Higgyetek az Ő prófétáinak - január 20 - CSÜTÖRTÖK - 1 Mózes 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+7&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    A menedék Istene. Nóé és családja számára menedéket készít a veszély idejére. A Bibliában sok helyen találkozunk azzal a gondolattal, hogy Isten menedék azok számára, akik Benne bíznak. 

2.    Az előrelátó Isten. Isten gondoskodott arról, hogy az özönvíz után legyenek állatok, amelyek újra népesítik a földet. Ezért kellett a tiszta állatokból hetet-hetet, a tisztátalanokból kettőt-kettőt bevinni a bárkába.

3.    Isten, akire hallgat a természet. Isten hatalmáról beszél az a jelenet, hogy mindenféle emberi beavatkozás nélkül minden állatfajból meghatározott számú állat eljött a bárkához, bement a bárkába és elfoglalta helyét. Csodás jelenet lehetett az állatoknak ez a felvonulása.  

4.    A bárkára figyelő Isten. Nóét és családját nem a bárka mentette meg, hanem az Isten, aki óvta és védte őket a veszedelem alatt. Bár Nóé gondoskodott élelemről, de arról, hogy elég legyen és ne romoljon meg, az Isten gondoskodott. Az, hogy a sok vadállat nem bántotta egymást egész idő alatt, szintén Isten gondoskodása.  

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet

1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (5. rész)

A keresztény erők összehangolása

Fivéreim és nővéreim a hitben, netán ez a kérdés kél a ti szívetekben is: „Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiainak?” Ha Isten gyermekének vallod magad, úgy fivéred őrizője vagy. Az Úr felelőssé teszi a gyülekezetet azon lelkekért, akik megmentésének eszköze kell legyen. (Historical Sketches, 291.)

Az Üdvözítő a drága életét adta egy olyan gyülekezet megalapításáért, amely szolgálhat a szenvedőknek, a megszomorítottaknak és a megkísértetteknek. A hívők gyülekezete lehet bár szegény, tanulatlan, névtelen, ám Krisztusban olyan munkát végezhet el az otthonában, a lakóhelyén, de akár távoli tájakon is, hogy annak eredményei ugyanolyan messze hatók lehetnek, akár az örökkévalóság. (The Ministry of Healing, 106.)

Bármily gyöngének és fogyatkozásokkal terhesnek látszik, a gyülekezet az egyetlen, amit Isten bizonyos értelemben a legmagasabb rendű figyelemben részesít… Ez az ő kegyelmének színtere, amelyben gyönyörködik, hogy kinyilatkoztassa szíveket átformáló hatalmát. (The Acts of the Apostles, 12.)

Valakinek eleget kell tennie Krisztus megbízatásának; valakinek tovább kell vinnie azt a munkát, amit Jézus földi szolgálata során már megkezdett: és ez a kiváltság a gyülekezetnek adatott. E célból lett szervezve. Ha pedig emiatt él, a gyülekezeti tagok miért nem vették magukra ezt a felelősséget? (Testimonies, VI, 295.)

Felszólítja a gyülekezetet, hogy vegyék magukra kijelölt kötelességüket, az igazi megújulás elvét mutatva fel saját területükön, s hagyva, hogy a képzett és tapasztalt munkások új munkamezőkön törhessenek előre. (Testimonies, VI, 292.)

A thesszalonikai hívek igazi misszionáriusok voltak… A bemutatott igazsággal szíveket nyertek meg, és újabb lelkek csatlakoztak a már meglevő hívőkhöz. (The Acts of the Apostles, 256.)

A tizenkettő felszentelése volt az első lépés annak az egyháznak a megszervezése felé, amelynek Krisztus földről való távozása után folytatnia kellett az ő munkáját. (The Acts of the Apostles, 18.)

Isten gyülekezete a szent élet udvara, betöltve különböző ajándékokkal, felruházva a Szentlélekkel. A tagok azoknak az embereknek a boldogságában fogják megtalálni boldogságukat, akiknek segítséget és áldást nyújtottak. Csodálatos az a munka, amit az Úr a gyülekezeten keresztül teljesít be, hogy az ő neve dicsőíttessék. (The Acts of the Apostles, 12–13.)

Munkánkat világosan lefektette Isten Igéje. Kereszténynek kereszténnyel, gyülekezetnek gyülekezettel kell egyesülnie, az emberi eszköznek az istenivel együttműködve, minden hatóerőt a Szentléleknek alárendelve, mindezeknek pedig összehangoltan, hogy a világnak az Isten kegyelmének jó hírét adják  tovább. (General Conference Bulletin, 1893. február 28., 421.)

Gyülekezeteinknek együtt kell dolgozniuk a lelki szántás munkájában, abban a reményben, hogy időről időre aratni is fognak… A talaj makacsul kemény, ám a parlagot fel kell törni, az igazság magvait pedig el kell hinteni. Meg ne torpanjatok, Istentől szeretett tanítók, mint akiket a kétely mardos, hogy bevégezzétek-e a munkát, amely a szerint növekedik, ahogy végzitek. (Testimonies, VI, 420.)

A gyülekezet a menny kijelölt eszköze az emberek üdvére. Azért lett megszervezve, hogy szolgáljon, küldetése pedig, hogy elvigye az evangéliumot a világnak. Istennek kezdettől fogva az volt a terve, hogy az egyházán keresztül tükrözze vissza a világnak teljességét és tökéletességét. A gyülekezeti tagoknak, akiket kihívott a sötétségből az ő csodálatos világosságára, kell kinyilvánítani az ő dicsőségét. (The Acts of the Apostles, 9.)

Egy gyülekezet se gondolja azt, hogy túl kicsi ahhoz, hogy bármilyen befolyást tudna árasztani vagy bármilyen szolgálatot tudna végezni e mostani nagy munkában.

Induljatok, testvérek, a munka mezejére. Nem csupán a nagy tábori összejövetelek, nem csak a nagy konferenciák és zsinatok kedvesek kiváltképp Isten előtt: az önzetlen szeretet legalázatosabb erőfeszítése is áldásával koronáztatik meg, és elnyeri nagyszerű jutalmát. Tegyétek azt, ami módotokban áll, és a Mindenható meg fogja sokszorozni a képességeteket. (Review and Herald, 1888. március 13.)      

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).

A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).

Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.

Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.

Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.

A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba