Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 25 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2025&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2024&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten népe hullámvasúton. Júda népe és királya folytatja az egy lépés előre, két lépés hátra politikát és már nagyon mélyre süllyedtek a dávidi ideális időszakhoz képest. Istennek pedig ott kell megkeresni őket és ott kell kezdeni valamit velük, ahol vannak. Isten megteszi, hogy leereszkedik hozzájuk a legmélyebb pontra is, hogy vissza tudja őket hozni.
2. Istenre nemcsak egy dologban kell hallgatni. Amikor Isten prófétája által üzen a királynak, hogy ne vigyék magukkal az izraeli zsoldos katonákat, a király megfogadja a tanácsot és engedelmeskedik. Ennek eredménye dicsőséges győzelem volt, de amikor Isten újra prófétát küldött hozzá, akkor halállal fenyegette meg őt. Az eredmény most sem maradt el – a rossz eredmény.
3. A megcsalt Isten. Isten győzelmet adott a királynak, ő viszont a legyőzött népnek elrabolt bálványait kezdte el imádni. Mit érezhetett Isten azután, hogy győzelmet adott neki, ő pedig cserben hagyta őt és a legyőzött nép isteneit imádta? Micsoda ostobaság elhagyni az igaz Istent, a győztes Istent, a szerető Istent és az élettelen semmikhez fordulni?
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 17. fejezet
17. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS A GONOSZOK — A nagy nyomorúság (5. rész)
Az ötödik csapás
Amikor a diadalittas, gúnyolódó és szitkozódó emberek gonosz tömege mármár ráront zsákmányára, akkor az éj sötétjénél sűrűbb feketeség ereszkedik le. Majd az Isten trónjáról áradó, dicsfényben ragyogó szivárvány jelenik meg, amely átíveli az eget, és mintha körülzárná az imádkozó csoportokat. A dühös tömegeket hirtelen feltartóztatják. A gúnyolódó kiáltások elhalnak. Elfeledkeznek gyilkos haragjuk célpontjairól. Szörnyű balsejtelmek között merednek Isten szövetségének jelére, és szeretnének elrejtőzni megsemmisítő fényessége elől…
Az Üdvözítő éjfélkor mutatja meg hatalmát népe szabadítására. A nap megjelenik, és teljes fényében ragyog. Jelek és csodák gyors egymásutánban követik egymást. A gonoszok rémülettel és csodálkozva nézik a jelenetet, miközben az igazak szent örömmel szemlélik szabadulásuk jeleit (GC, 1911, 635–636. o.).
Isten törvénye az égen jelenik meg
Az égen egy kéz jelenik meg, amely két egymásra hajtott kőtáblát tart. A próféta ezt mondja: „Az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró” (Zsolt 50:6). A szent törvény – az Úr igazsága, amely az élet vezérfonalaként hangzott el a Sínaihegyről, mennydörgés és villámlás közepette – most az ítélet mércéjeként tárul az emberek elé. A kéz szétnyitja a táblákat, és láthatóvá válnak a Tízparancsolat rendelkezései, mintha tüzes tollal írták volna őket. A szavak olyan tisztán rajzolódnak ki, hogy mindenki elolvashatja. Megelevenedik az emlékezet, a babonaság és az eretnekség sötétsége szertefoszlik, és a föld lakói elé tárul Isten tíz rövid, átfogó és irányadó igéje (GC, 1911, 639. o.).
Hamis pásztoraikat kárhoztatják az elveszettek
Azok az egyháztagok, akik ismerték a világosságot és meggyőződésre jutottak, de lelkük üdvösségét a lelkészre bízták, megtanulják Isten napján, hogy más nem fizetheti ki helyettük törvényszegésük váltságdíját. Rettenetes kiáltás hangzik fel: „Elvesztem, örökre elvesztem!” Az emberek úgy érzik majd, hogy darabokra tudnák szakítani a lelkészeket, akik hazugságokat prédikáltak és az igazságot kárhoztatták (4BC, 1900, 1157. o.).
Mindannyian egy emberként zúdítják a papokra elkeseredett kárhoztatásukat. A hűtlen pásztorok tetszetős dolgokat prófétáltak; hallgatóikat az Örökkévaló parancsolatainak semmibevételére és még arra is biztatták, hogy üldözzék a törvényt szentségesként tisztelőket. Most ezek a tanítók kétségbeesésükben beismerik a világ előtt, hogy nyájukat félrevezették. A tömegeket harag önti el: „Elvesztünk, ti okoztátok pusztulásunkat!”, és a hamis pásztorok ellen fordulnak. Éppen azok szórják rájuk a legszörnyűbb átkokat, akik valamikor a legjobban csodálták őket. Ugyanazok a kezek emelkednek elpusztításukra a levegőbe, amelyek egykor babérkoszorút helyeztek homlokuk köré. A kardokat, amikkel Isten népét akarták lemészárolni, most ellenségeik ellen fordítják (GC, 1911, 655–656. o.).
Látjuk, hogy az egyház – az Úr szentélye – érezte meg először a Mindenható haragjának súlyát. A vén férfiak (Ez 9:6), akiknek Isten nagy világosságot adott, és akik a nép lelki érdekei fölött őrködtek, elárulták a beléjük vetett bizalmat (5T, 1882, 211. o.).
A hamis pásztorok hatástalanná tették a Bibliát… Munkájuk hamarosan visszahull rájuk. Amikor Isten ítéletei lesújtanak a misztikus Babilonra, akkor tanúi lesznek a Jelenések könyve 18. fejezetében leírt jeleneteknek (Ms, 1900, 60 .).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés