Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 1 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%201&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istennek egy pogány királyt használ terve előbbre viteléhez. Círusnak erős elhívástudata van, hisz abban, hogy őt Isten emelte trónra és megbízatást adott neki, hogy felépítse a jeruzsálemi templomot. Azt még értjük, hogy Dávidnak erőteljes vágya volt, hogy Istennek templomot építsen, és Salamon örömmel építette Isten templomát, de azt már nehezebben lehet megérteni, hogy egy pogány királyt mi indít erre. Círus egy világbirodalom királya, Jeruzsálem pedig egy jelentéktelen (nem is létező) kis ország fővárosa, amely romokban hever. Nem tudhatjuk, hogyan hozta Isten tudomására, hogy terve van vele atekintetben, hogy templomát felépítse, de azt igen, hogy erőteljes meggyőződés vezérli őt ebben.
2. Egy pogány király elismeri, hogy van Isten az égben Nabukodonozor sok próbán megy keresztül, míg végül feltekint az égre, és elismeri az ott lakó Istent, viszont 70 évvel később egy másik birodalom királya minden kétséget kizáróan kijelenti, hogy a mennyek Istene adta neki az uralmat. Ezt a meggyőződését tettek igazolják, mert visszaadja azokat a templomi kincseket, amelyeket Nabukodonozor elrabolt és saját istenének templomába helyezett, és ezen kívül is támogatja a zsidók hazautazását és a templom építését. Nabukodonozor elrabolta Isten templomának kincseit, Belsazár király saját lakomájához használta, jelezve azt, hogy semmibe veszi Izrael Istenét, Círus pedig visszaadja és gondoskodik arról, hogy visszakerüljenek a jeruzsálemi templomba. Nem tudunk sokat erről a királyról, de ez is elég ahhoz, hogy rácsodálkozzunk arra, amit Istenért képes megtenni.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 19. fejezet
19. fejezet – KRISZTUS VISSZATÉRÉSE (3. rész)
Jézus Krisztus kivégzői
Előjönnek azok is, akik kulcsszerepet játszottak Jézus Krisztus elvetésében és keresztre feszítésében, hogy meglássák őt úgy, amint van, és akik elutasították Krisztust, feltámadnak és látják a megdicsőült szenteket, akik ekkor egy szempillantás alatt elváltoznak és elragadtatnak, hogy találkozzanak Urukkal a levegőben. Ugyanazok, akik bíborpalástot adtak rá és töviskoronát tettek homlokára, akik átütötték a szegeket a kezén és lábán, ránéznek és siratják őt (9MR, 1886, 252. o.).
Visszaemlékeznek, hogy semmibe vették szeretetét és visszaéltek könyörületével. Felidézik, hogyan választották Barabbást, a gyilkost és rablót helyette; hogyan koronázták meg Jézust tövisekkel, megkorbácsolták és megfeszítették őt; hogyan gúnyolták a keresztfán halála órájában a papok és a főemberek, ezt mondván: „szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki” (Mt 27:42). Minden megvető, sértő tett, amely Krisztust érte, a szenvedés, amit tanítványainak okoztak, olyan frissen él emlékezetükben, mint mikor elkövették a sátáni tetteket.
Ismét felhangzik a gyakran hallott esedező, meggyőzni kívánó hang. Olyan jól kivehetően fog fülükben csengeni a kegyelmes kérlelés minden hangja, mint amikor az Üdvözítő a zsinagógákban és az utcákon beszélt. Azután akik általszegezték, a szikláknak és hegyeknek kiáltanak, hogy essenek rájuk, és rejtsék el őket a királyi székben ülő színe elől és a Bárány haragjától (Letter, 1900, 131.).
„Serkenj föl, aki alszol és támadj fel!”
A felhők tekercsként göngyölődnek össze, és megjelenik az ember Fiának fénylő, tiszta jele. Isten gyermekei tudják, mit jelent a felhő. Zene hallatszik, és amint közeledik, a sírok megnyílnak, és feltámadnak a halottak (9MR, 1886, 251–252. o.).
„Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az Ő szavát, és kijönnek” (Jn 5:28-29). Hamarosan ezek a szavak visszhangoznak majd mindenhol a halottak nemzetei között, és minden Jézusban elalvó szent felserken és elhagyja börtönét (Ms, 1897, 137.).
A drága holtak Ádámtól kezdve egészen a legutolsó meghaló szentig meghallják majd Isten Fiának hangját, s előjönnek a sírból a halhatatlan életre (DA, 1898, 606. o.).
A Fiú hangja a föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő az alvó szenteket. Letekint az igazak sírjára, majd kezét az ég felé emelve ezt kiáltja: „Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és támadjatok fel!” A halottak széltében-hosszában, az egész földön meghallják hangját, és feltámadnak. Az egész föld zengeni fog a nemzetekből, ágazatokból, nyelvekből és népekből előállt sereg lépteinek zajától. Hervadhatatlan dicsőségbe öltözötten lépnek elő a halál tömlöcéből, és így kiáltanak: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad?” (1Kor 15:55) És az élő igazak és a feltámadt szentek hangja hosszú, boldog győzelmi kiáltásban olvad össze (GC, 1911, 644. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés