2022. január 19., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 19 - SZERDA - 1 Mózes 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+6&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki határt szab a szenvedésnek. Amikor látta, hogy a bűn milyen szenvedéseket okoz az embernek, Isten az Ő kegyelmében 120 évre korlátozta életét. Sajnos később még ezt is rövidíteni kellett. A Zsoltárokban már csak 70-80 évről olvasunk. A jó hír az, hogy Isten vissza fogja állítani az örökéletet az újjáteremtett ember számára. A rosszat 120 évig is nehéz elviselni, a jót viszont „el lehet viselni” egy örökkévalóságon át.  

2.    Isten látta az emberi gonoszságot. Nem kerülte el a figyelmét a megnövekedett gonoszság, ezért mentőtervet készített. Az utolsó időben a gonoszság hasonló lesz a Nóé napjaihoz; Isten most is látja és készen van mentési tervével. Sóvárogva várjuk azt a napot, amikor megszabadít bennünket e romlott világ szenvedéseitől.

3.    A bánatos és szomorú Isten. Bár Isten előre látja a jövőt, mégis úgy tűnik, mintha csalódott volna, mintha nem tudta volna előre, hogy milyen borzalmat fog okozni a bűn. Azt olvassuk, hogy amikor látta, hogy a gonoszság elhatalmasodott megbánta, hogy embert teremtett. Isten nem önmagáért bánkódott és szomorkodott, nem a saját kudarca bántotta, hanem az emberi szenvedés – amelyet a bűn okozott – törte össze a szívét.  

4.    A kegyelmet adó Isten. Nemcsak Énok járt Istennel, hanem Nóé is. Isten szeret együtt járni az emberrel. Sajnos Nóén kívűl más nem akart Istennel járni. Azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy mindenki rossz útra tért. Nóé viszont, aki Istennel járt, kegyelmet talált Isten előtt.

5.    Isten, Aki pontos útmutatást ad. Isten nem csupán megparancsolta Nóénak, hogy építsen bárkát a szabadításhoz, hanem pontos útmutatásokat is adott a bárka méretével, formájával és az előkészületekkel kapcsolatosan.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (4. rész)

Annak felelőssége, hogy a küldetés teljesítése végett induljanak el, nem kizárólag a felszentelt lelkészeken nyugszik. Mindenki elhívást kap, aki befogadta Krisztust, hogy munkálkodjon felebarátai üdvösségéért. (The Acts of the Apostles, 110.)

A gyülekezet valódi jelleme nem magasrendű hitvallásán, sem a tagnévsoron mérhető le, hanem hogy mit tesznek a Mesterért, s hogy hányan vannak közülük az állhatatos és hű munkások. A személyes érdeklődés, az éber, egyéni erőfeszítés többet végez el Krisztus ügyéért, mint amennyire a prédikációk és hitvallások képesek lehetnek. (Review and Herald, 1881. szeptember 6.)

Ahol gyülekezet alakul, valamennyi tagnak tevékenyen ki kell vennie részét a misszionáriusi munkából. Meg kell látogatniuk minden családot a szomszédságban, hogy megismerjék lelki helyzetüket. (Testimonies, VI, 296.)

Nem minden gyülekezeti tag nyer elhívást, hogy idegen országokban munkálkodjék, de minden egyes tagnak megvan a maga része abban, hogy a világosságot átadja a világnak. Krisztus evangéliuma offenzív és terjedő jellegű. Isten napján senki nem nyerhet bocsánatot, ha bezárkózott önző, egyéni érdekei mögé. Van munka minden elme és minden kéz számára. E feladat változatos, a legkülönbözőbb gondolkodású és a legkülönbözőbb képességekkel rendelkező emberekre van alkalmazva. (Historical Sketches, 290–291.)

Megszentelt igazságot bízott rátok a Mindenható; a gyülekezet tagjaiban egyenként lakozó Jézus Krisztus örök életre buzgó víznek kútfeje. Isten előtt vagytok vétkesek, ha nem tesztek meg minden lehetséges erőfeszítést annak érdekében, hogy ezt az élő vizet másoknak is szétosszátok. (Historical Sketches, 291.)

Keresztény létünkre a huszadát sem végezzük el annak, amit el kellene, hogy lelkeket nyerjünk meg Jézusnak. Itt van a világ, amelyet figyelmeztetnünk kell, és minden őszinte keresztény legyen útmutató és példa másoknak a hűségben, a kereszthordozásban, a gyors és erőteljes cselekvésben, az igazság ügyéhez való rendíthetetlen hűségben, valamint az Isten ügye előbbre vitele érdekében meghozott áldozatokban és erőfeszítésekben. (Review and Herald, 1881. augusztus 23.)

Mindenkit, aki részesült az igazság világosságában, a lehetőségei szerinti mértékig ugyanaz a felelősség terhel, mint egykor Izrael prófétáját, akihez e szózat érkezett: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izrael házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben.” (Testimonies, IX, 19–20.)

Az Úr mindenkinek, aki az ő kegyelméből részesül, kijelöl egy másokért végzendő munkát. Mindnyájunknak egytől egyig ott kell állnunk a saját helyünkön és részünkben, ezt mondva: „Itt vagyok, küldj el engemet!” Mindenkin rajta nyugszik a felelősség: az Ige prédikátorán, az ápoló misszionáriuson, a keresztény orvoson, a keresztényeken egyenként, legyen az kereskedő vagy földművelő, értelmiségi vagy kétkezi munkás. A mi munkánk, hogy feltárjuk az emberek előtt üdvösségük evangéliumát. Bármibe is fogunk, annak e célt kell szolgálnia. (The Ministry of Healing, 148.)

Amidőn a ház ura szólította szolgáit, kiadta kinek-kinek az ő munkáját. Isten egész családja osztozik abban a felelősségben, hogy használják az Úr javait. Minden ember – a legkisebbektől, a legalacsonyabb sorban levőktől a legnagyobbakig, a leginkább felmagasztaltabbakig – erkölcsi lény, akit olyan képességekkel ruháztak fel, amikért számot kell adnia Isten előtt. (Bible Echo, 1901. június 10.)     

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: