Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 5 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+5&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+5&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten EMBERT teremtett. Nagybetűs embert, igaz embert, szerető embert, erkölcsös embert, amihez Isten az Ő képét adta. Az ember nem szívesen adja a képét bárkinek. Csak annak, akit szeret, aki hozzá közel áll. Istennek az emberhez való viszonyulását fejezi ki az a tény, hogy Isten odaadta a képét az embernek, hogy az ember magán viselheti azt.
2. Isten a párt nevezi embernek. Érdekes, hogy Isten kettejüket nevezte el embernek. Istennek nem volt szándéka, hogy a férfi és a nő között rangbeli különbség legyen. Ők ketten együtt az EMBER.
3. Az emberrel járó Isten. Habár a bűn megakadályozta azt, hogy személyesen találkozzon az emberrel, Isten mégis megtalálta a lehetőségét annak, hogy Énok vele járhasson. Amikor Isten Ádámhoz jött az Éden kertben, hogy együtt sétáljanak, Ádám elbújt a bokrok között. Most, az Édenen kívül van valaki, aki kész Istennel járni. Valaki azt mondta, hogy Isten és Énok minden nap messzebbre mentek közös sétájuk alkalmával, míg egyszer Isten azt mondta, hogy az Ő otthona már közelebb van, mint az Énoké, ezért ne térjen haza, hanem inkább Hozzá menjen. Isten kész veled járni és kész arra, hogy elvigyen az Ő otthonába.
4. A szabadítóról gondoskodó Isten. Ez a fejezet beszámol Nóé születéséről. Édesapja azt mondta, amikor megszületett, hogy „Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában.” Isten gondoskodik a Szabadítóról, Jézus Krisztusról, aki nemcsak a fizikai életünket szabadítja meg, hanem a bűneinkből is megment bennünket.
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/1. fejezet
1/1. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (3. rész)
Minden egyes ember, aki részesült az isteni megvilágosításban, fényt kell, hogy árasszon azok ösvényére, akik nem ismerik az élet világosságát. (The Desire of the Ages, 152.)
Mindenki számára ki lett rendelve egy bizonyos munka, és senki sem helyettesíthet mást. Mindenkinek van egy csodálatosan fontos küldetése, amit nem hanyagolhat el, nem vehet semmibe, ugyanis annak a betöltése egy lélek boldogságát, elhanyagolása pedig egy olyan valakinek a lelki nyomorúságát vonja magával, akiért Krisztus meghalt. (Review and Herald, 1893. december 12.)
Mindnyájunknak együtt kell munkálkodnunk Istennel. Egy tétlenül ücsörgő ember sem lehet az ő szolgája. A gyülekezet tagjainak egyenként kell érezniük, hogy a közösség boldogulása és jóléte az ő hozzáállásukon múlik. (Review and Herald, 1887. február 15.)
Minden egyes lélek, akit Krisztus megmentett, elhívást kap, hogy munkálkodjék az ő nevében az elveszettek megmentéséért. Izraelben elhanyagolták ezt a munkát. Ma vajon nem teszik ugyanezt azok is, akik Krisztus követőinek vallják magukat? (Christ’s Object Lessons, 191.)
Minden embernek van egy elvégzendő munkája. Minden lélek, aki hisz az igazságban, ott fog állni a helyén és így szól majd: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ésa 6:8) (Testimonies, VI, 49.)
Minden keresztény ember kiváltsága, hogy ne egyszerűen várja, hanem siettesse a mi Urunk, Jézus Krisztusunk eljövetelét. (Christ’s Object Lessons, 69.)
Aki Isten gyermeke lesz, attól fogva úgy kell, hogy tekintsen magára, mint egy kapocsra a világ megmentésére leengedett láncban, mint aki egy Krisztussal a könyörületesség tervében, és együtt indul el vele az elveszettek megkeresésére és megmentésére. (The Ministry of Healing, 105.)
Mindenki találhat magának tennivalót. Senkinek nem kell úgy éreznie, hogy nincs számára hely, ahol Jézusért munkálkodhatna. Az Üdvözítő azonosítja magát az emberiség valamennyi gyermekével. (The Ministry of Healing, 104.)
Akik egyesültek az Úrral a szolgálat szövetségében, kötelesek eggyé lenni vele a lélekmentés hatalmas és nagyszerű munkájában. (Testimonies, VII, 19.)
Oly tágas a munkamező, annyira széleskörű a terv, hogy minden megszentelt szív az isteni erő eszközeként igyekszik az ő szolgálatába állni. (Testimonies, IX, 47.)
Az emberek eszközök Isten kezében, az ő alkalmazásában, hogy beteljesítsék az ő kegyelmi és könyörületességi terveit. Mindenkinek megvan az elvégzendő része; mindenki számára adott a világosságnak a kor szükségleteihez szabott mértéke, amely elegendő ahhoz, hogy az illető elvégezze a munkát, amit Isten kijelölt neki. (The Great Controversy, 343.)
Az Úr hosszú ideig várt, míg a szolgálat lelkülete birtokba nem vette az egész gyülekezetet, míg minden egyes tag képessége szerint nem munkálkodott őérte. (The Acts of the Apostles, 111.)
Amikor kiküldte a tizenkettőt, majd a hetvenet az Isten országa hirdetésére, megtanította őket arra, hogy feladatuk megosztani másokkal, amit megismertetett velük. Egész szolgálata során Krisztus egyéni munkára nevelte őket, s hogy számuk növekedésével terjesszék ki működési területüket, és elérjék a Föld legvégső határait. (The Acts of the Apostles, 32.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 16-22.).
A Biblia története során Isten folyamatosan magához hívja a népét. Rögtön a bűneset után ott volt a közvetlen közelben az Édenkertben, hogy segítsen helyrehozni a dolgokat. – Hol vagy? – szólt Isten Ádámhoz (1Mózes 3:9).
Isten hívása az üdvösség hívása, amelyet a bűnösnek ajánlanak fel. Az Urat a kegyelem indítja arra, hogy megtervezze, megszervezze és kivitelezze a megváltást azért, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lukács 19:10) És miután a bűnös kegyelemben részesül és felel rá, egy újabb hívás szól az emberhez: a misszióra hívás.
Az üdvösség tudományába beletartozik az a hívás is, amely mindenkit érint, aki elfogadta a megváltást, hogy láncszemekké váljon a kegyelem láncolatának meghosszabbításaként, amíg a teljes emberiséget el nem éri. Isten úgy alkotta meg a megváltás szerkezetét, hogy azok, akik részesülnek benne, szintén továbbadják. A hívők tanúkká válnak; a kegyelem misszióvá válik.
Mint minden tudományban, a misszió tudományában is szükség van tanulásra és gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti alapot módszertan és eljárások követik. Mivel ez a világ egyre inkább globalizálódik, a hatékony missziót elősegítő megközelítések iránti szükséglet is egyre növekszik. A multikulturalizmus és a közösségeinkben lévő sokszínűség sajátos kihívást jelentenek, amelyet a misszióban résztvevő diákoknak meg kell oldaniuk.
A jó hír az, hogy a Legfőbb Tudós velünk van egész idő alatt. Ami a missziót illeti, azt mondta: „ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Máté 28:20) Isten felügyelete és támogatása mellett a misszióban résztvevő diákok módot fognak találni rá, hogy valamennyi népet tanítványokká tegyenek és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Isten királyságának helyreállítása valósággá váljon.
Raul Lozano
a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐🙏👼🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés