Higgyetek az Ő prófétáinak - február 14 - KEDD - 2 Krónikák 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 30 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2030&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2030&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Ezékiás él az Istentől kapott bölcsességgel. Ezékiás bölcsen vezette Izrael népét, mert az igazi bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezékiás félte az Urat és erre bátorította a népet is. Az Istentisztelet helyreállítása és a nép Istenhez való vezetése volt a legbölcsebb dolog, amit Ezékiás megtehetett. Isten pedig hatalmasan megáldotta őt és az egész Júdát.            

2.    A kinevetett Isten. Miután az északi országrész népe, amelyet Izrael néven ismerünk vereséget szenvedett Asszíriától, és a nép nagy részét elhurcolták, Ezékiás küldetésének érezte, hogy ne csak Júda népét, de Izraelt is megtérésre és Isten imádatára hívja. Küldötteit elküldte, hogy hívják meg az egész Izraelt a páska megünneplésére. Szívhez szóló üzenetet küldött nekik, ők pedig kinevették. Júdából sokan éltek a meghívással, de Izraelből csak néhányan érkeztek. Isten ma is szívhez szóló üzenetet küld az embereknek, de úgy, mint Ezékiás idejében, ma is sokan könnyelműen veszik és az üzenet hordozóit kinevetik.

3.    A kegyelmes Isten. Azok közül is, akik elfogadták Ézékiás hívását, sokan nem készültek fel megfelelőképpen az eseményre. Ezékiás tudta, hogy ha lelkileg felkészületlenül vesznek részt a páskaáldozatban, ítéletet vonnak magukra, akár meg is halhatnak. Ezért Ezékiás imádkozott Istenhez, hogy kegyelmezzen nekik, és Isten megkegyelmezett. Senki sem halt meg azok közül, akik méltatlanul vettek részt a szertartáson.        

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 18. fejezet

18. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS AZ IGAZAK — A nagy nyomorúság (3. rész)

Amiképpen Ahasvérus rendelte

A maradék nép ellen kibocsátott parancs hasonló lesz, mint amit Ahasvérus adott ki a zsidók ellen. Ma az igaz egyház ellenségei a kapuban ülő Márdokeust látják a szombat törvényét megtartók kis csoportjában. Isten népe menny iránti tisztelete állandó feddést jelent mindazoknak, akik megtagadják az Úr félelmét, és szombatját lábbal tiporják (PK, 1914, 605. o.).

Láttam a föld vezetőit egymással tanácskozni, és Sátán az angyalaival együtt körülöttük serénykedett. Láttam az írást – amelynek másolatait az ország különböző részein terjesztették –, olyan rendelkezésekkel, hogy a szentek amennyiben különös hitükből nem engednek, ha nem adják fel a szombatot, és nem ünneplik meg a hét első napját, az embereknek egy bizonyos idő után jogukban áll megölni őket (EW, 1858, 282–283. o.).

Ha Isten népe bizalmát Istenbe veti, és hit által az Ő erejére támaszkodik, Sátán eszközei éppolyan látványos vereséget szenvednek a mi időnkben is, mint Márdokeus napjaiban (ST, 1910. február 22.).

A maradék Istent teszi meg védelmezőjének

„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Dán 12:1). Amikor elérkezik a nyomorúság, már mindenki ügye eldőlt; nincs többé kegyelemidő, sem kegyelem a bűneit meg nem bánónak. Az élő Isten pecsétje népe homlokán van.

A kicsiny maradék a Mindenhatót teszi meg őrzőjéül, mert nem képes magát egyedül megvédeni abban a halálos küzdelemben, amelyet a sárkány serege által vezetett földi hatalmakkal vívnak. A rendeletet a legnagyobb földi tekintély adta ki, hogy üldözés és halálbüntetés terhe mellett kell imádniuk a fenevadat és felvenniük a bélyegét. Isten segítse népét, hiszen mit tehetnének akkor ilyen nehéz időben az Ő segítsége nélkül? (5T, 1882, 212–213. o.).

Isten népe menekül vagy börtönbe kerül

Amikor a kereszténység vezetői kiadják a rendeletet a parancsolatok megtartói ellen, amellyel megfosztják őket a kormányzat védelmétől, kiszolgáltatva mindnyájukat a pusztulásukat óhajtóknak, a maradék nép elmenekül a városokból, a falvakból, és csoportokban gyülekezve a legelhagyatottabb, legfélreesőbb helyeken tartózkodik. Sokan a hegyek erősségei között találnak majd menedéket… Viszont némelyek – minden népből és társadalmi osztályból, nagyok és kicsinyek, gazdagok és szegények, feketék és fehérek – a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb fogságba kerülnek. Isten szeretett gyermekei nehéz napokat élnek át: láncra verve, börtönrácsok mögött, halálra ítélten, egyesek láthatóan kiszolgáltatva a kiéheztetésnek a sötét, undorító börtönökben (GC, 1911, 626. o.).

Bár az általános érvényű rendeletben meghatározzák a dátumot, mikor a Tízparancsolat megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként mégis elébe vágnak a kijelölt napnak, és idő előtt megkísérlik kioltani életüket. De senki sem törhet át a hatalmas őrizők seregén, akiket az Örökkévaló minden hűséges lélek köré állított. Egyeseket ugyan megtámadnak a városokból és falvakból menekülők közül, de az ellenük felemelt kard összetörik, és erőtlenül lehull, mint a szalmaszál. Másokat harcosok képében megjelenő angyalok védenek meg (GC, 1911, 631. o.).

Isten népe abban az időben nem egy helyen tartózkodik. A világ minden részén, különböző csoportokban gyülekeznek; és nem a többiekkel együtt, hanem egymagukban kell a próbák elé állniuk. A szenvedést mindenkinek önmagáért kell kiállnia (4BC, 1908, 1143. o.).

Úgy teszik próbára az egyház tagjainak egyéni hűségét, mintha rajtuk kívül nem élne más a világon (7BC, 1890, 983. o.).