ÚJ KEZDET - ÚJ FORMA - Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - péntek - 1 Mózes 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+1&version=NT-HU

(a következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Jelenlévő Isten. Isten ott volt, amikor minden kezdődött. Teljességgel megbízhatsz egy olyan Istenben, Aki ott volt akkor, amikor minden elkezdődött, amikor még semmi sem létezett. És ő ott lesz az út végén is. Ott vár rád, mert Ő ugyanaz a hatalmas és szerető Isten.

2.    Előre gondoskodó Isten. Isten az első három teremtési napon megteremtette az életteret és az élethez szükséges dolgokat, utána teremtette meg azokat, akinek szükségük lesz ezekre a dolgokra. Amikor Isten megteremtette őket, már minden rendelkezésükre állt a szép és teljes élethez. Isten nem akkor gondoskodott róluk, amikor már szükségük volt rá, hanem előre. Istent nem éri meglepetésszerűen a szükségleted. Jóval előtte gondoskodik róla, mielőtt ezek a szükségletek jelentkeznének. Milyen jó, hogy ilyen Istenünk van!

3.    Az ünneplő Isten. Isten a teremtés hetén az ünneplést is megteremtette. Megteremtette az égitesteket, amelyek jelezzék az ünnepek érkezését. Isten szereti, ha ünnepelsz és szeret veled ünnepelni.

4.    Isten a jó forrása. Isten jót teremtett nekünk, nem selejtet, nem tökéletlen dolgokat. Minden jó adomány Tőle származik.

5.    Az ember Isten képe! Azért tiltotta meg Isten az Ő ábrázolását kőben, fában fémben, mert már van ábrázolása a földön: az ember. Ha valaki Isten képét akarja imádni, akkor becsülje és szeresse az Ő képére teremtett embert.

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 10. fejezet

10. fejezet – Különleges felhívások a bizonyságtevés alkalmain (4. rész)

Előrehívás San Franciscóban

(1900) december 21-én pénteken San Franciscóba mentem, ahol egy hetet töltöttem el az imahét alkalmából. Szombat délután itt beszéltem a gyülekezet előtt, noha annyira gyenge voltam, hogy mindkét kezemmel a szószékbe kellett kapaszkodnom és ekképpen megtámaszkodni. Kértem az Urat, hogy adjon erőt a nép előtti szólásra. Hallotta az imámat és megerősített. Teljes felszabadultsággal prédikáltam Jelenések könyve 2:1-5-ről.

Isten Lelke mélyen indított és a népre is mély benyomást tett a hirdetett üzenet. A beszéd befejeztével mindenkit előreszólítottunk, akik át akarták adni magukat az Úrnak. Szép számmal engedelmeskedtek a felhívásnak, és imát mondtunk értük. Azok között, akik előrejöttek nem is kevesen voltak olyanok, akik nemrég hallották az advent üzenetet és a döntés közelében vannak. Az Úr erősítse meg a reájuk gyakorolt jó benyomást; bár teljességgel átadnák önmagukat Neki. Ó, mennyire vágyom látni a megtért lelkeket, hallani őket, amint új éneket énekelnek Istenünk dicséretére!

Vasárnap nagy hallgatóság előtt beszéltem, akik közül sokan nem a mi hitünkből valók. Erőm megújult, és képes voltam az asztalban való megkapaszkodás nélkül állni a nép előtt. Az Úr áldása nyugodott meg rajtunk és beszéd közben a reám áradó erő növekvő mértékét tapasztaltam. Csakúgy, mint szombaton, a lelki segítség után folyamodókat most is előrehívtuk, és örömmel láttuk a készséget a jelentkezőknél. Az Úr nagyon közel jött hozzánk, amikor imában kerestük Őt. – The Review and Herald, 1901. febr. 19.

Hasonló munka minden gyülekezetben

November 10-én szombaton Ellátogattam San Franciscóba és egy olyan gyülekezet előtt beszéltem, amely tele volt emberekkel, akiknek volt fülük a hallásra és szívük a megértésre… Mikor végeztem a bizonyságtevéssel, Corliss vén felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki, aki szeretné átadni magát Jézusnak, jöjjön előre. Gyors és boldog jelentkezőket láttunk. Azt mondták nekem, hogy közel kétszázan jöttek előre. Férfiak és nők, ifjak és gyermekek igyekeztek az első sorokba. Kedves lenne az Úr előtt, ha hasonló munka menne végbe minden gyülekezetben.

A terem túlzsúfolt volt, ezért nem jöhettek sokan előre, mindazonáltal a megelevenedett arcok és a könnyes tekintetek tanúságot tettek a jelentkezők eltökéltségéről: „Én az Úr oldalán állok. Mostantól fogva buzgón igyekszem elérni a magasabb mértéket.” – The Review and Herald, 1901. febr. 12.     

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.491/

Olvasmány Ellen White AZ IGAZI MEGÚJULÁS című könyvének  10. fejezetéhez (január 9-15.).

Amellett, hogy a megújulás első biztosítéka az, hogy a Kereszt közelében maradjunk (lásd a múlt heti olvasmányt), a 10. fejezetben kifejtett nyilvános felhívásokban felmerült egy téma, amely véleményem szerint a második legfontosabb lépés a lelki megújulás megőrzésében. A svájci Bázelben egy felhívást intéztek, hogy „legyetek … Krisztus hűséges és igaz katonái [és mindenki felállt].” (Napló, 1885. november 22., Az igazi megújulás, 88. o.) János 17:18 ezt a második kulcs igazságot ragadja meg.

Közvetlenül a keresztrefeszítése előtt Jézus az Atyához imádkozott: „Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.” (János 17:18) Miért? Jézus ezt fűzte hozzá: „Ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban.” (János 17:13) Jézus azt akarja, hogy megtapasztaljuk az Ő örömét, amikor azt látja, hogy emberek menekülnek meg. Azáltal, hogy a kereszt harcosai leszünk, valóban élővé tesszük a megújulást.

Nézzük csak meg James Tour, a világhírű szintetikus vegyészprofesszor és a texasi Houstonban lévő Rice Egyetem Nanotechnológiai Központjának jelenlegi igazgatójának bátorító tettét, ahogyan másokkal megosztja Jézust. Tour, aki a messiási zsidó közösség tagja, azt állítja, hogy a világon mindennél jobban szereti Jézust, és azért él, hogy néhány diákját és munkatársát Jézushoz vezesse. Tourt elszomorítja, ha ez nem történik meg legalább egyszer egy héten. Gyönyörű.

Vegyünk mi is részt fáradhatatlanul Isten hírnökének imára felhívásán, amelyet az 1909-es Generál Konferencia résztvevőihez intézett: „Nyugodjék meg rajta Lelked. Láttassék meg bennük dicsőséged. Hadd lássuk Isten megmentő munkáját, amikor az igazság igéit szólják!” (Az igazi megújulás, 94. o.)

Köszönöm, hogy elolvastad, és a Menny legjobb áldásait kívánom számodra.

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba