Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - SZOMBAT - Jelenések 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezet 2362. nap

9. fejezet – Őrizzük az új tapasztalatot (7. rész)

Legyetek végtelenül gondosak!

Éppen azon kellene meglepődnünk, ha nem lennének egyes kiegyensúlyozatlan gondolkodású emberek, akik tapintatlanul szóltak vagy cselekedtek. Ugyanis valahányszor és valahol az Úr valódi áldást nyújtva munkálkodik, feltűnik a hamisítvány is, hogy hatástalanítsa Isten igaz munkáját. Azért hát végtelenül gondosaknak kell lennünk, és alázatosan kell járnunk Isten előtt, hogy kapjunk a szemgyógyító írból, amellyel különbséget tehetünk a Szentlélek munkálkodása és annak a léleknek a munkálkodása között, amely féktelen szabadosságban és fanatizmusban nyilvánul meg. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”. (Mt 7:20) Akik valóban Krisztust szemlélik, elváltoznak az Ő képmására, úgymint az Úr Lelkétől és eljutnak a Krisztus Jézus teljességével ékeskedő kornak mértékére. Isten Szentlelke szeretetre és tisztaságra ösztönöz férfiakat és nőket, akiknél a jellem tisztulása szemmel látható lesz.

Azért viszont, mert néhányan hűtlenül bántak a menny gazdag áldásaival, másoknak tagadniuk kellene, hogy Jézus, a világ Üdvözítője átment a gyülekezeten, éspedig azért, hogy áldjon? Ezen a téren ne engedjetek a kételynek és a hitetlenségnek. Mert ha engedtek, veszélyes terepre léptek. Isten Szentlelkét adta azoknak, akik megnyitották szívük ajtaját a mennyei ajándék befogadására. Azt követően viszont ne engedjék át magukat a kísértésnek, arra a vélekedésre jutva, hogy elhitették őket. Ne szóljanak így magukban: „Mivelhogy sötétséget érzek és lenyom a kétely, és sohasem láttam Sátán erejét ennyire kézzelfoghatóan, mint most, úgy hát tévedtem.” Intelek titeket, hogy legyetek alaposak. A kétkedés egyetlen kifejezését se hintsétek el. Isten munkálkodott értetek, az igazság egészséges tanítását valóságos kapcsolatba hozta a szívvel. Áldást nyertetek, hogy gyümölcsöt teremjen helyes életgyakorlatban és emelkedett jellemben.

A bizonyíték elutasításának bűne

A bűn, amiért Krisztus Khorazint és Bethsaidát kárhoztatta, annak a bizonyítéknak az elutasításában állt, amely meggyőzhette volna őket az igazságról, ha engedtek volna az igazság hatalmának. Az írástudók és a farizeusok bűne abban állt, hogy a szemük láttára végbevitt mennyei munkát sötét hitetlenséggel fogadták, úgyhogy megkérdőjelezték a bizonyítékot, amely szilárd hitre vezette volna őket, és értékteleneknek tartották a szent dolgokat, amiket pedig nagy becsben kellett volna tartaniuk. Félek attól, hogy népünk engedélyt adott az ellenség tevékenykedésére soraink között, úgy hogy az Istentől kiáradó jót, a Tőle kapott gazdag áldást némelyek már fanatizmusnak tekintik.

Ha megmaradnak ebben a lelkületben, megtörténhet, hogy amikor az Úr újra kiárasztja világosságát, a nép elfordul a mennyei fénytől, így szólva: „Ugyanerre emlékszem 1893-ból, és néhányan, akikben bíztam, azt mondták akkor, hogy ez a fanatizmus műve.” Vajon azok, akik befogadták az Isten gazdag kegyelmét és akik mégis úgy foglaltak állást, hogy a Szentlélek munkálkodása fanatizmus, nem állnak készen arra, hogy a jövőben is megtagadják Isten Lelkének fáradozásait, s vajon az ilyen szív nem fog ellenállást tanúsítani a halk és szelíd hang kérleléseivel szemben? Azokra, akik így elbarikádozzák magukat vele szemben — bár feltárul  előttük Jézus szeretete —, nem tud hatni a befolyás erejével. A ,mennyei kegyelem gazdag áldása megnyugodhat az emberen, de, ha az illető nem becsüli meg és nem ismeri el hálás szívvel, megtörténhet a visszautasítás. Szívvel hittek az emberek az igazságra és egy ideig vallást tettek az üdvösségre, de — milyen szomorú is erről beszélni! —, az áldás elfogadója nem működött együtt a mennyi közvetítőkkel és nem tartotta becsben a világosságot azáltal, hogy az igazság cselekedeteit cselekedte. – The Review and Herald, 1894. febr. 6.    

https://white-konyvtar.hu/fejezet/IM/advent/2011/11974.416/

 

Mai Bibliai szakasz: Jelenések 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%2017&version=NT-HU

Rögtön észrevehető, hogy 17. és a 18. fejezet nem más, mint a 6. és a 7. fejezetben olvasható csapások további magyarázata, amely a végidőbeli Babilon felemelkedését és bukását írja le. A 17. fejezet az egyik csapást végrehajtó angyal vezetése alatt bontakozik ki. Az első hat vers a cifra ruhába öltözött asszonyról szóló látomást mutatja be, aki a fenevadon ül, amelynek hét feje és hét szarva van. Az asszony neve Babilon. Királyokkal van parázna kapcsolatban és "paráznaságának borával" megrészegíti a föld lakóit. Ő maga is „részeg a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől”.

A fejezet hátralévő része megmagyarázza a látomást. A profetikus szimbolizmusban az asszony azokat jelképezi, akik Isten népének vallják magukat - vagy így vagy úgy. A fenevad általában valamilyen politikai erőre utal. Így az itt látható kép egy szentségtelen szövetségi kapcsolatot mutat be egyház és állam között, ami egy részegítő italt hoz létre.

Ez a részegítő ital az evangélium „új borának” (Máté 9:17), valamint az igazság tisztaságának megrontását jelképezi. A föld lakói megrészegednek attól a filozófiától és tanítástól, amely az egyház és a világ parázna házasságából származik. Ezé az asszonyé az a vallás, amely vitatja eredendő bűnösségünket, és azt, hogy Megváltóra van szükségünk, és ezer meg egy más módon talál arra, hogy megakadályozza, hogy az emberek megtalálják a Mennybe vezető ösvényt. A parázna asszony vallása az embereket önnön sorsuk és céljaik trónjára ülteti, ahol maguk döntik el maguknak, hogy mi a helyes és mi az, ami megkötözi az embereket szabadságukban. Isten parancsolatait ezekhez az elgondolásokhoz igazítják, a Jézus hitét semmibe veszik, úgy, ahogyan ez az emberi büszkeségüknek és törekvéseiknek a legjobban megfelel.

Ez a parázna asszony, saját bűbájától, valamint a világ vezetőinek és lakosainak támogatásától felbátorodva egy nemzetközi szövetséget sodor bele az armageddoni csatába. „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is”, akiknek nincs más fegyverük, csak az igazság, és nincs más védelmük, csak egyedül a hitük. Valaki azt gondolhatná, hogy a győzelem biztosan ezé a jeles és híres, de gonosz hatalmi tengelyé lesz. Azonban a Bárány győzedelmeskedik a fenevad fölött, és hűséges maradéka megveri ezt a világszéles szövetséget. Jézus szeretettel hódít, szolgálattal uralkodik, és halála által ment meg. Az alázatos Bárány az uraknak Ura és királyoknak Királya.

Garth Bainbridge

336. heti olvasmány AZ IGAZI MEGÚJULÁS 9. fejezeteihez (január 2-8.).

Ha a teljes Bibliában kellene megkeresned a valódi megújulás megőrzésének két legjobb módját, mik lennének azok? Alább megnevezem és kifejtem az elsődleges választásomat, míg a második a következő heti olvasmányban lesz benne.

Ésaiás 27:5-ben, az első választásomban, hallhatjuk az Istentől jövő hívást: „fogd meg erősségemet.” Ezután következik a magyarázat: „azért, hogy békés köss velem.” Végül Jahve ezt a hatalmas ígéretet teszi: „és békét kötsz velem.”

Habakuk 3:4-ből tudjuk, hogy az Ő erejéhez fogható nagyszerű dolog csak a fénysugár lehet az Ő tenyeréből, ami a Kálvária sebeit jelenti, a Bárány kiontott vérét a régi, göcsörtös kereszten, hogy elvegye a világ bűneit, azaz „Ha jön bánva bűnét a leggonoszabb, az Úr néki azonnal kegyelmet ad.” („Az Úr légyen áldott” c. ének) Itt Jézus arra hív minket, hogy folyamatosan (naponta) fogadjuk el az Ő Kereszten való győzelmét és függjünk tőle. Tudunk ennél az oltalomnál bizonyosabbat elképzelni a lelki hanyatlás ellen? Pál ennek a Kereszten való megbocsátásnak a tapasztalatát „boldog” (szó szerint: áldott) létnek nevezi (Róma 4:6), különösképpen azért, mert „Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok.” („Rejts magadba sziklaszál” c. ének HÉ 221)

Végezetül minden ember, aki Ésaiás 27:5-öt követi, meg fogja hallani az Új Jeruzsálemből ezeket a csodálatos szavakat Jézus ajkáról: „Íme, ők azok, akikért véremet ontottam! Értük szenvedtem, értük haltam meg, hogy velem éljenek az örökkévalóságban.” (A nagy küzdelem, 671. o.)

Micsoda megdöbbentő gondolat; egy ilyen ajándékra a válaszunk, „Az áldozatom oly csekély.” („Én Uram, teremtőm” c. ének)

John T. Baldwin

Nyugalmazott teológiaprofesszor, HNA Teológiai Szeminárium,

Andrews Egyetem, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba