Higgyetek az Ő prófétáinak - január 22 - SZOMBAT - 1 Mózes 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+9&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.   Az áldást osztó Isten. Isten megáldotta Nóét és kész megáldani mindenkit, mert Ő egy áldást osztó Isten, Hogy mit jelent az áldás? Röviden: jó dolgok történnek veled. Isten mit jó édesapa, szereti, ha gyermekeivel jó dolgok történnek. 

2.   A megbízó Isten. Isten Nóéra bízta az egész földet. Nem félt tőle, hogy elrontja, bár elődje, Ádám elrontotta, és Nóénak sem tartott sokáig, míg el nem rontotta a dolgot. Isten téged is megbíz feladatokkal, még akkor is, ha tudja, hogy nem vagy tökéletes és elrontod a dolgokat. Istennek nem lesz kevesebb dolga azzal, hogy ránk bíz feladatokat, hanem sokkal több. Annyi mindent elrontunk, hogy Isten alig győzi kijavítani, meg helyrehozni, de Isten így szeret minket.

3.   A szövetségkötő Isten. Isten szövetséget kötött Nóéval, bár tudta, hogy eléggé egyoldalú lesz ez a szövetség. Isten hűséges marad a szövetséghez, az ember állandóan megszegi azt. Bár örül annak, hogy kifejezzük az iránta való szeretetünket, de tudja azt, hogy milyen kevésre vagyunk képesek. Ebből a szövetségből csak az embernek származik haszna. Mi nem adhatunk olyat az Istennek, ami neki nincs, viszont Ő olyat ad nekünk, amivel mi nem rendelkezünk.  

4.   A művész Isten. A természet szépségeit, így a szivárványt is azért alkotta, hogy gyönyörködtessen bennünket az ő alkotásával. Még nem láttam olyan embert, akit ne bűvölne el egy gyönyörű szivárvány. A szivárvány a mi szerető Atyánk alkotása.   

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (7. rész)

Isten nem tudja megmutatni az ő akaratának ismeretét és kegyelmének csodáit a hitetlen világ számára, ha nincsenek a föld minden részére szétszóródott bizonyságtevői. Tervében az áll, hogy akik Jézus Krisztus által e nagyszerű üdvösség részesei, az ő misszionáriusai és a világosság közösségei legyenek világszerte, jelek az emberek számára, élő levelek, amiket ismer és olvas minden ember, s akik hite és munkái az eljövendő Megváltó közeli visszatéréséről tanúskodnak, bizonyságát adva annak, hogy nem vették hiába Isten kegyelmét. Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy készülődjenek az elközelgő ítéletre. (Testimonies, II, 631–632.)

Amikor [a tanítványok] az ő tiszta és szent életén elmélkedtek, úgy érezték, hogy semmilyen teher nem lehet túl nehéz, semmilyen áldozat nem lehet túl nagy, csak hogy életükben bizonyságot tehessenek Krisztus jellemének szépségéről. Ó, ha újraélhetnék az elmúlt három esztendőt, gondolták, mennyire másképpen tennének sok mindent! Ha ismét találkozhatnának a Mesterrel, mennyire buzgón törekednének kimutatni neki, hogy milyen mélyen szeretik, és őszintén fájlalják, hogy egy-egy hitetlen szóval vagy cselekedettel megszomorították őt! Ugyanakkor megvigasztalódtak abban a gondolatban, hogy bocsánatot nyertek. Eltökélték magukban, hogy amennyire csak lehetséges, hitetlenségüket azzal teszik jóvá, hogy bátran megvallják őt a világ előtt. (The Acts of the Apostles, 36.)

A két meggyógyított ördöngös volt az első két misszionárius, akiket Krisztus kiküldött az evangélium prédikálására Dekapoliszban. Ezek a férfiak alig néhány pillanatra élvezhették annak kiváltságát, hogy hallhatják a Mester tanításait. Egyetlen prédikációt sem hallhattak az ő ajkairól. Nem taníthatták az embereket úgy, ahogy a tanítványok, akik naponta együtt voltak Krisztussal. Ők viszont a személyükben hordozták annak bizonyítékát, hogy Jézus a Messiás. Arról tudtak beszélni, amit ismertek; amit maguk láttak, hallottak és tapintottak a Megváltó hatalmából. Ez az, amit mindenki megtehet, akinek a szívét Jézus kegyelme megérintett. János, a szeretett tanítvány írta: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezünkkel illettünk, az életnek Igéjéről… Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek…” Krisztus tanúiként el kell mondanunk azt, amit tudunk, amit magunk láttunk, hallottunk és tapintottunk. Ha lépésről lépésre követnénk a Megváltót, nekünk is jogunk volna ahhoz, hogy szóljunk arról az útról, amelyen vezetett bennünket. Elmondhatjuk, hogyan tettük próbára az ő ígéretét, s találtuk azt igaznak. Bizonyságot tehetünk arról, amit megismertünk Krisztus kegyelméből. Ez az a bizonyságtevés, amire az Úr felszólít bennünket, és aminek híján a világ elvész. (The Desire of the Ages, 340.)       

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba