Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezet 2309. nap
1. fejezet – Felhívás megújulásra (4. rész)
A nagy engesztelési nap idején élünk
A nagy engesztelési nap idején élünk, amikor bűneink megvallás és bűnbánat által előttünk mennek az ítéletre. Isten nem fogad el gyáva és lélek nélküli bizonyságtételt a szolgáitól. Az ilyen bizonyságtétel nem lehet a jelenvaló igazság. Azt az igazságot kell az Isten gyülekezete elé adni alkalmas időben való eledelül, amely erre az időre szól. Sátán azonban egyre elszántabban törekszik megfosztani ezt az üzenetet az erejétől, hogy a nép ne készülhessen fel arra, hogy megállhasson az Úr napján. {TR 12.2}
1844-ben a mi nagy Főpapunk belépett a mennyei szentély szentek szentjébe, hogy megkezdje a vizsgálati ítélet munkáját. Mindeddig és jelenleg is az elhunyt igazak ügyei kerültek és kerülnek elé vizsgálat céljából. Amikor ezzel a munkájával az ítéletben elkészül, az élőkre kerül a sor. Milyen drágák és fontosak is ezek az ünnepélyes pillanatok! Mindnyájunknak folyamatban levő pere van a mennyei bíróságon. Egyenként ítéltetünk meg, mégpedig aszerint, amit e testben cselekedtünk. Az előkép-szolgálatban, amikor a főpap elvégezte az engesztelés munkáját a földi sátorban, a szentek szentjében, a népnek meg kellett sanyargatnia a lelkét Isten előtt és meg kellett vallania bűneit, hogy a bűnök engesztelést nyerjenek és kitöröltessenek. Vajon ma nekünk kevesebb is elég, mint volt az előkép-jellegű ítéletnapon, most, amikor Krisztus a mennyei szentélyben közbenjár az Ő népéért és minden egyes perben hamarosan megszületik a végső és visszavonhatatlan ítélet? {TR 12.3}
Milyen állapotban is vagyunk ebben a félelmetes és ünnepélyes időszakban? Jaj, milyen büszkeség uralkodik a gyülekezetben, milyen képmutatás, mennyi hitetés, milyen szeretete az öltözködésnek, a könnyelmű beszédeknek, a mulatozásoknak, mennyi elsőség utáni vágy! Mindezek a bűnök úgy elhomályosítják az elmét, hogy az örökkévaló dolgokat már nem is képes felfogni. Nem kellene-e kutatnunk a Szentírást, hogy tudhassuk, hol tartunk a világtörténelemben? Nem kellene-e ezekben a mostani időkben az önmagunkért végzendő munka tekintetében bölcsekké válnunk, valamint abban az álláspontban, amit nekünk, bűnösöknek kell elfoglalnunk, — miközben az engesztelés munkája halad előre? Ha a legcsekélyebb mértékben is érdekel bennünket a lelkünk megváltása, határozott változásnak kell beállnia nálunk. Igaz bűnbánattal kell keresnünk az Urat. Lelkünk mély töredelmével kell megvallanunk bűneinket, hogy azok eltöröltethessenek. {TR 13.1}
Nem maradhatunk továbbra is ilyen megbabonázottak. Gyorsan közeledünk ahhoz a naphoz, amikor a próbaidőnk lejár. Tudakozódjék minden lélek, hogy hogyan állhat meg Isten előtt. Nem tudjuk, milyen hamar kerül sor Krisztusnál a mi nevünkre, amikor a perünkben kimondják a végső ítélet. Mik lesznek, ó hogy hangoznak majd ezek az ítéletek! Az igazak közé számíttatunk, vagy a gonoszok között kapunk majd helyet?
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.23/
Mai Bibliai szakasz: Titus 3
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titushoz%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Titusz%203&version=NT-HU
Pál bizonyára hallott azokról a nehézségekről, amelyekkel Titus szembenézett Kréta szigetén. Az első két fejezethez hasonlóan Pál újra bátorít minden hívőt, hogy éljenek a menny elveinek alárendelt életet. Az ilyen élet magába foglalja az ország törvényeinek és szabályainak való engedelmességet, magába foglalja a nyelv megzabolázását (2. vers), azt az eszközt, amelyet a leggyakrabban alkalmazunk ellentétek és konfliktusok szításában (Jak 3:5-6).
Pál arra is kéri Titust, hogy állítsa le a haszontalan és jelentéktelen teológiai kérdések feletti értelmetlen vitákat. Ezek általában több hőt termelnek, mint világosságot (9. vers). Pál arra bátorítja Titust, és bennünket is, hogy messziről kerüljük el azokat a megoszlást okozó embereket, akik csak annak élnek, hogy konfliktusokat és háborúskodásokat gerjesszenek.
Pál azonban a korábbi fejezethez hasonlóan nem tehet mást, mint visszatér ahhoz az alapvető igazsághoz, hogy nyelvünk megzabolázásának, a vitatkozásoktól való távolmaradásnak, a hatósági törvényeknek való engedelmességnek az indítéka a szívbéli szeretetben és az örök élet iránti hálaadásban található, amelyet Jézusban és Jézus által kaptunk meg (4-7. vers).
Az örök élet ígéretének örököseiként, a mi életünknek telve kell lennie jó cselekedetekkel, amelyek a Jézusban való élet természetes következményei (8. vers). Éjünk ma bátran Jézusért. Fényünk ragyogjon az emberek előtt, hogy megismerjék és dicsőítsék ennek a csodálatos világosságnak a Forrását – a mi mennyei Atyánkat (Mt 5:16)!
Bob Folkenberg
329. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 1. fejezetéhez (november 14-20.).
Az ellenség közeledik. A mi csoportunk menekül. Ahogy befordulunk egy kanyarba, egy szakadék kerül a látóterünkbe. Ez a kanyon elzárja az egész utat, és egy ködfelhő miatt nem lehet messzire látni. Azt viszont még így is láthatjuk, hogy túl széles ahhoz, hogy átugorjuk, és túl meredek ahhoz, hogy átkeljünk rajta. Szerencsére, valaki eljutott ide előttünk, és előkészítette az utat. Minden szükséges eszköz itt van, hogy segítsen átkelni a szakadékon. Ráadásul Ő, aki ezt a menekülési útvonalat biztosította, ott maradt, hogy segítsen mindenkinek, aki át akar kelni. Ez gondviselés, mert egy aprócska esély sincs arra, hogy valaki át tudjon jutni segítség nélkül. A Segítő tudja, hogy mi van a túloldalon, és pontosan tudja azt is, hogyan kell segíteni, hogy eljussunk oda. Ráadásul Ő olyan szelíd és óvatos, hogy még a legfiatalabb és leggyengébb is át tud kelni az Ő segítségével. Ám a csoportunkból néhányan elmaradtak. Nemcsak ők maguk nem akarnak átkelni, de megpróbálják elkedvetleníteni a többieket is – minket –, hogy mi se keljünk át. Kiabálnak, köveket dobálnak, és mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy eltereljék az átkelő emberek figyelmét. Minden energiánkra és koncentrációnkra szükség van, hogy a Segítőre hallgassunk, és kövessük az utasításait.
Isten előkészítette az utat. Ha hátramaradunk, azt jelenti, hogy elnyel minket a ellenség. Ugye csatlakozol hozzám, hogy elkötelezd magad Isten útja mellett, és másokat is bátorítani fogsz, hogy csatlakozzanak hozzánk?
Lisa Ward
Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés