Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2361. nap
9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (6. rész)
Az áldás, ami átokká lesz
Isten megpróbálja népe hűségét és megvizsgálja, hogyan élnek a rájuk bízott drága áldással. Ez az áldás attól jön, aki a mennyei udvarokban Közbenjárónk és Védőügyvédünk. Sátán azonban ugrásra készen áll, hogy minden előtte megnyíló lehetőséget megragadva a világosságot és az áldást sötétséggé és átokká változtassa.
Hogyan fordulhat az áldás átokba? Sátán rábírta az embert arra, hogy ne tartsa becsben a világosságot, vagy ne tárja fel azt a világnak, ez pedig kihat a jellem átalakulására. A Szentlélekkel betöltekezett ember odaszenteli magát arra, hogy az isteni eszközökkel együttműködjék. Felveszi magára Krisztus igáját, terheit hordozza, és Krisztus arcvonalában munkálkodik, hogy értékes győzelmeket arasson. A világosságban jár, amint Krisztus is a világosságban van. Beteljesedett rajta az ige: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől” (2Kor 3:18).
Egy újabb év telt el, amelyet az örökkévalóság szempontjából feljegyzés terhel. A mennyből reátok sugárzó világosságnak kellett felkészítenie titeket arra, hogy parancsolatokat megtartó népként serkenjetek fel, világítsatok és kinyilvánítsátok Isten dicséretét a világnak. Élő tanúk lennétek, de általatok nem a magasrendű és szent jellem iránti eltökélt vágy szólal meg bizonyságként a világ előtt, ha nem tesztek annál komolyabb erőfeszítéseket, mint amilyeneket napjaink népszerű egyházaiban tesznek; így akkor az Isten nevének sem szereztetek tiszteletet, igazságát nem magasztaltátok fel a világ előtt, felmutatva isteni hitelesítő jegyeket a nép életében, amely nagy világosságban részesült. Ha közöttetek Isten kézzelfogható hatalmát csak annyira becsülték, hogy ettek, ittak, azután felkeltek játszani, ahogyan az ősi Izraelben, akkor hogyan bízhatna népében az Úr úgy, hogy gazdagon és kegyelmesen kinyilatkoztatja előttük Önmagát. Ha szinte minden tekintetben szöges ellentétben járnak Isten megismert akaratával, gondatlanok, léhák, önzők, becsvágyók és büszkék, megrontják útjaikat az Úr előtt, hogyan áraszthatja ki rájuk újra a Szentlelket?
Istennek kimondhatatlan gazdag áldásai vannak népe számára, de nem bízhatja rájuk mindaddig, amíg nem tudják, hogyan kell bánniuk a drága ajándékkal, kinyilvánítva annak dicséretét, aki kihívta őket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára. „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült”. (Zsid 12:1-2) A Krisztus szeme előtt lebegő öröm egy része az az öröm volt, hogy látta a Szentlélek mindenható hatalmával megerősített igazságot, amint az Ő követői életébe és jellemébe belevéste.
Isteni közvetítők együttmunkálkodnak emberi eszközökkel, hogy a törvényt naggyá és dicsőségessé tegyék. Az Úr törvénye tökéletes, a lélek megtérését műveli. A világ a megtért lélekben látja az élő bizonyságtételt. Kaphatna teret a Menny Ura a munkálkodásra? Talál helyet azok szívében, akik vallják, hogy hisznek az igazságban? Válaszra talál tiszta, önzetlen jóakarata az emberi eszközök részéről? Meglátja a világ Krisztus dicsőségének megnyilatkozását hitvalló tanítványainak jellemében? Szívesen fogadják-e Krisztust és dicsőítik-e Őt, látható-e emberi eszközeiben együttérzésének és szeretetének kiáradása, amint a jóság és az igazság folyamai ömlenek ? Azzal önti ki a menny gazdag áldásait ennek a világnak, hogy Jézus evangéliumát a szívbe plántálja. „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. (1Kor 3:9)
Mit végzett el az Isten gazdag áldása azokért, akik alázatosan és töredelmes szívvel fogadták be azt? Becsben tartották az áldást? Kinyilvánították azok, akik az áldást befogadták annak dicséretét, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta ki őket? Már akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik a munkát, ami annyira áldásos volt s amely nagyobb megbecsülést érdemelt volna. Úgy tekintenek rá, mint a fanatizmus egy bizonyos fajtájára.
https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/
Mai Bibliai szakasz: Jelenések 16
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2016&version=NT-HU
Az utolsó hét csapásról szóló beszámoló nem igazán kellemes esti mese. A Jelenések könyve nagyon kemény kifejezésekkel tarkítja szimbolikus nyelven írt jövendölését, a csapások következményei azonban minden kétséget kizáróan nagyon valóságosak és szörnyűek lesznek. A csapások konkrétan azokat sújtják majd, akiknek homlokán ott van a fenevad bélyege, és akik az ő képét imádják. Jel 18:4 elmondja, hogy a csapások a végidei Babilonra hullnak, és annak bukását okozzák.
Négy csapás hasonló ahhoz, amelyek Egyiptomot sújtották, az utolsó kettő pedig csak Babilonra hull. Arra emlékeztetnek bennünket, amikor Isten népe kivonult Egyiptomból az Ígéret Földje felé, s arra, amikor megszabadultak Babilonból, hogy hazatérjenek szülőföldjükre. Ezek a végidei csapások elkészítik az utat Isten szentjei számára, hogy megszabaduljanak ellenségeiktől és eljuthassanak örökkévaló, mennyei otthonukba. Mindezek közepette Jézus így szól: „boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét" (15. vers). Amikor a csapások elkezdődnek, mi már Jézus igazságának ruháját viseljük, és készen állunk arra, hogy hazatérjünk.
Sátán még egy utolsó erőfeszítést tesz azért, hogy megnyerje a világ uralmáért folytatott küzdelmet, s ezért a gonosz oldal erői – a sárkány, a fenevad és a hamis próféta – egyesítik erejüket, hogy megnyerjék az államok vezetőinek támogatását. Ez a nemzetközi szövetség a Bárányt és az Ő követői ellen támad az armageddoni csatában. „… a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (17:14). Ennek következtében a háromszoros unió széthullik és a fővárosok, a kormányzati székhelyek is megszűnnek létezni (16:19). Az ítélet utolsó szakaszában példa nélküli földrengés következik be, majd heves jégeső támad az elsötétülő egekből, amint egy mennyei hang bejelenti: „Meglett”, akár a Golgotáról hangzó „Elvégeztetett!” kései visszhangja.
A végidőben élő szentek, akik túlélik a csapásokat, hihetetlenül csodás bátorítást fognak találni a 91. Zsoltárban. A csapásokra utalnak a benne található ígéretek, valamint a gonoszok büntetésére: „Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.” (5-6. vers) Amennyiben már ma Megváltódnak és Oltalmazódnak fogadod el Jézust, semmit sem kell félned a jövőtől!
Garth Bainbridge
336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).
Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.
Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”
Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)
Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)
Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)
John T. Baldwin
Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,
Andrews Egyetem, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés