Higgyetek az Ő prófétáinak - január 21 - PÉNTEK - 1 Mózes 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+8&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.   A meg nem feledkező Isten. Isten nem feledkezett meg Nóéról, családjáról és az állatokról sem. Határt szabott az özönvíznek és kihozta őket a bárkából. A Biblia tele van olyan ígéretekkel, hogy Isten nem feledkezik meg rólunk, még akkor sem a földi szüleink ezt meg is tennék. Figyelmének középpontjában vagyunk, az Ő szemefénye. 

2.   A bajnak határt szabó Isten. Akármilyen hosszú volt is az özönvíz, Isten véget vetett neki. Bár elszabadultak a természet tomboló erői, de nem jutott el addig a pontig, hogy Isten ne tudja kezelni (és nincs is ilyen pont). A világunkban is elszabadultak a gonosz erők, de az a Valaki aki véget vetett az özönvíz tombolásának, korlátokat fog szabni a gonoszságnak és végleg véget vet annak. Lehet, hogy számunkra megfékezhetetlennek tűnik, de nem Istennek.

3.   A hallgató Isten. Az eső abbamaradt, de Nóé tanácstalan volt, hogy kijöhet-e a bárkából, ezért madarakat engedett ki. Isten nem szólt és nem tájékoztatta Őt a helyzetről. Pedig korábban sokszor beszélt Nóéval. Most hallgatott. Számunkra is vannak időszakok, amikor úgy érezzük, hogy Isten hallgat, pedig jól jönne néhány információ és útmutatás. Igaz, hogy Isten hallgatott, de aztán megszólalt, a maga idejében, amikor a legmegfelelőbb volt. Isten meg fog szólalni az érdekedben is. Várd ki, mert a legmegfelelőbb időben fog érkezni.

4.   Az érző Isten. Azt olvassuk, hogy Isten megérezte Nóé áldozatának illatát, és ez örömmel töltötte el Őt. Nem gondolom, hogy az étel illata volt olyan fontos Istennek, inkább Nóé szívének szeretetét érezte meg. Isten rátekintett áldozatára, mint egykor az Ábeléra. Elképzelhetjük az özönvíztől meggyötört családot, amint az özönvíz által elpusztított földön az oltár körül imádkozik, Isten pedig letekint a mennyből és szíve megtelik örömmel. Mi is nyomorult állapotunkban Isten elé jövünk, kiöntjük előtte szívünk szeretetét, imádjuk Őt, énekeljünk Neki. Isten szíve megesik nyomorúságunkon, szíve megtelik irántunk érzett szeretettel. Mert ilyen az Isten.   

 

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (6. rész)

Bizonyságtevők

Krisztus bizonyságtevői vagyunk, és nem engedhetjük, hogy világi érdekek és tervek kössék le időnket és figyelmünket. (Testimonies, IX, 53–54.)

„Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr… Én hirdettem és megtartottam és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim.” „Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemét, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad és a fogházból a sötétségben ülőket.” (The Acts of the Apostles, 10.)

A világ emberei hamis isteneket imádnak. El kell fordulniuk a hamis istentiszteletektől, de nem bálványaik leleplezése útján, hanem azzal, hogy valami jobbat látnak. Meg kell ismertetni az Úr jóságát. „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Christ’s Object Lessons, 299.)

Aki be szeretne menni a mennyek országába, földi élete során napi kapcsolataiban Jézust kell bemutatnia. Ez teszi őket Krisztus hírvivőivé, bizonyságtevőivé. Egyértelmű, határozott bizonyságtételt kell hordozniuk minden gonosz szokással szemben, a bűnösöket Isten Bárányához vezetve, aki elveszi a világ bűneit. (Testimonies, IX, 23.)

A tanítványoknak a Mester bizonyságtevőiként kellett előrehaladniuk, hogy elmondják a világnak azt, amit tőle láttak és hallottak. Hivataluk a legfontosabb hivatal volt, amire ember valaha elhívást nyert: mindjárt a Megváltóé után következett. Együtt kellett munkálkodniuk Istennel az emberek megmentésén. (The Acts of the Apostles, 19.)

Az isteni Tanító így szól: egyedül az én Lelkem illetékes abban, hogy a bűnről tanítson és meggyőzzön. A külső dolgok csupán átmeneti benyomást tesznek az elmére. Én fogom érvényre juttatni az igazságot a lelkiismeretben, és világszerte az én bizonyságtevőim lesznek, szólva az én követelményeimről az időre, pénzre, szellemi képességek használatára vonatkozóan. (Testimonies, VII, 159.)

Hűségéről való vallástételünk a menny választott eszköze arra, hogy kijelentsük Krisztust a világnak. El kell ismernünk kegyelmét, amint azt megismertették az egykoron élt szent emberek; de a leghatékonyabb, ha saját tapasztalatunkról teszünk bizonyságot. Isten bizonyságtevői vagyunk, amennyiben feltárjuk önmagunkban a mennyei hatalom munkálkodását. Minden ember élete különbözik a másikétól, így tapasztalatuk is alapvetően különbözik a többi emberétől. Isten arra vágyik, hogy dicséretünk emelkedjék fel hozzá, s ebben benne legyen saját egyéniségünk is. Ezek értékes visszaigazolásai a dicséretnek, amiért az ő kegyelme dicsőségéért mondunk, ha azok egy Krisztuséhoz hasonló élettel párosulnak, ellenállhatatlan erőt képviselnek, amely a lelkek megmentését munkálja. (The Desire of the Ages, 347.)      

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba