2021. november 3., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 3 - SZERDA - 2 Tesszalónika 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 31. fejezet 2295. nap

31. fejezet  KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK! (4. rész)

Így szól Krisztus egyik utolsó parancsa tanítványaihoz: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13:34) Engedelmeskedünk-e ennek a parancsnak, vagy megtűrünk magunkban durva, Krisztustól idegen vonásokat? Ha bármivel megbántottunk vagy megsebeztünk másokat, kötelességünk megvallani vétkünket, és keresnünk a megbékélést. Csak akkor járulhatunk hittel Isten elé, ha ennek a feltételnek eleget tettünk.

Sokszor még valamit figyelmen kívül hagynak azok, akik imában keresik az Urat. Becsületesek vagyunk-e Istenhez? Malakiás próféta útján az Úr kinyilatkoztatja: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől, és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, ezt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg? Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” (Mal 3:7–8)

Isten, akitől minden áldást kapunk, a javainkból bizonyos részt igényel. Így gondoskodik az evangélium hirdetéséhez szükséges anyagiakról. A tizedrész visszaadásával mutatjuk meg, hogy értékeljük Isten ajándékait. De hogyan igényelhetjük áldását, ha megtartjuk magunknak azt, ami az övé? Ha hűtlen sáfárok vagyunk a földi dolgokban, hogyan várhatjuk el, hogy megbíz minket a menny dolgaival? Talán itt kell keresnünk a meg nem hallgatott imák titkát.

Az Úr azonban irgalmas, és kész megbocsátani. Ezt mondja: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem… ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok rátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn… és boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kívánatos földdé lesztek ti – azt mondja a Seregeknek Ura.” (Mal 3:10–12)

Ez Isten minden kívánalmára vonatkozik. Megígért ajándékait csak akkor kapjuk meg, ha engedelmeskedünk. Ez a feltétel. Egész mennyet betöltő áldás van Istennél a vele együttműködők számára. Az engedelmesek bátran igényelhetik ígéretei teljesítését.

Szilárdan, tántoríthatatlanul kell bíznunk Istenben. Az Úr sokszor késlelteti a választ, hogy megpróbálja hitünket és kérésünk őszinteségét. Ha Igéje szerint kérünk, higgyünk ígéretében, és imádkozzunk olyan céltudatos kitartással, amit nem lehet megtagadni.

Isten nem azt mondja, hogy kérd egyszer, és megkapod, hanem arra szólít, hogy lankadatlanul, állhatatosan imádkozzunk. Ha kitartunk a könyörgésben, buzgóságunk erősbödik, és még jobban vágyunk arra, amit kérünk. Krisztus így szólt Mártához Lázár sírjánál: „Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét.” (Jn 11:40)

 

Mai Bibliai szakasz:  2 Tesszalónika 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Tesszalonika%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Thesszalonika%202&version=NT-HU

Tekintet nélkül arra, mennyire gondosan vigyáz a lelkész a gyülekezetére, a hamis gondolatok igen sokféle módon gyökeret verhetnek. A tagoknak néha egyszerűbb elfogadniuk egy pletykát vagy beszámolót, mint gondosan saját maguk megvizsgálni a Szentírást. Néha ezek a gondolatok még bibliaiak is lehetnek, de kiegészítő tanításokkal már elmozdulnak valamilyen szélsőség irányába. Úgy tűnik, ez volt a probléma Thessalonikában. Ezért ebben a  fejezetben Pál célja nem az, hogy a végidőkről részletekbe menően beszéljen, hanem sokkal inkább lelkészi, lelkigondozói szempontból fejti ki mondandóját. Célja, hogy megnyugtassa a gyülekezetett, és a végidővel kapcsolatban türelemre intse őket.

A harmadiktól a hetedik versig Pál felvázolja a történelem három időszakát a jelentől a végidőig. Az utolsó időszak a második eljövetel. Ezt a nyolcadik versben fejti ki részletesen. Azelőtt az esemény előtt lesz a bűn emberének (4. vers), a törvénytelen (8. vers) megnyilatkozása. És még ezen idő előtt egészen Pál koráig terjed a rejtély és tartózkodás (visszatartás) ideje (6-7. vers).

A bűn/törvénytelenség embere a második fejezet 3-4. versekben kerül elő. Az a hatalom, amelyre a legjobban illenek ezek a leírások: a középkori pápaság. Ám a Thessalonikabeliekhez írt második levél 2:8-10 a függönyök mögé vezet be, hogy leleplezze az igazi Antikrisztust, aki az idők folyamán végig a nemzetek között tevékenykedő látható személy mögött volt. Sátán személyesen a tervelője és cselekvője a végidei események által felvázolt dolgoknak.

A vég felé közeledve nem az számít, hogy kiszámoltuk, hogyan és mint fog ez a megjelenés megtörténni, hanem hogy az igazság szeretetét megkaptuk és szétosztottuk-e vajon. A szembesítés talán világszéles lesz, de a választás még mindig személyes számodra és számomra.

Jon Paulien

327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).

Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.

Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)

Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.

Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.

Melody Mason

A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője

Fordította Gősi Csaba

 

2 megjegyzés: