őket, és a Szentlélek megnyilvánul, továbbá józan belátás szerint járnak, otthonukba térve pedig felkészülnek arra, hogy egészséges befolyást árasszanak maguk körül.

A régi zászlóhordozók tudták, mit jelent küzdeni Istennel imában és élvezni az ő Lelkének kiáradását. Ők azonban már eltávoztak a színtérről, s vajon kik jönnek majd helyettük, akik betölthetnék a helyüket? Hogy van ez a felnövekvő nemzedéknél? Vajon ők megtértek az Úrhoz? Tudatában vagyunk annak a munkának, ami a mennyei szentélyben folyik? Netán valami kényszerítő erőre várunk, amely hatalmába keríti a gyülekezetet, mielőtt felserkennénk? Arra várunk, amikor az egész gyülekezet megújul? Az az idő sohasem jön el.

Megtéretlen emberek vannak a gyülekezetben, akik nem egyesülnek buzgó, győzelmes imában. A munkába egyenként kell indulnunk. Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk. A gonoszság nagy bőségben vesz körül minket, ezért a népet arra kell tanítani, hogy ne érje be az istenfélelem merő formaságával, amely lélek és erő nélkül való. Ha feltett szándékunk, hogy megvizsgáljuk a szívünket bűneink eltávolításáért és gonosz hajlamainkból való, megjavulásunkért akkor a lelkünk nem hajlik a hiábavalóságokra. Úgy bizalmatlanok leszünk önmagunkkal szemben, és állandóan érezni fogjuk, hogy alkalmasságunk Istentől származik.

Sokkal több félnivalónk van a belső körülményektől, mint a külvilág dolgaitól. Az erőt és a sikert gátló körülmények sokkal nagyobb mértékben támadnak a gyülekezetben, mint a világban. A hitetlenek joggal várják el, hogy azok, akik Isten parancsolatainak és Jézus hitének a megtartását vallják, állhatatos, istentfélő életükkel és tevékeny befolyásukkal mindenki másnál többet tegyenek az általuk képviselt ügynek az előmozdítására és tiszteletére. Milyen gyakran megesik azonban, hogy az igazság hitvalló védelmezői képezik a legnagyobb akadályt annak előrehaladásában!

A megtűrt hitetlenség, a kételyek, amiknek hangot adnak, a dédelgetett sötétség támogatja a gonosz angyalok jelenlétét, és megnyitja az utat Sátán ármányainak kiteljesedése előtt.

 

Mai Bibliai szakasz: 2 Timóteus 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teushoz%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tim%C3%B3teus%204&version=NT-HU

A lelkipásztorok ritkán hirdetnek feddő vagy megjobbulásra buzdító üzeneteket. Manapság ez nem a legdivatosabb dolog. Pál apostol azonban rávilágít, hogy igenis meg kell tenni.

Te vajon szívesen hallod az „egészséges tanítást”, vagy viszket a füled és csak a kellemes dolgokat hallanád? Néha-néha szeretetteli szemrehányást, vagy feddést? Soha nem értettem, miért csatlakozik valaki az egyházhoz, ha utána támadja, vagy figyelmen kívül hagyja annak tanításait, mert szerinte helytelenek, vagy elavultak. Vajon miért fektet időt és energiát a munkába, hogy az egész felekezet haladási irányát és lendületét megváltoztassa? A válasz egyszerű. Te és én, mindnyájan egy kozmikus méretű harc részesei vagyunk. Nincs más logikus magyarázat.

Csupán jelentéktelen gondot okozna az egyháznak és a tagoknak, ha egy más véleményt valló személy egyszerűen elhagyja a gyülekezetet. De engedjük csak meg a halogatást, a szenvedélyek melengetését és máris előállt a démonok által teremtett helyzet. Ennek mindig széthúzás, szakadás a következménye és végül elhal az egykori küldetéstudat, a királyság megnyerésére irányuló hajtóerő.

Pál azt tanácsolja Timóteusnak, hogy nyíltan foglalkozzon az ilyen visszaesésekkel. Ha nem lép fel ellene egyenesen, egyre többen a „viszket a füle” csoportba fognak tartozni, ami katasztrófához vezet! Az nem szeretet, ha megengedjük az ilyen jellegű félrevezetéseket az egyházon belül, hanem romboló erő, amivel foglalkozni kell. „Ints, feddj, buzdíts!” – mondja az apostol, de mindezt szelíd türelemmel, mert minden ember lehetségesen és remélhetőleg valóságosan is örököstársunk lesz a Mennyben.

Isten keményen szól gyermekeihez, mert olyan embereket keres, akik megalázzák magukat, olyanokat, mint Pál apostol, akik áldozatként Istennek szánják magukat, hogy használja őket. „Mert én immár megáldoztatom” (2Tim 4:6). Te alázatosan jársz az Úr előtt? Hogyan reagálsz a fenyítésére? A harc hosszú és nehéz, de akik teljesen alárendelik magukat neki, megtartják a hitet és az Ő ereje által mindvégig kitartanak, elnyerik az győzelem koronáját!

Képzeld el azt a nemsokára bekövetkező dicsőséges napot, amikor drága Jézusunk, a világmindenség Királya hozzád lép, szeretettel a szemedbe néz és a belévert szögektől sebhelyes kezével Ő maga helyezi fejedre a győzelmi koronát! S közben így szól hozzád: „Jól vagyon jó és hű szolgám…. menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Mivel legyőzted régi életedet, most már mindörökre a gyermekem vagy, és örökségül nyersz mindent (Jel 21:7).

Jim Ayer

329. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezetéhez (november 14-20.).

Az ellenség közeledik. A mi csoportunk menekül. Ahogy befordulunk egy kanyarba, egy szakadék kerül a látóterünkbe. Ez a kanyon elzárja az egész utat, és egy ködfelhő miatt nem lehet messzire látni. Azt viszont még így is láthatjuk, hogy túl széles ahhoz, hogy átugorjuk, és túl meredek ahhoz, hogy átkeljünk rajta. Szerencsére, valaki eljutott ide előttünk, és előkészítette az utat. Minden szükséges eszköz itt van, hogy segítsen átkelni a szakadékon. Ráadásul Ő, aki ezt a menekülési útvonalat biztosította, ott maradt, hogy segítsen mindenkinek, aki át akar kelni. Ez gondviselés, mert egy aprócska esély sincs arra, hogy valaki át tudjon jutni segítség nélkül. A Segítő tudja, hogy mi van a túloldalon, és pontosan tudja azt is, hogyan kell segíteni, hogy eljussunk oda. Ráadásul Ő olyan szelíd és óvatos, hogy még a legfiatalabb és leggyengébb is át tud kelni az Ő segítségével. Ám a csoportunkból néhányan elmaradtak. Nemcsak ők maguk nem akarnak átkelni, de megpróbálják elkedvetleníteni a többieket is – minket –, hogy mi se keljünk át. Kiabálnak, köveket dobálnak, és mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy eltereljék az átkelő emberek figyelmét. Minden energiánkra és koncentrációnkra szükség van, hogy a Segítőre hallgassunk, és kövessük az utasításait.

 

Isten előkészítette az utat. Ha hátramaradunk, azt jelenti, hogy elnyel minket a ellenség. Ugye csatlakozol hozzám, hogy elkötelezd magad Isten útja mellett, és másokat is bátorítani fogsz, hogy csatlakozzanak hozzánk?

Lisa Ward

Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA