Higgyetek az Ő prófétáinak - február 25 - SZOMBAT - Ezsdrás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%205&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten rajta tartotta szemeit temploma építőin. Isten népének ellenségei közül sokan eltervezték, hogy akadályozni fogják Isten templomának építését, azonban ez a fejezet beszámol arról, hogy az építőkön rajtuk volt Isten szeme. Nincs olyan ellenség és hatalom, amely akadályozni tudná azt, akin rajta vannak Isten szemei. Isten arról biztosít bennünket, hogy nemcsak rajtunk tartja a szemeit, de az Ő szemefénye vagyunk.            

2.    A menny és a föld Istenének szolgái. A templom építőit azért nem tudják akadályozni, mert helyén van az önértékelésük és az önazonosságuk. Ők nem egy elmélet védelmezői, nem egy kulturális érték feltámasztói, hanem a menny és a föld Istenének szolgái. A menny Istene szolgájának lenni hatalmas előjog és kiváltság. Nem teher, nem szégyellni való dolog, hanem igazi öröm és beteljesedés.    

3.    Istent nagy Istenként ismerik el ellenségei. A zsidók elleni panaszlevél szerzői Dáriusnak írt levelükben úgy fogalmaznak, hogy meglátogatták a nagy Isten templomának építkezését. Ellenségei ugyan Istennek, de elismerik Őt, mint nagy Istent. Aki egyszer megismeri Istent, nem tehet mást, mint elismeri Őt, mert Isten valóban hatalmas Isten, és a szeretete is végtelen.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 19. fejezet

19. fejezet – KRISZTUS VISSZATÉRÉSE (7. rész)

Korona és hárfa

Nagyon sok angyalt láttam, akik dicsőséges koronákat hoztak a városból – minden szentnek egyet, amelyre a nevét írták fel. Amikor Jézus Krisztus a koronákat kérte, angyalok nyújtották át neki, és az Üdvözítő a saját jobbjával helyezte a koronákat a szentek fejére (EW, 1858, 288. o.).

Az üvegtengernél a száznegyvennégyezer tökéletes négyszögben állt fel. Némelyiküknek nagyon fényes koronája volt, másoknak kevésbé ragyogó. Némely korona csillagokkal megrakottnak látszott, másokon csak néhány tündökölt. De mindenki tökéletesen megelégedett a koronájával (EW, 1851, 16–17. o.).

Az élet koronája fényes vagy halovány lesz; sok csillag vagy néhány drágakő ragyog rajta, saját tetteinknek megfelelően (6BC, 1895, 1105. o.).

Egyetlen üdvözült sem lesz a mennyben csillag nélküli koronával. Ha beléptek a dicsőség udvaraiba, találkoztok azokkal, akik a segítségetekkel találták meg az oda vezető utat (ST, 1892. június 6.). 

Mielőtt belépnének Isten városába, az Üdvözítő átadja követőinek a győzelmi jeleket, és rájuk helyezi királyi méltóságuk jelvényeit. A csillogó sorok négyszög alakban sorakoznak fel Királyuk körül… Jézus Krisztus a saját jobbjával helyezi a győzők fejére a dicsőség koronáját… Minden kézbe a győztesek pálmaágát és fénylő hárfát helyeznek. Azután amikor a parancsnokló angyalok megadják a hangot, minden kéz ügyesen fut végig a hárfa húrjain, és sokszínű, dallamos zene hangzik fel… A megváltott tömeg a szent város előtt áll. Jézus szélesre tárja a gyöngykapukat, és belépnek az igazságot megtartó nemzetek (GC, 1911, 645–646. o.).