ÚJ KÖNYVET KEZDTÜNK EL - Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - VASÁRNAP - 1 Mózes 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+3&version=NT-HU

(a következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Teljes ellentéte a kígyónak. A kígyó ravasz, hazudik, becsap, árt. Isten soha nem folyamodik ilyen eszközökhöz. Isten mindig egyenes, őszinte, tiszta és becsületes. Mindig a javunkat akarja

2.    A bújócskázó Isten. Az eredeti kifejezés nyelvtanilag azt jelenti, hogy elbújni egymás elől. Isten belemegy az ember bújócskázó játékába, csak azért, hogy esélyt adjon nekik a hozzá való visszatérésre. Miközben az ember elrejtőzködik, Isten kiált: „Hol vagy?” Isten azóta keresi a bűnös, mert az önmagától nem találna vissza Istenhez. Így Ő a bűnöst kereső Isten.

3.    A pedagógus Isten. Isten, amikor megteremtette az embert egy szép és örök tanulási folyamatba helyezte el őt. A bűn bejötte megszakította ezt a folyamatot és Istennek más pedagógiai eszközöket kellett bevezetnie. Mint egy jó tanár, kérdez. Olyan kérdéseket tesz fel az emberpárnak, amelyek segítik megérteni helyzetüket és segítenek megértetni az emberrel, hogy Isten egy jószándékú Isten.

4. Isten, aki hű marad elveihez minden körülmények között. Istennek nem volt könnyű átkot mondania teremtményeire, amelyekre valamikor azt mondta, hogy jók. Fájó szívvel mondhatta Évának, hogy „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad”; fájó szívvel mondhatta Ádámnak, akik saját kezével formált, hogy „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe”. De megmentésük érdekében meg kellett, hogy tegye, még akkor, ha atyai szíve közben sajgott.
5. A ruhát varró Isten. Isten a Biblia első fejezeteiben szobrászkodik (megalkotja az embert a föld porából), kertészkedik (kertet ültet az embernek) és ebben a fejezetben ruhát varr. Isten nem hagyja magára az embert, hogy bűnei következményei bántsák őt. Eltakarja szégyenét a Bárányból készült ruhával. Ezt teszi velünk is. Elveszi bűneinket és kudarcainkat és helyébe Krisztus igazságának tiszta és fehér ruháját adja ránk.

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (1. rész)

Az emberi eszközöktől való függés

Isten nem az el nem bukott angyalokat választotta ki, hogy képviseljék őt az emberek között, hanem az embereket, akik hasonló szenvedélyekkel bírnak, mint akiket megmenteni igyekeznek. Jézus magára vette az emberi természetet, hogy elérje teremtményeit. Olyan Megváltóra volt szükség, aki Isten és ember egy személyben, hogy üdvöt hozzon a világnak. Férfiakon és a nőkön nyugszik a szent megbízatás, hogy megismertessék „Krisztus kikutathatatlan gazdagságait”. (The Acts of the Apostles, 134.)

Tekintsünk fel e megindító jelenetre. Szemléljük a választott tizenkettővel körülvett mennyei Fenséget. Épp most választja ki őket a számukra kijelölt munkára. Tervei szerint ezen erőtlen eszközökön keresztül Igéje és Lelke által teszi elérhetővé az üdvösséget minden ember számára. (The Acts of the Apostles, 18.)

„Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont.” Isten ilyen módon adta bizonyítékát az evangélium szolgálatára való gondjának és az ő szervezett egyházára fordított figyelmének. Az angyalt nem azzal bízta meg, hogy mondja el Kornéliusnak a kereszt történetét. Az emberi gyarlóságoknak és kísértéseknek kitett személynek – amilyen a százados is volt – kellett szólnia neki a megfeszített és feltámadott Üdvözítőről. (The Acts of the Apostles, 134.)

A Fülöphöz küldött angyal maga is elvégezhette volna ugyanazt a munkát az etiópiai férfiért, Isten azonban nem így munkálkodik. Az ő terve szerint az embereknek kell buzgolkodniuk a társaikért. (The Acts of the Apostles, 109.)

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van – folytatja az apostol –, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” Az Úr bűntelen angyalokon keresztül is kijelenthette volna az ő igazságát, de nem ez volt az terve. Ő erőtlenségekkel körülvett embereket választott ki célja kivitelezésére. A felbecsülhetetlen értékű kincs földi edényekben kapott helyet. Áldásainak embereken keresztül kell eljutniuk a világhoz. Dicsősége sugarainak embereken keresztül kell kiáradni a bűn sötétségébe. Nekik kell szeretetteljes szolgálat által elébe menniük a bűnösöknek és a szükségben levőknek, majd a kereszthez vezetni őket. S minden munkájukban neki kell – aki mindenek felett való és aki mindeneket meghalad – dicsőséget, tisztességet és dicséretet adni. (The Acts of the Apostles, 330.)

Az Üdvözítő úgy akarta,  miután felmegy a mennybe azért, hogy közbenjáró legyen, az ember folytassa az általa megkezdett munkát. Ne tanúsítsanak az emberi eszközök különleges érdeklődést az evangéliumi üzenet világosságának továbbadása iránt a sötétségben ülők számára? Akadnak páran, akik készek elmenni a világ végére is, hogy elvigyék a világosságot társaik számára, Isten azonban azt kívánja, hogy minden igazságot ismerő lélek törekedjék megnyerni másokat az igazság szeretetének. Ha nem vagyunk készek arra, hogy különleges áldozatokat hozzunk a pusztulás szélén álló lelkek megmentésére, hogyan is számláltathatunk majd azok közé, akik bejuthatnak Isten országába? (Testimonies, IX, 103.)

Az Úr az ő bölcsességében az igazság keresőit kapcsolatba hozza azon embertársaikkal, akik ismerik az igazságot. A menny terve értelmében akik befogadták a világosságot, meg kell, hogy osszák azt a sötétségben élőkkel. Az emberi természet lesz – ami hathatós voltát a bölcsesség hatalmas Forrásától nyeri – az a közvetítő, az a munkálkodó eszköz, amelyen keresztül az evangélium kifejti átalakító erejét a szívben és az elmében. (The Acts of the Apostles, 134.)

Isten el tudta volna érni a célját, tudniillik, hogy megmentse a bűnösöket a mi segítségünk nélkül is; de hogy Krisztuséhoz hasonló jellemet fejlesszünk ki, osztoznunk kell az ő munkájában. Hogy bemehessünk az örömébe – abba az örömbe, hogy megláthatjuk azokat a lelkeket, akik az ő áldozata által nyerték el az üdvösséget –, ki kell vennünk részünket a munkájából, amit az ő megváltásuk érdekében végez. (The Desire of the Ages, 142.)  

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba