Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezet 2315. nap
2. fejezet – Hamis vagy valóságos megtérések (3. rész)
Miért lehet elhitetni az embereket?
Az utóbbi fél évszázad sok ébredésében kisebb vagy nagyobb mértékben ugyanazok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő kiterjedtebb mozgalmaiban még nyilvánvalóbban mutatkoznak meg. A túfűtött vallási izgalom, az igaznak a hamissal való elegyedése nagyon is alkalmas lesz majd az emberek félrevezetésére. Ennek ellenére senkinek nem kell a hitetés áldozatául esnie. Isten Igéjének világosságában nem nehéz meghatározni ezeknek a mozgalmaknak a természetét. Ott, ahol az emberek mellőzik a Biblia bizonyságtételét és elfordulnak azoktól az egyértelmű és a lelkeket próba elé állító igazságoktól, amelyek önmegtagadást és a világról való lemondást igényelnek, ott bizonyosak lehetünk abban, hogy nem nyugszik rajtuk Isten áldása. A Krisztustól egykor kapott szabály értelmében pedig, miszerint „gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16), nyilvánvaló, hogy ezek a mozgalmak nem Isten Lelkének munkái.
Isten az Ige igazságaiban adott kinyilatkoztatást önmagáról az embereknek. Mindazokat pedig, akik ezt elfogadják, pajzsként fogja szolgálni Sátán hitetéseivel szemben. Ezeknek az igazságoknak elhanyagolása azok előtt a gonosz dolgok előtt nyit kaput, amelyek már ma is annyira elterjedtek a vallási világban. Isten törvényének természetét és fontosságát nagymértékben szem elől tévesztették. Az isteni törvény jellegéről, örökérvényűségéről és kötelező voltáról alkotott téves felfogás miatt az emberek tévelyegnek a megtérés és a megszentelődés tekintetében is, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a kegyesség kívánalmait a gyülekezetben alászállították. Íme, ez a titok nyitja, miért vannak annyira híjával Isten Lelkének és erejének a mai korok ébredései…
Megváltoztatható Isten törvénye?
Számos vallási tanító állítja azt, hogy Krisztus a halálával eltörölte a törvényt, így ettől fogva az emberek szabadok annak kívánalmaitól. Olyanok is akadnak, akik az evangélium-adta szabadság élvezetét szembeállítják a törvény kötelékével, amelyet súlyos igaként mutatnak be.
A próféták és az apostolok ellenben nem így tekintettek Isten szent törvényére. Dávid ezt mondta: „És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem”. (Zsolt 119:45) Jakab apostol, aki Krisztus halála után írt, „királyi törvény”-ként és „a szabadság tökéletes törvénye”-ként utal a Tízparancsolatra (Jak 2:8, 1:25). A Jelenések könyvének írója pedig, fél évszázaddal a keresztre feszítés után, áldást mond mindazokra, akik „megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba” (Jel 22:14). Az az állítás, miszerint Krisztus halálával eltörölte az Atya törvényét, minden alapot nélkülöz. Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni vagy félre lehetett volna tenni, akkor Krisztusnak az emberekért nem kellett volna meghalni, hogy megmentse őket a bűn büntetésétől…
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.66/
Mai Bibliai szakasz: Zsidókhoz írt levél 5
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3khoz%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k%205&version=NT-HU
A Zsidókhoz írt levél 5. fejezete elmondja, hogy Jézus a mi főpapunk. Az ókori világnézet szerint a főpap arra hivatott, hogy közvetítő legyen Isten és az emberek között. Különlegesen tisztának kellett lenniük, hogy az isteni világ dolgaival foglalkozhassanak, és tudjanak megfelelő módon közelíteni Istenhez a keresett áldások elnyerésének érdekében.
Az 1-6-ig terjedő versek szerint maga Isten tette Jézust főpappá. Ez rámutat, hogy az Atya az, aki kezdettől fogva helyre akarja állítani a kapcsolatot az emberrel. Isten azért választotta Jézust, mert ő Fiú volt. Ez visszavisz bennünket a Zsidókhoz írt levél 1-2. fejezeteihez: a Fiú egy Istennel és egy az emberrel is. Így lehet tökéletes közvetítő.
A 7-10. versekből megtudjuk, hogy Isten szenvedések által tette tökéletessé Jézust a főpapi szolgálatra. Miért? Áldozatként ajánlotta fel magát a bűnökért helyettünk, és elfogadásra talált. A fejezet azt is hangsúlyozza, hogy engedelmeskedett, szenvedett, és kérései nem mindig kerültek meghallgatásra, mert ugyanezt éljük át mi is. Szeretné, ha elhinnénk, hogy Ő megért bennünket.
A 11-14. versek alapján nehéz megértenünk a központi gondolatot, hogy Jézus a tökéletes főpapunk. Nehéz értelmezni azt, hogy nem tehetünk semmit Istennel való kapcsolatunk erősítésére. Valójában nem is választhatjuk ki a képviselőnket és közvetítőnket. Folyamatosan megpróbáljuk hozzáadni Jézushoz a saját erőforrásainkat. Az érettek azonban megértik, hogy egy a közbenjáró, Jézus (1Tim 2:5).
Felix Cortez
330. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezetéhez (november 21-27.).
Hamisított pénz. Bolondok aranya. Selyemvirág. Műanyag étkészlet. Hajfesték. Az életben olyan sok dolog lehet megtévesztő első pillantásra, amikor azonban annak jön el az ideje, hogy ezekre a termékekre számítsunk, a műanyag étkészlet eltörik, a festék kifakul, a virág pedig sosem lesz olyan édes illatú.
Álhírek, megtévesztő hirdetések, üres kapcsolatok.
Ebben a bűnös világban csupán egyetlen Barát van, akire igazán támaszkodhatunk minden körülmények között. Ő teljesen elkötelezett a mi jólétünkkel kapcsolatosan, jobban ismer minket, mint ahogy mi ismerjük magunkat és mégis szeret bennünket!
Sátán tudja ezt, és leghőbb vágya, hogy távol tartson minket attól, hogy felfedezzük a valódi boldogsághoz vezető egyetlen utat. Így aztán elülteti bennünk az ellentmondás magvát. Hamis megújulásokat idéz elő. Megpróbál lenyűgözni minket talmi szórakozással és azzal, hogy eltereli a figyelmünket.
Ha azt választjuk, hogy követjük Jézust, akkor szeretjük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből. Ez az élet legnagyobb döntése! Barátaim, itt az idő! A félszívű elköteleződés azt jelenti, hogy teljesen elveszünk. A tökéletes elköteleződés örömet hoz nem csak ebben az életben, hanem síron túli reményt is biztosít.
Jézus segítségével köteleződjünk el ismét, napi rendszerességgel énekeljük: „Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust, nincs visszaút, nincs visszaút.”
Lisa Ward
Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés