Higgyetek az Ő prófétáinak - november 21 - VASÁRNAP - Zsidókhoz írt levél 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezet 2313. nap

2. fejezet  – Hamis vagy valóságos megtérések (1. rész)

Az Ige hatalma

Isten Igéjét bárhol híven hirdették, annak olyan eredmények jártak a nyomában, amelyek tanúskodtak isteni eredete mellett. Isten Lelke kísérte szolgái üzenethirdetését és a szó hatalommal szólalt meg. A bűnösök úgy érezték, hogy a lelkiismeretük megelevenedett. A „világosság, amely megvilágosít minden embert” bevilágított lelkük titkos zugaiba és a sötétség rejtett dolgai nyilvánvalókká lettek. Elméjüket és szívüket a bűnről való mély meggyőződés ragadta meg. Megítéltettek bűn, igazság és az eljövendő ítélet tekintetében. Felfogták Jehova igaz voltát és félelem lett rajtuk úrrá, hogy netán bűnben és tisztátalanságban jelennek meg a szívek Vizsgálója előtt. Gyötrődve kiáltottak fel: „Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” Amikor a Golgota keresztje az emberek bűneiért hozott végtelen áldozattal feltárult előttük, meglátták, hogy egyes-egyedül Krisztus érdemei szerezhetnek engesztelést törvényszegéseikre, egyes-egyedül ez szerezhet békességet Isten és ember között. Hittel és alázattal fogadták el Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Jézus vére által bocsánatot nyertek „az előbb elkövetett”  bűnökből.

Új életfelfogás

Ezek a lelkek a megtéréshez illő gyümölcsöket teremtek. Hittek és megkeresztelkedtek, és az új élet szerint támadtak fel, mint új teremtmények a Krisztus Jézusban. Nem azért, hogy a korábbi kívánságaikhoz szabják magukat, hanem hogy az Isten Fiába vetett hit által az Ő nyomdokait kövessék, az Ő jellemét tükrözzék vissza és megtisztítsák magukat, amiképpen Ő is tiszta. Amit azelőtt gyűlöltek, most szeretik, amit pedig azelőtt szerettek, most gyűlölik. A büszkék és a magabiztosak szelídek és alázatos szívűek lesznek. A hiúk és a dölyfösek komolyak és tartózkodók lesznek. Az istenkáromlók tisztelettudók, a részegesek józanok, a romlottak tiszták lesznek. Elvetik ennek a világnak a hiábavaló szokásait. A keresztények „ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses Isten előtt”. (1Pt 3:3-4)  

Az ébredések mély önvizsgálatot és alázatot eredményeztek. Ünnepélyes és komoly felhívások fémjelezték, amelyek megszólították a bűnösöket, és szomjasan sóvárogtak Krisztus vérének elfedező erejére. Férfiak és nők imádkoztak és küzdöttek Istennel a lelkek üdvösségéért. Az ilyen ébredések gyümölcseit lehetett szemlélni azoknak a lelkeknek a magatartásában, akik nem riadtak vissza az önmegtagadástól és áldozattól, hanem örvendeztek azon, hogy méltókká tétettek arra, hogy szidalmakat és megpróbáltatásokat szenvedjenek Krisztusért. Az emberek látták az átalakulást azok életében, akik Jézus nevét vallották. Az emberi társadalom hasznát vette a befolyásuknak…  

Ez Isten Lelke munkájának az eredménye. Az igazi bűnbánatnak nincs bizonyítéka, hogyha nem vált ki reformációt. Ha a bűnös visszaadja a zálogot és megtéríti az elrabolt javakat, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és a felebarátait, akkor lehet biztos abban, hogy Istenben békességet talált. Ilyenek voltak azok az eredmények, amik a korábbi években az ébredéseket követték. Gyümölcseikről ítélték meg őket, s mindenki tudta róluk, hogy Isten áldását élvezik mások megmentésében és az emberiség felemelésében.

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.66/

Mai Bibliai szakasz: Zsidókhoz írt levél 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3khoz%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k%203&version=NT-HU

Ahogy a Zsidókhoz írt levél 3. fejezetét olvassuk, és Izrael népének pusztai vándorlására gondolunk, az elvesztegetett hatalmas lehetőségre, hogy beléphettek volna az ígéret földjére, talán megkísért bennünket a gondolat, hogy mi az ő helyükben másként cselekedtünk volna.

A Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja, hogy „ma” pontosan ugyanez a lehetőség áll rendelkezésünkre. Ha akarjuk, akkor beléphetünk az Ő nyugodalmába – ebben a pillanatban.

A hívás két egymással ellentétes példa szövegösszefüggésében rejlik. Az első 6 versben főpapunk, Jézus példájáról olvashatunk, aki hűséges a maga háza felett. Ez a szakasz arra a próféciára utal, amit az „Isten embere” mondott el Élinek, az idős főpapnak, aki hosszú ideig szolgált a bírák korában, Izraelben (1Sám 2:35). A prófécia szerint Éli nem becsülte Istent, mert nem intette és zabolázta meg fiait rossz cselekedeteik miatt, ezért Isten „kivágja” leszármazottait, akik nem örökölhetik a papi szolgálatot, és helyettük egy másik, hűséges főpapot hív el, hogy ő szolgáljon felkentje előtt mindörökké. Ez akkor teljesedett, amikor Salamon elűzte Abjátárt a szolgálatból, és Sádókot nevezte ki a helyére (1Kir 2:26-27). Mindazonáltal, Salamon és Sádók csupán előhírnökei voltak az eljövendő Jézusnak, aki a hűséges és igaz Király és Főpap Isten háza felett.

A másik, ellentétes példa Izráel pusztában vándorló népe. Látták, ahogy Isten megmutatta erős karját, és csapásokkal sújtotta Egyiptomot önteltsége miatt. Száraz lábbal keltek át a Vörös-tengeren, mennyei mannát ettek és sziklából fakadó vizet ittak vándorlásuk 40 esztendeje alatt - s mégis megkeményítették a szívüket.

Miért bukott el Izrael ott, ahol Jézus győzedelmeskedett? Úgy gondolom, hogy a "bűnnek csalárdsága" miatt. A bűn arra csábít, hogy egyetlen dolog számít - a „ma”. Amikor a „ma” biztonsága veszélybe kerül, hajlamossá válunk elfeledni Isten múltbéli gondviselését és jövőre vonatkozó ígéreteit, mert a jelen szorító igényei eltérítik figyelmünket. Isten ugyanakkor a 95. zsoltár szavai szerint arra hív bennünket, hogy ezzel épp ellentétesen cselekedjünk. Arra késztet bennünket, hogy törjük szét a jelen sürgetésének béklyóit, és ne legyünk a jelen rabszolgái, hanem „ma” emlékezzünk a gondviselésre, amit Isten tanúsított a múltban, és hordozzuk elménkben jövőre vonatkozó ígéreteit. És akkor, és csakis akkor, belépünk az Ő nyugodalmába. 

Felix H. Cortez

330. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezetéhez (november 21-27.).

Hamisított pénz. Bolondok aranya. Selyemvirág. Műanyag étkészlet. Hajfesték. Az életben olyan sok dolog lehet megtévesztő első pillantásra, amikor azonban annak jön el az ideje, hogy ezekre a termékekre számítsunk, a műanyag étkészlet eltörik, a festék kifakul, a virág pedig sosem lesz olyan édes illatú.

Álhírek, megtévesztő hirdetések, üres kapcsolatok.

Ebben a bűnös világban csupán egyetlen Barát van, akire igazán támaszkodhatunk minden körülmények között. Ő teljesen elkötelezett a mi jólétünkkel kapcsolatosan, jobban ismer minket, mint ahogy mi ismerjük magunkat és mégis szeret bennünket!

Sátán tudja ezt, és leghőbb vágya, hogy távol tartson minket attól, hogy felfedezzük a valódi boldogsághoz vezető egyetlen utat. Így aztán elülteti bennünk az ellentmondás magvát. Hamis megújulásokat idéz elő. Megpróbál lenyűgözni minket talmi szórakozással és azzal, hogy eltereli a figyelmünket.

Ha azt választjuk, hogy követjük Jézust, akkor szeretjük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből. Ez az élet legnagyobb döntése! Barátaim, itt az idő! A félszívű elköteleződés azt jelenti, hogy teljesen elveszünk. A tökéletes elköteleződés örömet hoz nem csak ebben az életben, hanem síron túli reményt is biztosít.

Jézus segítségével köteleződjünk el ismét, napi rendszerességgel énekeljük: „Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust, nincs visszaút, nincs visszaút.”

Lisa Ward

Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA