Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 16 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+16&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+16&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A próbákat megengedő Isten. Ábrahámhoz hasonlóan Szárajnak is megvoltak a saját próbái. Azt hitte, hogy elhagyta őt az Isten, mert nem szülhetett gyermeket, ezért emberi megoldásokhoz folyamodott. Istennek azonban terve van vele, hitetlensége ellenére is. Azt tervezi, hogy az ígért örökös megérkezésében ugyanolyan szerepe legyen, mint Ábrahámnak. Isten nem veti meg őt hitetlenségéért és az emberi megoldásokért, de tettének következményét el kell viselnie. Hágár visszaél helyzetével és sok szomorúságot okoz Szárajnak.
2. Isten akarata minden esetben megvalósul, de nem minden eset Isten akarata. Isten akarata megvalósult, hogy Ábrahám nagy nemzet legyen, de nem volt Isten akarata az, hogy Hágár bánsta Szárajt és az sem, hogy a két fiú leszármazottjai évezredeken át egymás ellenségei legyenek és egymást gyűlöljék.
3. Isten, aki az emberiség történelmét kezében tartja, eközben irányítja a porszem ember egyedi, személyes sorsát is. Isten, a világegyetem Ura foglalkozik Ábrahám, Száraj és Hágár kicsinyes dolgaival. Látja Ábrahám aggódalmát, és megérti, hogy feleségére hallgatva ő is az emberi ügyeskedést vállalja; látja Száraj szenvedését és Hágár rosszindulatát, és mindenkinek segítségére siet.
4. Az igazságos, de irgalmas Isten. Isten letekint az elüldözött Hágárra és elküldi az Ő angyalát azonnali segítség végett és hosszútávú ígéreteket is tesz, hogy megáldja Ismáelt és őt is nagy nemzetté teszi.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki reménykedik abban, hogy az ember végre megérti Őt; aki előre látja az eseményeket és előre készen van a megoldásokkal; aki könyörületes a saját útját járó, hitetlenkedő emberrel; aki kész elküldeni az angyalát vagy egész angyalsereget is azért, hogy az embert megsegítse.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet
1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (7. rész)
Női misszionáriusok
Nők is, csakúgy, mint a férfiak, beállhatnak az igazság elvetésének munkájába ott, ahol előbújhat és nyilvánvalóvá válhat. E válság idején elfoglalhatják helyüket a műben, és az Úr munkálkodni fog rajtuk keresztül. Ha betöltekeztek feladatuk tudatával, és Isten Lelke befolyása alatt munkálkodnak, rendelkezni fognak az ebben az időben nélkülözhetetlen önuralommal. Az Üdvözítő fel fogja ragyogtatni ezen önfeláldozó nőkön az ő orcájának világosságát, és ez olyan erővel ruházza fel őket, amely meghaladja a férfiak erejét. Olyan munkát tudnak elvégezni a családokban, amit a férfiak nem, az pedig elér a belső életig. Közel kerülhetnek olyan szívekhez, amelyekhez férfiak nem férhetnek hozzá. Szükség van a szolgálatukra. A tapintatos és alázatos nők jó munkát végezhetnek azzal, hogy az emberek otthonaiban magyarázzák az igazságot nekik. Isten ilyenformán elmondott Igéje elvégzi kelesztő munkáját, amelynek hatására egész családok térnek majd meg. (Testimonies, IX, 128–129.)
Akik Istennek dolgoznak, egyesíteniük kell magukban Márta és Mária tulajdonságait: a szolgálatkészséget és az igazság őszinte szeretetét. Az ént és az önzést ki kell iktatniuk a látóterükből. A menny buzgó női munkásokat igényel, akik elővigyázatosak, melegszívűek, gyengédek és hűek az elveikhez. Állhatatos nőkért kiált, akik alább szállítják gondolkodásukban az ént és a kényelemszeretetet, és inkább Krisztusra irányítják azt, szólva az igazság igéit, együtt imádkozva azokkal a személyekkel, akikhez közel tudnak férkőzni, munkálkodva a lelkek megtérésén. (Testimonies, VI, 118.)
A nőtestvérek hatékonyan tudnak dolgozni, folyóiratainkra gyűjtve előfizetőket, ily módon hozva sok elme elé világosságot. (Review and Herald, 1880. június 10.)
Vannak nemes lelkű nők, akikben megvolt az erkölcsi bátorság, s a bizonyítékok súlya alatt az igazság mellett döntöttek. Ők lelkiismeretesen elfogadták az igazságot. Megvan bennük a tapintat, a fejlett érzék, a jó képesség, amik mind sikeres munkásokká teszik őket az Urukért való fáradozásaikban. Keresztény nőket keresünk! (Review and Herald, 1878. december 19.)
Testvérnők éber munkásokként szolgálhatnak az írás területén, előhívva azon barátaink igazi érzelmeit, akik megkapják újságjainkat és traktátusainkat… Szilárd elvekkel és határozott jellemmel rendelkező nőkre van szükség, akik hiszik, hogy valóban az utolsó napokban élünk, és nekünk kell tolmácsolni a világnak az utolsó ünnepélyes, figyelmeztető üzenet… Ők azok, akiket Isten használhat a traktátusi és a misszionáriusi munkában… Számos úton-módon végezhetnek értékes munkát Istennek, a traktátusok szórásával és Az Idők Jelei megfontolt terjesztésével. (Review and Herald, 1878. december 19.)
Nem javaslom, hogy nők bizottsági tagok vagy tisztségviselők akarjanak lenni. Misszionáriusként azonban – tanítva az igazságot levelezés útján, a traktátusok terjesztésével, az erre az időre szóló ünnepélyes igazságot tartalmazó folyóiratainkra való előfizetők gyűjtésével – nagyon sokat végezhetnek el. (Review and Herald, 1878. december 19.)
Ha húsz nő lenne ott, ahol most csak egy van, akik e szent missziót tennék meg szívük nagy becsben tartott foglalatosságának, sokkal többen térnének meg az igazságra. (Review and Herald, 1879. január 2.)
Munkálkodni tudó nőkre van most szükség, nőkre, akik nem önhittek, hanem szelídek és alázatos szívűek, akik Krisztus szelídségével fognak dolgozni, akárhol is találja meg őket a lelkek üdvösségéért végzendő munka. (Review and Herald, 1879. január 2.)
Nőtestvéreink százai állhatnának munkába, ha akarnának. Maguknak és gyermekeiknek is egyszerűen kellene öltözködniük, tartós és takaros, cicomáktól mentes ruházatba, és a szükségtelen hivalkodással töltött időt a misszionáriusi feladatnak kell szentelniük. Leveleket lehet írni távolban élő barátoknak. Nőstestvéreink összejöhetnének egy-egy megbeszélésre arról, hogyan is lehetne javítani a munkamódszereken. Pénzt lehetne megtakarítani, amit Istennek szentelt áldozatként mutathatnánk be, és barátaiknak küldendő újságokba és traktátusokba fektethetnénk. Akik ma nem csinálnak semmit, induljanak dolgozni. Minden nőtestvér, aki Isten gyermekének vallja magát, valóban érezzen felelősséget azért, hogy lehetőségei szerint segítsen mindenkinek. (Review and Herald, 1878. december 12.)
Nőtestvéreink túl könnyen mentették ki magukat az olyan felelősségek hordozása alól, amik gondolkodást és az elme alapos használatát igénylik, holott ez az a tudomány, amire szükségük van a keresztény tapasztalat tökéletesítése érdekében. Munkások lehetnének a misszió mezején, személyes érdeklődést mutatva a hitünket helyesen képviselő traktátusok és az újságok terjesztése iránt. (Review and Herald, 1878. december 12.)
Nőtestvérek, ne aléljatok el az éber misszionáriusi munkában! Olyan munka ez, amelybe mindnyájan sikeresen kapcsolódhattok be, ha ugyan kapcsolatban álltok Istennel. Mielőtt egy levél megírásába fognátok, amelyben tudakozódtok a címzettnél, emeljétek fel mindig imában a szíveteket, hogy sikeresek legyetek egy-egy vadhajtás begyűjtésében, amelyek majd beoltathatnak az igazi szőlőtőbe, s gyümölcsöt teremhetnek a menny dicsőségére. Mind, akik alázatos szívvel részt vesznek ebben a munkában, folyamatosan képezni fogják magukat, mint az Úr szőlőskertjének munkásai. (Review and Herald, 1880. június 10.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).
Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.
Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.
Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.
Raul Lozano
a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés