Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - CSÜTÖRTÖK - 2 Krónikák 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 32 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2032&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2032&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten   válaszol a Hozzá hűségesek kérésére. Ezékiás hűséges volt az Úrhoz, az Úr pedig meghallgatta szorongatott helyzetében és sok csodát tett gyermeke és népe javára. Az Asszír hadsereg a világ legkegyetlenebb hadserege volt. A történelem feljegyzi, hogy milyen kegyetlenül bántak a legyőzött ellenséggel. Júda egy kis ország volt, Asszíria pedig világbirodalom. Istennek ez nem jelentett gondot. Ha Isten Izraellel volt, a világ legerősebb hadseregét is le tudták győzni, ha viszont elhagyták Istent a legkisebb és leggyengébb nép is legyőzte őket.             

2.    Az Istenben való bizalom nem jelenti az előkészületek és védekezés hiányát. Ezékiás elmondta, hogy az asszírokkal emberi erő van, de velük maga az Isten, viszont ennek ellenére megerősítették a város védelmét, várfalakat építettek és felkészültek az ellenség érkezésére. Nem a falakban hittek és nem saját erejükben, hanem Istenben, de a maguk részét megtették.

3.    Isten a szíveket vizsgálja, de nem ezért, hogy hibát találjon, hanem azért, hogy segítsen. Ezékiás betegségében is az Urat kereste, és Isten csodát tett. Ezékiás nem emberi erőben bízott, és mindent Istennek tulajdonított, de a gazdagság, a siker és a hatalom őt is megszédítette. A babiloni küldöttség érkezésekor elfelejtette elmondani, hogy amije van Istentől kapta, bár ők azért jöttek, hogy személyesen meggyőződjenek a csoda valódiságáról, amelyről Babilonban is beszéltek, hogy milyen csodákat tett Isten Ezékiással és Izraellel. Ezékiás ezt elmulasztotta és felfuvalkodott szívében, de mégis különbözött az előtte gazdagságra jutott és felfuvalkodott királyoktól, hogy azok bűneikben és lázadásukban haltak meg, viszont Ezékiás meg tudott térni ebből az állapotából és újra tudta élvezni Isten áldásait.        

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 18. fejezet

18. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS AZ IGAZAK — A nagy nyomorúság (5. rész)

A szentek nem vesztik életüket

Isten nem fogja engedni, hogy a gonoszok elpusztítsák azokat, akik az elváltozásra várnak, és nem hajolnak meg a fenevad rendelete előtt, nem véve magukra annak bélyegét. Láttam, hogy ha az Úr megengedné a gonoszoknak, hogy megöljék a szenteket, az ördögnek, egész seregének és mindazoknak, akik gyűlölik az Üdvözítőt, örömére szolgálna. Ó, micsoda győzelem lenne ez Sátán őfelségének, ha hatalma volna az utolsó küzdelemben azok felett, akik oly sokáig várakoztak, hogy megpillantsák őt, akit szerettek! Akik gúnyolódtak a szentek mennybemenetelének gondolatán, tanúi lesznek az élő Isten gondoskodásának népe iránt, és meglátják dicsőséges szabadulásukat (EW, 1858, 284. o.).

A maradék sem menekül meg a szenvedéstől; de miközben üldözést és nyomorúságot kell elhordozniuk, miközben szűkölködnek, és az élelem hiányától szenvednek, Isten nem hagyja elpusztulni őket (GC, 1911, 629. o.).

Ha ekkor hullana Krisztus hűséges tanúbizonyságainak vére, nem lenne Isten aratására gyümölcsöt termő magvetés, miként a mártírok vére volt (GC, 1911, 634. o.).

Isten gondot visel rólunk

Az Úr ismételten megmutatta nekem, hogy ellenkezik a Bibliával, ha a nyomorúság idejére gondoskodni akarunk mulandó szükségleteink kielégítéséről. Láttam, hogyha a szentek élelmet tartalékolnának maguknál vagy földjeiken, akkor az utolsó napokban, amikor kard, éhség, járvány uralkodik az országokban, erőszakos kezek vennék el tőlük, és idegenek aratnák le földjeiket.

Bizalmunkat teljesen Istenbe kell vetnünk, és Ő majd gondoskodik rólunk. Láttam, hogy kenyerünk és vizünk biztosított lesz abban az időben, és nem fogunk a hiánytól vagy az éhségtől szenvedni, mert Isten képes számunkra a pusztában is asztalt teríteni. Ha szükséges, hollókat küld táplálásunkra, mint Illéshez is, vagy mannát hullat az égből, ahogy az izraeliták érdekében tette (EW, 1851, 56. o.).

Láttam, hogy nyomorúságos idő áll előttünk, amikor kemény szükség kényszeríti Isten népét, hogy kenyéren és vízen éljen… Senki sem végez kétkezi munkát a nyomorúságban. Szenvedéseik lelki természetűek lesznek, és Isten gondoskodik majd számukra élelemről (Ms, 1858, 2.).

A nyomorúság közvetlen előttünk áll, és akkor kemény szükség kényszeríti az Úr népét, hogy megtagadja kívánságát, és csupán annyit egyen, ami élete fenntartásához elegendő, de Isten elő fog készíteni bennünket arra az időre. Abban a félelmes órában szükségletünk alkalmat ad Istennek arra, hogy megerősítő hatalmában részesítse és fenntartsa népét (1T, 1859, 206. o.).

Kenyér és víz – ez minden, amit a nyomorúság idejére ígértek a maradéknak (SR, 1870, 129. o.).

A nyomorúság idején, közvetlenül Krisztus eljövetele előtt az igazakat a mennyei angyalok szolgálata tartja fenn (PP, 1890, 256. o.).    

Nincs közbenjáró, mégis állandó közösségben Krisztussal

Jézus elvégezte népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma teljessé vált…

Amikor Jézus kilép a szentélyből, sötétség borul a föld lakóira. Ebben a félelmetes időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell élniük a szent Atya színe előtt (GC, 1911, 613–614. o.).

Vajon elfelejti-e az Úr a népét ebben a nehéz órában?… Az ellenség ugyan börtönbe vetheti Isten gyermekeit, a börtönfalak azonban nem emelhetnek válaszfalat lelkük és Krisztus között. Ő látja minden gyengeségüket, ismeri megpróbáltatásaikat, és a földi hatalmak felett áll. Angyalok fogják felkeresni őket cellájuk magányában, a menny fényét és békéjét hozva el nekik. Palota lesz a börtönből, mert hitben gazdagok laknak benne; a sötét falakat mennyei fény világítja meg, mint amikor Pál és Silás éjfélkor imádkozott és dicsénekeket énekelt a filippi börtönben (GC, 1911, 626–627. o.).

Ha az emberek szeme mennyei látásra nyílna, rendkívüli erejű angyalok csoportjait látnák azok körül, akik megtartották Jézus béketűrésre intő beszédét. Az angyalok együtt érző gyöngédséggel figyelték Krisztus követőinek szorult helyzetét, és hallgatták imáikat. Parancsnokuk szavára várnak, hogy kiragadják őket a veszedelemből… A drága Üdvözítő akkor küldi majd a segítséget, amikor éppen szükségünk lesz rá (GC, 1911, 630, 633. o.).

Lehetetlen fogalmat alkotni Isten népének eljövendő tapasztalatáról, akik majd akkor élnek a földön, amikor a mennyei dicsőség és a múlt üldözéseinek ismétlődése keveredik egymással. Ők az Isten trónjától áradó világosságban fognak járni. Az angyalokon keresztül állandó kapcsolat lesz a menny és a föld között.

Az eljövendő nyomorúságos idő közepette – ilyen még soha nem volt, mióta bárki is él – Isten választott népe rendületlenül megáll. Sátánnak és seregeinek nem sikerül elpusztításuk, mert hatalmas erejű angyalok védelmezik őket (9T, 1909, 16–17. o.).