Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2360. nap
9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (5. rész)
Becsben tartottuk az áldást?
Lelki képességeink gyarapítása érdekében szükséges, hogy a világosságban járjunk. Krisztus közeli visszajövetelének fénye ösztönözzön éber munkálkodásra lelkünk felkészítése érdekében, hogy jó karban és égve őrizzük lámpásunkat, legyünk képesek másokat is meggyőzni annak szükségességéről, hogy álljanak készen a Vőlegény fogadására. Az őrködésnek és a munkálkodásnak kéz a kézben kell haladnia; a hitet és a cselekedeteket össze kell kapcsolni, mert különben jellemünk nem lesz arányos, kiegyensúlyozott és tökéletes Jézus Krisztusban.
Ha az életünket csupán az állandó imádságos elmélkedésnek engednénk át, világosságunk hamar kihunyna, mert a világosság azért adatik, hogy osszuk meg azt másokkal, és minél több világosságot adunk tovább, annál jobban fénylik majd a mi világosságunk. Ha van egy dolog a világon, amely iránt érdemes lelkesedést tanúsítanunk, az legyen az a fáradozás, amelyet a lelkek üdvösségéért teszünk, akikért Krisztus meghalt. Az ilyen fajta munka nem hozza magával a személyes vallásosság elhanyagolását. Azt az intelmet vettük, miszerint „az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok” (Róm 12:11).
Amikor egyetlen dolgot tartotok szem előtt, tudniillik Isten dicsőségét, ez azt jelenti, hogy egyetlen célt követtek: kinyilvánítjátok a szívetekben végbevitt munkát, amely akaratotokat Isten akaratának rendeli alá, és fogságba ejt minden gondolatot Isten dicsőségére. A világ figyel titeket, — meglátja-e vajon, mi lesz az utóhatása az ébredés munkájának, amely elérkezett a főiskolára, a kórházba, a kiadóhivatalba és a Battle Creek-i gyülekezet tagjaihoz? Milyen bizonyságot tesztek mindennapi életetekkel és jellemetekkel?
Isten mindnyájatoktól azt várja el, hogy legjobb erőtök és képességetek szerint tiszteljétek Őt minden utatokban, nem pedig hogy magatoknak kedvezzetek, nem is hogy magatokat szórakoztassátok vagy hogy magatokat dicsőítsétek; térjetek meg Őhozzá annak a világosságnak és kiváltságnak a mértékében, amit rajtatok nyugvó jó kegyelme szerint nyertetek. Azt várja el tőletek, hogy mennyei fejedelemségek előtt tegyetek bizonyságot Krisztus kegyelmének erejéről és éljetek annak élő tanúiként a világ számára. Az Úr megpróbált titeket, hogy meglássa, úgy bántok-e gazdag áldásával, mint olcsó és súlytalan dologgal, vagy tiszteletteljesen kezelitek, és úgy tekintitek, mint gazdag kincset. Ha mindenki ilyen módon állt volna hozzá Isten ajándékához – mert a munka Istentől származott –, akkor kinek-kinek a felelőssége mértékében a kegyelemnek kettőzött áldása jutott volna, ugyanúgy, ahogy annak az embernek a talentumaival történt, aki szorgalmasan kereskedett ura pénzével.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 15
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2015&version=NT-HU
A Jelenések könyve 15. fejezetének elején János látott „hét angyalt, akiknél az utolsó hét csapás volt, mert ezekkel teljesedett be az Isten haragja” (15:1 – új prot. ford.). Ezeknek az angyaloknak „hét aranypoharat” adtak, „telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával”. A hét csapás Isten ítéletének végleges és teljes kifejeződése a gonosz hatalmai ellen, csúcspontja pedig Jézus második eljövetele lesz. Ez a fejezet jelzi a kegyelemidő végét, ami után Isten haragjának bora elegyítetlenül töltetik ki a gonoszokra (lásd 14:10).
Az emberek mindig küzdöttek azzal, hogy megértsék, mit is takar az Isten haragja kifejezés. Mivel képtelenek tagadni azt a tanítást, hogy Isten haraggal válaszol a gonoszságra, egyesek úgy próbálják újraforgalmazni ezt, mint ami csupán természetes következmény, vagy legalábbis Isten oltalmazó kezének visszavonása. De nem vonatkoztathatunk el azoktól a nagyon világos kifejezésektől, amelyek jelzik, hogy az Ő haragja isteni tett, igazságos ítélet a gonoszra és a gonoszságok elkövetőire. Isten ítéletei nagyon valóságosak és teljesen jogosak.
Ez oknál fogva a reflektorfény pillanatnyilag azokra irányul, akik végül győzni fognak a fenevad, annak képe és bélyege fölött. Egy éneket énekelnek majd, amiben elismerik, hogy az Isten ítéleteit jelentő utolsó csapások jogosak. „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya” (15:3). Vajon ne várjuk el a szent Istentől, hogy igazságos ítélettel válaszoljon a gonoszság szörnyű és romboló jellegére?
Tartsuk azonban szem előtt azt, hogy azt a kezet, amely a csapások kitöltését irányítja, korábban már a kereszthez szegezték azok bűneiért, akiket most ítélet és büntetés sújt. A Golgotán világossá vált, hogy az az Isten, aki tökéletesen igazságos, tökéletesen kegyelmes is. Az ítélet végrehajtásának utolsó szakaszában már senki sem fogja megkérdőjelezni Isten kegyelmét. Az ének második sora így szól: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (4. vers). Isten nevének dicsőséget szerez úgy az igazság, mint a kegyelem; igazságos tetteiben mindkettő egyértelműen megnyilvánul; és lénye mindkét szempontból szentnek bizonyul. Az Ő természetében tökéletes egységben van jelen úgy az igazság, mint a kegyelem.
Mi, akiket minden nép közül megváltott, egy szívvel imádjuk Őt!
Garth Bainbridge
336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).
Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.
Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”
Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)
Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)
Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)
John T. Baldwin
Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,
Andrews Egyetem, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés