Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 19 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2019&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2019&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten visszafogadja a Hozzá térő megbotlott embereket. Akháb megsegítése után Jósaját visszatért országába és Jeruzsálembe. Ez nem egy dicsőséges bevonulás volt. Katonáival rossz ügy mellé állt és jelentős veszteséget szenvedett, sok hűséges és ártatlan katonáját veszítette el esztelen döntésével. Isten prófétát küldött elé, aki szembesítette tettével és megkérdezte tőle, hogy miért kellett a gonoszt segíteni és az Istent gyűlölőt szeretni? Nem volt egyszerű honfitársai szemébe nézni, de felvállalta tévedését és jó útra tért.
2. A megtért ember Isten misszionáriusa lesz. Miután Jósafát visszatért Istenéhez, nemes célt tűzött ki maga elé: megtérítette a népet őseik Istenéhez, az Úrhoz. Tudta, hogy ez a legtöbb, amit megtehet népéért és országáért. Ez fogja hozni a legjobb eredményeket.
3. Jósafát megvallja, hogy milyennek látja Istent. Jósafát rájött arra, hogy Istent komolyan kell venni, ezért ezt próbálta megértetni alattvalóival is, amikor azt mondta nekik, hogy Isten nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!
4. Az Úr a jókkal van. Ezzel a jókívánsággal fejezi be Jósafát ezt a fejezetet, hogy „az Úr legyen a jókkal!”
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet
16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (6. rész)
Sátán kikövetkezteti, hogy lejárt a kegyelemidő
A nyomorúság idején Sátán ráveszi a gonoszokat, hogy körülvegyék Isten népét, és pusztítsák el őket, miközben nem tudja, hogy a nevük mellé a „kegyelemben részesült” bejegyzés íratott a mennyei könyvekben (RH, 1908. november 19.).
Sátán arra késztette Ézsaut, hogy Jákób ellen vonuljon, hasonlóképpen fogja majd a gonoszokat ingerelni a nyomorúság idején, hogy pusztítsák el Isten népét… Látja, hogy szent angyalok őrzik őket, és ebből arra következtetésre jut, hogy bűneik megbocsátattak. Azt azonban nem tudja, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban (GC, 1911, 618. o.).
Az Ige utáni éhség
Most sokak nem méltányolják, nem tanulmányozzák és nem becsülik meg Isten Igéjét, amelyeket szolgái által szólt, így ezután minden okuk meglesz a keserű sírásra. Láttam, hogy az Úr az idők végeztével az ítéletben végigmegy a földön, és elkezdődik a félelmes csapások kitöltetése. Akkor azok, akik megvetették Isten szavát, kevésre becsülték és nem tisztelték azt, „vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg” (Ám 8:12). Eluralkodik az Ige hallása utáni éhség a földön (Ms, 1857, 1.).
Nincs több ima a gonoszokért
Isten szolgái befejezték munkájukat, utoljára imádkoztak, elhullatták utolsó keserű könnyüket a lázadó egyházakért és az istentelen népért. Elmondták utolsó, ünnepélyes figyelmeztetésüket. Ó, milyen gyorsan odaadnák akkor a házakat, a földeket, a fösvényen felhalmozott pénzt – amit féltékenyen dédelgettek és szorosan markoltak azok, akik maguk is vallották az igazságot, de nem éltek aszerint – némi vigaszért, az üdvösség útjának magyarázatáért, vagy hogy lelkészeiktől egy reményteljes szót, imát vagy buzdítást halljanak! De hiába, tovább kell éhezniük és szomjúhozniuk; nem csillapul szomjuk és éhségük, semmi vigasztalást nem kaphatnak. Ügyük eldőlt, és örökre úgy marad. Micsoda félelmes, rettenetes idő! (Ms, 1857, 1.).
Amikor Isten ítéletei kegyelem nélkül érik a földet, a gonoszok előtt milyen irigylésre méltó lesz azok helyzete, akik „a Fenséges rejtekében” lakoznak – olyan oltalom alatt, ahol az Úr mindenkit elrejt, aki szerette őt és engedelmeskedett parancsolatainak! A bűneik miatt szenvedők előtt valóban irigylésre méltó ebben az időben az igazak tapasztalata, de a kegyelem ajtaja bezárult a gonoszok előtt. Többé már nem hangzik értük imádság a kegyelemidő lezárulása után (3BC, 1901, 1150. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés