Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - HÉTFŐ - 1 Mózes 4

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+4&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten bevonja az embert a teremtésbe. Egy szavával benépesíthette volna az egész földet, de Isten csak egy emberpárt teremtett és megbízta őket, hogy gyermekeket szüljenek és népesítsék be a földet. Isten a saját képére teremtette az embert és a következő fejezetben azt olvassuk, hogy Ádám gyermeket nemzett a saját képére. De nemcsak a teremtésbe, hanem a megváltás munkájába is bevonja az embert. Életével és bizonyságtételével eszköz lesz Isten kezében az emberek megmentésében.  

2.    A következetes Isten. Ha Isten azt mondta, hogy egy út van az üdvösségre, nem tudja elfogadni Kain saját megoldását, bármennyire szép és gazdag lehetett áldozata. Azóta is csak egy út van az üdvösségre, Jézuson és az Ő áldozatán keresztül. Ezen kívül semmi mást nem fog Isten elfogadni. És nem azért, mintha önkényes lenne. Ilyen komoly kérdés a bűn. Csak Jézus áldozata győzheti le.

3.    A figyelmeztető Isten. Előre figyelmeztette Kaint a rá leselkedő veszélyre és bűnre. Isten mindent megtett Kainért, hogy ne essen áldozatául a bűnnek, de Kain mindezt figyelmen kívül hagyta. Isten végtelen türelemmel mindent megtesz mindenkiért ezen a földön, hogy mindenki üdvözüljön. Senki sem tehet szemrehányást majd Istennek, hogy nem kapott meg minden segítséget. Isten megkérdezi, hogy: „mit kellett volna még tennem?” És senki sem tud felhozni semmit, mert Isten a legmesszebb elmegy minden emberért, hogy megmentse.

4. Istennek végig kellett nézni azt, ahogyan egyik szeretett gyermeke megölte a másikat. El sem tudjuk képzelni milyen érzés lehetett Istennek az első haragot, az első gyűlölködést és az első gyilkosságot végig nézni. És azóta mennyit látott! Ha valaki vágyik arra, hogy ennek vége szakadjon, Isten biztosan. DE hosszan tűr érettünk, nem akarja az örökkévalóságot nélkülünk tölteni. Imádkozzuk ezért, hogy „jöjjön el a te országod!”  
5. Isten szeretete az ember iránt nem változott. A gyilkosság után is szóba áll Kainnal. Bélyeget helyez rá, hogy senki se bánthassa. A bűn megváltoztatta az ember Isten iránti viszonyulását, de Istennek az ember iránti viszonyulását nem. Az ember nem tehet olyan rosszat, hogy Isten ezért kevésbé szeresse. És nem tehet olyan jót, hogy jobban szeresse. Isten szeretete végtelen és feltétel nélküli. Az embertől függ, hogyan válaszol erre a szeretetre.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (2. rész)

Az Úr nem el nem bukott angyalokat választott ki arra, hogy képviseljék őt az emberek között, hanem embereket, akik hasonló szenvedélyekkel bírnak, mint akiket megmenteni igyekeznek. Krisztus magára vette az emberi természetet, hogy elérje az embert. Az isteni természetnek szüksége volt az emberi természetre, mert mind az isteni, mind az emberi természet kellett ahhoz, hogy elhozhassa az üdvöt a világ számára, és létrejöhessen az Isten és az ember közötti kapcsolat. (The Desire of the Ages, 296.)

Az angyalok szinte türelmetlen sóvárgással várnak a mi együttműködésünkre, mivel az embernek kell lennie az ember felé közvetítő kapcsolati csatornának. Amikor pedig teljes szívünkből átadjuk magunkat Krisztusnak, az angyalok örvendeznek azon, hogy a mi hangunkon keresztül szólva nyilatkoztathatják ki a Mindenható szeretetét. (The Desire of the Ages, 297.)

Isten munkatársai kell, hogy legyünk, ugyanis az Úr emberi eszközök híján nem fogja befejezni munkáját. (Review and Herald, 1887. március 1.)

Felhívás az egyénekhez

Isten minden egyes keresztény számára külön-külön kijelölte a munkáját. (Southern Watchman, 1904. augusztus 2.)

Az Üdvözítő mindenkitől elvárja, hogy munkálkodjék az ő szőlőjében. Fel kell vennetek a rátok feladatul kirótt munkát, és végezzétek hűséggel azt. (Bible Echo, 1901. június 10.)

Ha mindnyájan élő misszionáriusok lennétek, az erre az időre szóló üzenet sebesen terjedne minden országban, minden népnek, nemzetnek és nyelvnek. (Testimonies, VI, 438.)

Minden igaz tanítvány misszionáriusként születik az Isten országába. Aki iszik az élő vízből, maga is vízforrás lesz. Aki kap, adni fog. Krisztus kegyelme a lélekben olyan, mint a forrás a pusztában, amely ha feltör, mindenkit felfrissít, s a pusztulás szélén állók sóvárgással vágynak inni az élet vizéből. (The Desire of the Ages, 195.)

Isten személyes szolgálatot vár el mindenkitől, akire rábízta az erre az időre szóló igazság ismeretét. Nem mindenki indul el misszionáriusként idegen országokba, de mindannyian lehetünk otthoni misszionáriusok a családban és a szomszédok között. (Testimonies, IX, 30.)

Krisztus, mikor átadta a megbízatást tanítványainak, csupán néhány lépésre állt a mennyei trónszéktől. A misszionáriusok közé sorolva mindazokat, akik az ő nevében hisznek, ezt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Isten hatalma lesz velük. (Southern Watchman, 1904. szeptember 20.)

A lélekmentés legyen az életműve mindazoknak, akik Jézust vallják. Adósai vagyunk a világnak az Úrtól nekünk adott kegyelemért, a reánk áradt világosságért, továbbá azért a szépségért és erőért, amit az igazságban felfedezhettünk. (Testimonies, IV, 53.)

Mindenütt egyre inkább a szervezetek munkájával akarják helyettesíteni az egyéni erőfeszítéseket. Az emberi bölcsesség állandóságra, központosításra hajlik; azon van, hogy hatalmas templomokat és intézményeket építsen. Sokan hagyják szervezetekre a jótékonyság munkáját. Kimentik magukat, hogy ne kelljen érintkezniük a világgal, szívük pedig mindinkább meghidegül. Önmagukba süppedő, érzéketlen emberek lesznek. A menny és az ember iránti szeretet kihal a lélekből. Krisztus egyéni szolgálatot bíz követőire – ezt nem lehet távmunkában megvalósítani. A betegekért és a szegényekért végzett szolgálat, az evangélium átadása az elveszetteknek nem hagyhatók rá bizottságokra és jótékonysági intézményekre. Az evangélium egyéni felelősséget és erőfeszítést, valamint személyes áldozatot követel. (The Ministry of the Healing, 147.) {ChS 10.2}   

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba