Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Sámuel 26 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2026&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2026&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten még egyszer Dávid kezébe adja Saul életét. Saul megvilágosodása, ahogy sejthető volt, nem tartott sokáig, ismét Dávid üldözésébe fogott. Isten ismét Dávid kezébe adta, mert tudta, Dávid hogyan fog viselkedni. A tapasztalat nem is Dávidért volt, hanem Saulért, hogy egy újabb lehetőséget kapjon és a népért, aki szemlélhette a két ember jelleme közötti különbséget és megérthette Isten döntését, hogy miért kellett elengednie Sault és miért kellett Dávidot felkészíteni a nép vezetésére.
2. Isten, aki egy dárdán keresztül üzen. A dárda motívum továbbra is jelentőséggel bír. Ez Saul hatalmi jelvénye – ezzel akarta megölni két ízben Dávidot, egy ízben saját fiát Jonatánt. Abisai pedig ugyanezzel a dárdával akarta átszúrni Sault, Dávid viszont megelégedett azzal, hogy magával vihette ezt a dárdát. A dárda Dávidhoz való kerülése óriási üzenetet jelentett Saul és a nép számára.
3. Isten még egyszer lehetővé teszi Saul számára a megvilágosodást. Saul ismét megvilágosodik és Dávid bocsánatáért esedezik, amiatt, hogy ezidáig folyamatosan üldözte. Dávid ismét kiemeli mennyire fontos, hogy Saul dárdája az ő kezébe került. Jelentős a párbeszéd Saul és Dávid között, Saul megalázkodása, azonban egy bizonyos tekintélyvesztéssel is járhatott a nép szemében. Saul másodjára ismeri el egész népe előtt, hogy vétkezett Dávid ellen, hogy Dávid igazabb nála, hogy Isten Dávidot választotta királlyá. Vajon, milyen lehetett, amikor mindezek után Saul visszatért ezekkel az emberekkel a palotába? Mennyire vették komolyan ezután? Mit gondoltak, amikor újra Dávid üldözésére indult velük?
4. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,
a. aki az üldözés során is gyermekeivel van, segít nekik, ahogy Dáviddal is tette
b. aki a lázadó emberért is mindent megtesz, hátha őszinte bűnbánat lesz a szívében – Saul ismét megmenekül, de jó lett volna, ha már tanult volna a tapasztalataiból
c. akire jó rábízni az ítéletet – Dávid ezt tette
Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 16. fejezet
16. fejezet – Krisztus elfogad (1. rész)
Újságcikk a Signs of the Times, 1892. július 4-én megjelent számából.
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ez az egész világnak szóló üzenet, hiszen az “aki” azt jelenti, hogy bárki, és mindenki elnyerheti az áldást, aki teljesíti a feltételt. Mindenkinek szól az ígéret, aki Jézusra néz, és hisz Őbenne, mint személyes Megváltójában, hogy “el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten mindenről gondoskodott annak érdekében, hogy elnyerhessük az örökkévaló jutalmat.
Krisztus az érettünk bemutatott Áldozat, Helyettesünk és Kezesünk, isteni közbenjárónk; Ő lett a mi igazságunk, szentségünk és üdvösségünk. “Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk” (Zsid 9,24).
Krisztus közbenjárása érdekünkben azt jelenti, hogy mint helyettesünk és kezesünk bemutatja az önmaga feláldozásával szerzett érdemeket az Atya előtt; mert Ő azért ment fel a mennybe, hogy közbenjárjon törvényszegéseink megbocsátásáért. “…ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is” (1Jn 2,1-2). “Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1Jn 4,10). “Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,25).
Ezekből az igékből egyértelmű, hogy nem Isten akarata az, hogy bizalmatlan légy, és azzal a félelemmel kínozd lelkedet, hogy Isten nem fogad el téged bűneid és érdemtelenséged miatt. “Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). Tárd fel előtte esetedet, és hivatkozz Jézus vérének érdemeire, melyet a Golgotán ontott ki érted. Sátán azzal fog vádolni, hogy nagy bűnös vagy, és ezt meg is kell vallanod, de ezt mondhatod: “Tudom, hogy bűnös vagyok, és ezért Megváltóra van szükségem. Jézus azért jött le erre a világra, hogy megmentse a bűnösöket. “Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7; Károli fordítás). “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (9. vers). Bennem nincs semmi jóság vagy érdem, melynek alapján igényelhetném az üdvösséget, de hivatkozhatok Isten színe előtt a szeplőtelen Bárány mindent elfedező vérére, Aki elveszi a világ bűneit. Jézus neve által az Atya elé járulhatok. Az Ő füle és szíve nyitva van legerőtlenebb kéréseim előtt is, és kielégíti legégetőbb szükségleteimet is.”
Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés