Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 26 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2026&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2026&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten rejtett eszközei. A főpapnak és a papoknak nem szoktunk akkora jelentőséget tulajdonítani, mint a királyoknak. Munkájuk nem olyan látványos, mint a királyoké, inkább a háttérben maradnak, de sokszor Istennek hasznos eszközei. Több király esetében olvastuk, hogy a király addig volt hűséges Istenhez, míg a főpap élt. Izrael népe pedig addig prosperált, amíg a király hűséges volt. Így végeredményben a főpap volt az oka jólétüknek. Sok király köszönhette sikerét egy hűséges papnak, vagy főpapnak.
2. Isten áldása gyakran válik átokká. Isten áldása volt Izrael népének jóléte és a király sikeres uralkodása. Viszont majdnem minden sikeres király, aki Isten áldása folytán vált sikeressé, felfuvalkodott. A felfuvalkodása pedig romlását okozta neki és a népnek is. Így nem mindenig biztos, hogy áldás az, amit mi áldásnak látunk. Sokszor válhat áldássá a szegénység, a betegség, a gyengeség, mert Istenhez vezetnek.
3. Amikor Istennek kell közbelépni. Isten nem mindig nyilvánítja ki látványosan rosszallását, de vannak esetek, amikor úgy ítéli jónak, hogy megtegye. Uzziás felfuvalkodásában olyan dolgot próbál tenni, amit Isten határozottan és komolyan tilt. Amikor már a papok sem tudják visszatartani Isten elleni tettében, maga Isten nyilvánul meg, és a király leprássá válik. Az a király, aki uralkodását Isten iránti hűségben kezdte, aki felvirágoztatta Izraelt, akinek hasznos találmányai lettek, életének hátralevő részét karanténban kellett töltenie, elzárva a többi embertől és a társadalomtól.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 17. fejezet
17. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS A GONOSZOK — A nagy nyomorúság (6. rész)
A hatodik csapás
Az ördögi lelkek elmennek a föld királyaihoz és szerte az egész világra, hogy fogságukban tartsák őket a csalásban, és hogy egyesüljenek az ördöggel a menny kormányzata ellen vívott utolsó csatában (GC, 1911, 624. o.).
Isten Lelke fokozatosan visszavonul bolygónkról. Sátán is számba veszi gonosz erőit, kimenvén „a földnek és az egész világnak királyaihoz”, hogy zászlaja alá gyűjtse és felkészítse őket „a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára” (Jel 16:14) (7BC, 1890, 983. o.).
Miután János leírja a Jelenések könyve 16. fejezetében azt a csodatévő hatalmat, amely összegyűjti a népeket az utolsó nagy viadalra, nem használ többé jelképeket, és a trombita hangja még egyszer, határozottan felharsan: „Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát” (Jel 16:15). A bűneset után Ádám és Éva meztelen volt, mert eltávozott tőlük a fényöltözet és a védelem.
A világ el fogja felejteni az Úr intéseit és figyelmeztetéseit, ahogy Noé világának szülöttei és Sodoma lakosai is tették. Romlott terveikkel és elgondolásaikkal ébredtek föl, de hirtelen tűzeső szakadt rájuk az égből, és megemésztette a város istentelen lakóit. „Ezenképpen lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik” (Lk 17:30) (14MR, 1896, 96–97. o.).
Az utolsó nagy ütközet, jók és gonoszok között
Két szembenálló erő jelenik meg az utolsó ütközetben. Az egyik oldalon az ég és a föld Teremtője áll. A mellette lévők mind az Ő pecsétjét viselik magukon, és engedelmeskednek parancsolatainak. A másik oldalon a sötétség fejedelme áll mindazokkal, akik a hitehagyást és a lázadást választották (7BC, 1901, 982–983. o.).
Rettenetes küzdelemnek nézünk elébe. Elközelgetett a mindenható Isten viadalának órája. Amit eddig féken tartottak, azt most szabadjára engedik. A kegyelem angyala már bontogatja szárnyait, és arra készül, hogy elhagyja a trónt, és átengedje a világot Sátán irányításának. A földi fejedelmek és hatalmasságok elkeseredetten lázadnak a menny Istenével szemben. Elteltek a gyűlölettel mindazok iránt, akik őt szolgálják; és hamar, nagyon hamar sor kerül a jó és a gonosz közötti utolsó nagy ütközet megvívására. A föld csatatérré válik – a végső küzdelem és a végső győzelem színterévé. Itt, ahol Sátán oly sokáig vezette az embereket Isten ellen, örökre elfojtják a lázadást (RH, 1902. május 13.).
A két sereg között folytatódó harc éppolyan valóságos, mint amit a világ hadseregei vívnak egymással. A lelki küzdelem kimenetelétől függ az emberek örök sorsa (PK, 1914, 176. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés