Higgyetek az Ő prófétáinak - november 27 - SZOMBAT - Zsidókhoz írt levél 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezet 2319. nap

2. fejezet  – Hamis vagy valóságos megtérések (7. rész)

Megszentelődés – Teljes önátadás

A Szentírásban található tanítás a megszentelődésről magában foglalja az ember teljes lényét – az elmét, a lelket, a testet. Pál így imádkozott a thesszalonikabeliekért: „és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk JézusKrisztus eljövetelére” (1Thessz 5:23). Azután ezt is írja a hívőknek: „Kérlek azért titeketatyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket” (Róm 12:1). Az ősi Izrael idején valamennyi áldozatot, amelyet Istennek hoztak, gondosan meg kellett vizsgálni. Ha a bemutatott áldozatban felfedeztek bármely fogyatkozást, akkor nem fogadták el; ugyanis Isten megparancsolta, hogy az áldozatnak „ép”-nek kellett lennie. A keresztényeknek ugyanez a parancs szól, hogy a testüket „élő, szent és Istennek tetsző” áldozatul mutassák be. Hogy ennek a parancsnak meg tudjanak felelni, minden képességüket a lehető legjobb állapotban kell megőrizniük. Minden olyan szokás, amely gyengíti a testi vagy a szellemi erőt, alkalmatlanná teszi az embert Teremtője szolgálatára.  

Kedves lehet Isten előtt, ha az, amit felajánlunk, kevesebb annál, mint amit legjobb erőnk szerint adhatnánk? Krisztus ezt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből.” Akik teljes szívükből szeretik Istent, azok vágynak arra, hogy a lehető legjobb szolgálatot ajánlják fel neki, és állandóan arra törekszenek, hogy lényük minden adottságát összhangba hozzák azokkal a törvényekkel, amelyek akaratának cselekvésére fejlesztik képességeiket…   

Megváltozott élet

A világ körülöttünk tele van élvezethajhászó emberekkel. „A test kívánsága, a szemek kívánsága ésazélet büszkesége” uralja a tömegeket. Krisztus követőinek azonban szentebb elhívása van.    

Akik eleget tesznek a feltételeknek: „Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek”,azoknak szól az ígéret: „és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr” (2Kor 6:17-18). Valamennyi kereszténynek az a kiváltsága és egyben kötelessége is, hogy gazdag és bőséges tapasztalatot szerezzen Isten dolgaiban… Az Igazság Napjának fényes sugarai ragyognak Isten szolgáira, ők pedig tükrözzék vissza ezeket a sugarakat. Az éjszakai égbolt csillagai arról vallanak, hogy létezik egy hatalmas fényforrás a világűrben, amelynek dicsőségéből táplálkozik az ő fényességük, pontosan úgy kell a keresztényeknek nyilvánvalóvá tenniük, hogy van Isten az égben, a világegyetem trónján, akinek a jelleme dicsőítésre és követésre méltó. Lelkének áldásai, jellemének tisztasága és szentsége mutatkozzék meg azokban, akik hitvallást tesznek,..    

Nincs többé kárhoztatás

A keresztény életét fémjelezze az alázatosság, de ez nem azt jelenti, hogy állandóan szomorkodniuk vagy önmagukat becsmérelniük kellene. Az olyan élet, amellyel Isten elfogadja és megáldja őt, mindenkinek a kiváltsága. Mennyei Atyánk nem akarja, hogy kárhoztatásba és sötétségbe burkolózva éljünk. Az igazi alázatot nem az bizonyítja, ha fejünket lehajtva járunk és szívünket az énünkről való töprengés tölti ki. Odajárulhatunk Jézushoz és megtisztulhatunk, aztán pedig szégyen és lelkiismeret-furdalás nélkül állhatunk meg a törvény előtt. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”. (Róm 8:1)

Jézus által Ádám elbukott fiai „Isten fiaivá” lehetnek. „Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyenli őket atyjafiainak hívni”. (Zsid 2:11) A keresztény életnek a hit, a győzelem és az Istenben való öröm életének kell lennie. „Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk”. (1Jn 5:4) Igazán mondta Nehémiás, Isten szolgája: „…az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Neh 8:10). Pál pedig így tanít: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” „Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok”. (Fil 4:4; 1Thessz 5:16-18)   

Ilyenek a bibliai megtérés és megszentelődés gyümölcsei. (A nagy küzdelem Újkori ébredések c. fejezete.)  

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.66/

 

Mai Bibliai szakasz: Zsidókhoz írt levél 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3khoz%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsid%C3%B3k%209&version=NT-HU

A szerző úgy érvel ebben a fejezetben, hogy Jézus biztosította számunkra annak az áldását, hogy közvetlen bejárásunk legyen Istenhez, ami a legvágyottabb minden áldás közül.

A 1-10. vers az olvasót arra emlékeztetik, hogy az első szentélyben és istentiszteleti rendszabályaiban az embereknek nem volt bejárásuk Istenhez. Csak egy személy mehetett be a Szentek szentjébe, ahol Isten trónja volt található, és ezt csak évente egyszer tehette. A gond az volt, hogy a felajánlott áldozatok nem tudták megtisztítani a hívők lelkiismeretét. A 11-14. vers azonban úgy érvel, hogy Jézus egyszer és mindenkorra a ment be a mennyei szentélybe, és egy olyan tökéletes áldozatot mutatott be, amely megtisztítja a lelkiismeretünket. A 15-23. versek kijelentik, hogy ez az áldozat kétféle szerepet töltött be. Az első az, hogy megváltson bennünket az első szövetség alatt való bűneinkből, a második pedig az, hogy beiktassa az új szövetséget az új szentélyével, a mennyeivel.   

Aztán a 24-29. versek csúcspontjára emelik az érvelést az által, hogy világossá teszik Jézus vívmányának jelentőségét. Miközben a pap csak évente egyszer léphetett be Isten közvetlen közelébe a Szentek szentjében, Jézus egyszer és mindenkorra belépett a mennybe, hogy elkezdje örök szolgálatát (7:25) a mi érdekünkben. Ő nem csupán félretette bűneinket az Ő áldozata által, ami Dániel 9:24 próféciáira emlékeztet, hogy a Messiás eljön, és „véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság”. A 27. vers megemlíti, hogy Jézus szolgálatának van egy másik fázisa is az ítélettel kapcsolatosan, de a célja ennek az ítéletnek az, hogy megváltást hozzon Isten népének.

Tetszik nekem az, ahogyan a 9:24 leírja Jézus áldozatát és mennybemenetelét, „hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk”. Az „Isten orcájának keresése” héber kifejezés Isten segítségének a kérését jelenti. A remény az volt, hogy amikor megjelenünk Isten előtt az Ő orcája ránk fog ragyogni (4Móz 6:25). Pontosan ez történt, amikor Jézus megjelent az Atya előtt a mi érdekünkben.

Ragyogtassa ránk Isten az Ő arcát ma!

Felix Cortez

330. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 2. fejezetéhez (november 21-27.).

Hamisított pénz. Bolondok aranya. Selyemvirág. Műanyag étkészlet. Hajfesték. Az életben olyan sok dolog lehet megtévesztő első pillantásra, amikor azonban annak jön el az ideje, hogy ezekre a termékekre számítsunk, a műanyag étkészlet eltörik, a festék kifakul, a virág pedig sosem lesz olyan édes illatú.

Álhírek, megtévesztő hirdetések, üres kapcsolatok.

Ebben a bűnös világban csupán egyetlen Barát van, akire igazán támaszkodhatunk minden körülmények között. Ő teljesen elkötelezett a mi jólétünkkel kapcsolatosan, jobban ismer minket, mint ahogy mi ismerjük magunkat és mégis szeret bennünket!

Sátán tudja ezt, és leghőbb vágya, hogy távol tartson minket attól, hogy felfedezzük a valódi boldogsághoz vezető egyetlen utat. Így aztán elülteti bennünk az ellentmondás magvát. Hamis megújulásokat idéz elő. Megpróbál lenyűgözni minket talmi szórakozással és azzal, hogy eltereli a figyelmünket.

Ha azt választjuk, hogy követjük Jézust, akkor szeretjük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből. Ez az élet legnagyobb döntése! Barátaim, itt az idő! A félszívű elköteleződés azt jelenti, hogy teljesen elveszünk. A tökéletes elköteleződés örömet hoz nem csak ebben az életben, hanem síron túli reményt is biztosít.

Jézus segítségével köteleződjünk el ismét, napi rendszerességgel énekeljük: „Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust, nincs visszaút, nincs visszaút.”

Lisa Ward

Country Life hetednapi adventista gyülekezet jegyzője, Keene, Texas USA

Fordította Gősi Csaba