Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 33 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2033&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2033&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten és a bűn nem férnek meg egymással. Az Ezékiás alatt virágzó Júda Manassé uralkodása alatt egyre mélyebbé süllyedt. Ezékiás a hatalom, a hírnév káros befolyása alá került, fiának nem adta meg a megfelelő lelki indíttatást. Manassé lelkét rendkívüli sok kegyetlenség terhelte, ő volt az, aki kettéfűrészeltette Ésaiás prófétát is. Manassé sokkal bestiálisabb volt, mint a környező pogány népek. Manassé bűne elűzte Isten jelenlétét, és ha valahonnan Isten kivonul, onnan kivonul az áldás, a segítség, az oltalom és a felemelkedés.
2. Isten mégsem hagyta teljesen magára a gonosz királyt. Isten már csak annyit tehetett, hogy üzenetet küldött Manassénak. Szólt a királyhoz és a néphez több ízben is. Gonoszsága miatt megérdemelte volna, hogy Isten ne is szóljon hozzá, de Isten nem engedi el egykönnyen a leggonoszabb embert sem. Mindenkihez küldi üzenetét, és mindenkit meg akar menteni.
3. Isten elképesztő kegyelme. Nem nagyon ismerünk gonoszabb királyt Manassénál, aki bálványokat vitt be Isten templomába, feláldozta gyermekeit a bálványoknak, teljesen szakított Istennel, aminek következtében fogságba vitték Babilonba. Ott megalázkodott Isten előtt, Isten pedig megbocsátott neki, és olyan dolgot tett vele, ami ritkán fordul elő a történelemben. Az ellenség elviszi fogságba a legyőzött királyt és egy ponton gondol egyet, visszaviszi Jeruzsálembe és visszahelyezi a királyságba. Valahogy úgy gondoljuk, hogy Isten megbocsát azoknak, akik kisebb bűnöket elkövettek, de hogy olyannak is, aki a legnagyobb gonoszságot elkövette, annak is megbocsát, és még vissza is helyezi királyi minőségébe? Fiaként fogadja vissza? Ezt nehezen tudjuk elképzelni. Isten Jeruzsálem királyait a saját fiainak tekintette. Azzal, hogy visszahelyezte a királyságba, azt jelezte, hogy szeretett fiaként tekint rá. Hát, ilyen az Isten!
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 18. fejezet
18. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS AZ IGAZAK — A nagy nyomorúság (6. rész)
Isten népe nem dédelget bűnös vágyakat
Most kell a krisztusi tökéletességre törekednünk, addig, míg nagy főpapunk engesztelést végez értünk. Üdvözítőnk még egy gondolat erejéig sem engedett a kísértés hatalmának. Sátán talál az emberi szívben olyan sarkot, ahol meg tudja vetni a lábát – egy dédelgetett, bűnös vágyat, amellyel kísértéseit érvényre juttathatja. De Krisztus elmondhatta magáról: „Jön a világ fejedelme: és énbennem nincsen semmije” (Jn 14:30). Sátán nem talált hibát Isten Fiában, ami által legyőzhette volna. Jézus megtartotta Atyja parancsolatait, és nem volt benne semmi bűn, amit az ördög ki tudott volna aknázni. Ilyen lelkülettel kell rendelkezniük azoknak, akik meg akarnak állni a nyomorúság idején (GC, 1911, 623. o.).
Folytatódik az énünk elleni harc
Ameddig Sátán uralkodik, addig meg kell fékeznünk énünket, és le kell győznünk megrögzült bűneinket; nincs megállás, ameddig tart az életünk, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Élethosszig tartó engedelmesség eredménye az életszentség (AA, 1911, 560–561. o.).
Folyamatosan háborút kell viselni a testi gondolkodásmód ellen; és ebben Isten kegyelmének átalakító befolyásának kell támogatnia bennünket, amely az elmét felfelé vonzza és arra szoktatja, hogy tiszta és szent dolgokon elmélkedjen (2T, 1870, 479. o.).
Létrehozhatunk egy képzelt világot a tudatunkban, vagy elképzelhetjük az eszményi egyházat, ahol Sátán kísértései többé nem sarkallnak a gonoszra – de tökéletesség csak a fantáziánkban él (RH, 1893. augusztus 8.).
Amikor emberi lények szent testet öltenek, nem fognak a földön maradni, hanem a mennybe vitetnek. Míg a bűn még ebben az életben bocsánatot nyer, következményei teljes mértékben nem most hárulnak el. Krisztus az Ő eljövetelekor „elváltoztatja a mi bűnös testünket, hogy az Ő dicsőséges testéhez hasonló legyen” (2SM, 1901, 33. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés