Higgyetek az Ő prófétáinak - október 4 - KEDD - 1 Sámuel 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1 Sámuel 28 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2028&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten kisegíti Dávidot szorult helyzetéből. Dávid saját hibájából került szorult helyzetbe, mert azt hazudta a filiszteus királynak, hogy saját népe ellen harcol. Amikor aztán tényleg saját népe ellen kellett volna harcolni, mert a filiszteus király ezt várta el tőle, csak Isten tudta ebből a szorult helyzetéből megszabadítani. A mennyei angyalok munkálkodtak egy olyan megoldáson, melyet ő emberi ésszel el sem tudott képzelni. 

2.    Isten az őt elutasító Sault már nem hallgatja meg. Dávid is elkövetett hibát, azonban Isten őt meghallgatta, és Saul is követett el hibát, de őt Isten már nem hallgatta meg. Miért? Vajon személyválogató az Isten? Nem, Isten nem személyválogató, viszont különbség van Saul és Dávid vétke között. Saul Isten elleni lázadásból követte el bűneit, Dávid pedig emberi gyengeségből, de szívében szerette és nem hagyta el Istent. Ebben a helyzetben Isten már nem tudott mit kezdeni Saullal, de tudott mit kezdeni Dáviddal, mert Dávid engedte, hogy Isten dolgozzon a jellemén.

3.    Aki szembeszáll Istennel, azon már ő sem tud segíteni. Saul látszólag engedelmes Istennek, mert kiirtja az okkult praktikákat gyakorlókat, azonban az egész élete lázadás és harc Isten ellen. Isten nem látszatengedelmességet vár el, hanem teljes szívvel való odaadást. Dávid nem a látszatengedelmességre hajtott rá, hanem az Istennel való kapcsolatában fejlődött és növekedett.     

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben,

a.    aki nem változik soha, mindig mindent megtesz mindenkiért, ahogy Saulért is, de ő nem változott, csak a körülményekhez próbált alkalmazkodni

b.    akit az ember nem kénye-kedve szerint bír szóra. Saul nem bírta szóra Istent, amikor Ő hallgatni akart

c.    aki megengedi, hogy Saulnak egy okkult tapasztalata legyen, de a megidézett médium nem mondhatott mást, amit Isten korábban már elmondott.

Olvasmány – E.G. White HIT ÉS CSELEKEDETEK 16. fejezet

16. fejezet – Krisztus elfogad (2. rész)

Ez a megszentelődés - folytatás

Élő Megváltónk van, mert már nincs József új sírjában: feltámadt a halálból, és felment a mennybe, hogy ott minden hívő lélek Helyetteseként és Kezeseként szolgáljon. “Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1). A bűnös megigazul Jézus érdemei által, és Isten így ismeri el a váltságdíj tökéletes voltát, melyet a Megváltó az emberért fizetett. Az, hogy Krisztus engedelmes volt a keresztfának haláláig, biztosítékot jelent arra, hogy az Atya elfogadja majd a megtérő bűnöst. Hogy is adhatnánk át így magunkat annak a tétovázó magatartásnak, hogy kételkedünk, aztán hiszünk, hiszünk, majd kételkedünk? Jézus a biztosíték arra, hogy Isten elfogad bennünket. Bizton megjelenhetünk Isten előtt, nem azért, mintha bármi érdemünk is volna önmagunkban, hanem mert hiszünk az Úrban, a mi igazságunkban.

Jézus ott áll most a Szentek Szentjében, hogy megjelenjen az Atya színe előtt az érdekünkben. Nem telik el perc, hogy ne képviselné – teljesen egyedül – az Ő népét. Ám attól, hogy ilyen képviselőnk van az Atyánál, nem kell azt képzelnünk, hogy visszaélhetünk az Ő kegyelmével, és gondatlanná, közönyössé, és önmagunkkal szemben elnézővé válhatunk. Krisztus nem szolgálja a bűnt. Csak úgy teljesedhetünk ki Őbenne, és úgy fogad el bennünket az Atya ama Szerelmesben, ha hit által benne lakozunk.

Soha nem érhetjük el a tökéletességet saját jó cselekedeteink által. A lélek, aki hitszemeivel Jézust szemléli, elveti saját igazságát. Az ilyen ember önmagát tökéletlennek, bűnbánatát elégtelennek, legerősebb hitét botladozásnak, legdrágább áldozatát csekélységnek látja, és alázatosan borul a kereszt lábához. Isten Igéjéből azonban egy hang szól hozzá, s ő ámulattal hallgatja az üzenetet: “…benne jutottatok el … ehhez a teljességhez” (Kol 2,10). Most már teljes nyugalom honol lelkében. Nem kell többé harcolnia azért, hogy valami érdemet találjon önmagában, valami olyan tettet, mellyel elnyerhetné Isten kegyét.

Forrás: Hit, remény, cselekvő szeretet – Heted7világ Kiadó, 2001