Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 31. fejezet 2296. nap
31. fejezet – KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK! (5. rész)
Sajnos, sok embernek nincs élő hite, ezért nem látja, hogy Isten milyen hatalmas. Gyengeségük forrása a hitetlenség. Jobban bíznak saját cselekedeteikben, mint abban, amit Isten tehet értük. Megpróbálnak Isten nélkül eredményeket elérni. Terveznek, de keveset imádkoznak. Nem bíznak igazán Istenben. Azt gondolják, hogy hisznek, pedig csak a pillanat hatása alá kerültek. Nem ismerik fel, hogy mire van szükségük, és Isten kész adni. Ezért nem ismételgetik kéréseiket az Úr előtt.
Olyan buzgón és kitartóan kell könyörögnünk, mint az a megszorult barát, aki éjfélkor ment kenyeret kérni. Minél buzgóbban és állhatatosabban kérünk, annál szorosabb lelki egységre jutunk Krisztussal. Több áldást kapunk, mert hitben megerősödtünk.
A mi feladatunk imádkozni és hinni. Legyünk éberek, és imádkozzunk! Vigyázzunk, imádkozzunk, és az imákat meghallgató Istennel együtt dolgozzunk! Sose felejtsük el, hogy „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9). Imáinkkal összhangban beszéljünk és cselekedjünk! A próba vagy azt tanúsítja, hogy hitünk őszinte, vagy pedig azt, hogy csak formaságból imádkozunk. A kettő között mérhetetlenül nagy a különbség.
Problémáinkban és nehézségeinkben ne emberektől várjunk segítséget! Bízzunk teljesen Istenben! Csak gyengülünk, ha másoknak mondogatjuk a nehézségeinket, és őket sem erősítjük ezzel. Lelkünk betegségével, amelyen nem tudnak könnyíteni, őket is megterheljük. Tévedő, véges emberekhez fordulunk erőért, pedig a tévedhetetlen, végtelen Isten erejében részesülhetnénk.
Nem kell a föld végső határáig elmennünk bölcsességért, mert Isten közel van. Nem a képességeid tesznek eredményessé – ha meg is növeled őket –, hanem az, amit az Úr tesz érted. Sokkal kevésbé bízzunk abban, amit az ember tud tenni, és sokkal inkább abban, amit Isten tehet minden hívő lélekért! Az Úr szeretné, ha hittel fordulnál hozzá. Szeretné, ha nagyszerű dolgokat várnál tőle. Szeretné megértetni veled mind a földi, mind a lelki dolgokat. Ő fogékonyabbá tehet. Meg tud áldani tapintatossággal és ügyességgel. Képességeiddel szolgálj, és bölcsességet Istentől kérj! Ő adni fog.
Krisztus szava legyen biztosítékod! Hiszen azt mondta, hogy fordulj hozzá. Vigyázz, hogy soha ne beszélj kétségbeesetten, csüggedten! Ilyen beszéddel sokat veszítesz. Hited gyengeségéről teszel bizonyságot, ha a látszatból ítélsz, ha a nehézségek és bajok miatt panaszkodsz. Úgy beszélj és úgy cselekedj, mintha kudarcot nem ismerő hited volna! Az Úr erőforrásai gazdagok. Övé a világ. Nézz hittel a menny felé! Építs rá, akinél fény, erő és tudás van!
Mai Bibliai szakasz: 2 Tesszalónika 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tesszalonika%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Thesszalonika%203&version=NT-HU
A Thesszalonikai második levél utolsó fejezetének a középpontjában Pál aggodalma található a „rendetlen” és „dolgozni nem karó” emberekkel kapcsolatosan a gyülekezetben. De az itt található görög szó (ataktos--2Thess 3:6, 11) nem a lustaságot jelenti, hanem inkább a felelőtlen magatartást. A thesszalonikai rendetlen gyülekezeti tagok nem tétlenül üldögéltek, hanem helyről helyre jártak és szakadásokat idéztek elő. Idejüket azzal töltötték, hogy teológiai vitákat folytattak és mások magatartását kritizálták, ahelyett, hogy a maguk eltartásáról gondoskodtak volna: „ahelyett, hogy dolgoznának, haszontalan dolgokat művelnek” (3:11 - új prot. ford.). Mindenki más dolgával foglalkoztak, csak a sajátjukkal nem. Hogy Pálnak gyakran szóvá kellett ezt tennie (1Thess 4:9-12), jelzi azt, hogy ez egy súlyos probléma volt a thesszalonikai gyülekezetben.
Pál tanácsa (6-15. vers) találó lehet a mai tipikus irodák számára. A kemény kétkezi munka hiányában, az irodákban összezárt emberek (még az egyházi irodákban is) nagyon hamar beleeshetnek ugyanabba a csapdába, mint a tétlen thesszalonikai gyülekezeti tagok. Azzal tölthetik az idejüket, hogy teológiai kérdéseket, mások személyes furfangjait beszélik meg, vagy azokat az apróságokat, amelyeket azok tapasztalnak meg, akik egymás közelében dolgoznak. A végeredmény a kritika és vádaskodás mérgezett légköre, amely úgy néz ki, mint ami a thesszalonikai gyülekezetben történt. És mit tanácsolt Pál? Hogy a magad dolgával foglalkozz. Az Úrra figyelj. Ne fáradj bele a másokért való jó cselekedetbe. Csendességben munkálkodj (1Thess 4:11; 2Thess 3:12), és törődj a magad dolgával. Kövesd Jézus és az apostolok szerető, megbocsátó, és kegyelmes példáját.
Pál szokásos módon fejezi be a levelét: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal” (3:18).
Jon Paulien
327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).
Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.
Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)
Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.
Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.
Melody Mason
A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés