Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - PÉNTEK - Ezsdrás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%204&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten áldása ellenségeskedést vált ki. A Nagy Küzdelem fellángolt. Az ünnepélyes alapkőletétel reménységgel töltötte el a hazatért foglyokat. Az országban maradt izraeliták és a közben betelepített idegenek leszármazottai, a szamaritánusok nem nézték jó szemmel a fogságból hazatért zsidók őszinte ünneplését, őszinte Isten imádatát. Minden eszközt megragadtak, hogy az építkezést leállítsák.            

2.    Istennek és népének ellenségei alattomos eszközökhöz folyamodnak. A környező népek felajánlják segítségüket a város építésihez, amit Izrael népének vezetői nem fogadnak el, mert átláttak szándékaikon. Nem építeni akartak, hanem ártani. A Biblia gyakran beszél arról, hogy Isten népének ellenségei a legképtelenebb fondorlatokhoz folyamodnak az ámítás sikere érdekében. Néha segítőként, máskor világosság angyalaként, néha meg báránybőrbe bújt farkasként érkeznek.  

3.    Isten népének ellenségei elismerik Isten hatalmát. Még azok is, akik nagyon messze laknak Izraeltől. A perzsa udvar krónikáiban is azt találták, hogy Izrael valamikor sikeres és virágzó volt, erős királyokkal, akik minden ellenséget legyőztek és sok népet tettek adófizetőikké. Ezek Izrael fénykorában történtek, de a népek tudtak róla és féltek is attól, hogy Isten még egyszer sikeressé és naggyá teszi népét.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 19. fejezet

19. fejezet – KRISZTUS VISSZATÉRÉSE (6. rész)

Útban hazafelé

Az élő igazak „nagy hirtelen, egy szempillantás” alatt (1Kor 15:52) elváltoznak. Isten szavára dicsőültek meg; immár halhatatlanná váltak, és a feltámadt szentekkel együtt elragadtatnak az Úr elé a levegőbe. Az angyalok „egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig” (Mt 24:31). A kisgyermekeket szent angyalok helyezik anyjuk karjára. Újra találkoznak a barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, hogy soha többé ne kelljen elválniuk, és boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába (GC, 1911, 645. o.).

Valamennyien beléptünk a felhőbe, és hét napon át vitettünk az üvegtengerhez (EW, 1851, 16. o.).

Miközben fölfelé gördült a szekér, a kerekek így kiáltottak: „Szent!”, és miközben suhantak a szárnyak, azt zúgták: „Szent!”, és a felhő körül az angyalkíséret azt zengte: „Szent, szent, szent a mindenható Úristen!” A felhőn ülő szentek ezt kiáltották: „Dicsőség! Alleluja!” (EW, 1858, 35. o.).

Ó, milyen fenséges lesz őt látni és átélni, hogy megváltottjaként üdvözölnek! Sokáig vártunk, de reménységünk mégsem homályosult el. Ha csupán szépségében láthatjuk a Királyt, örökké áldottak leszünk. Úgy érzem, mintha hangosan kellene felkiáltanom: „Útban vagyunk hazafelé!” (8T, 1904, 253. o.).

Az angyalok énekelnek, Krisztus győzött

Azon a napon a megváltottak az Atya és a Fiú dicsőségétől ragyognak. Az angyalok arany hárfáikon játszva üdvözlik a Királyt és győzelmének tanúbizonyságait – akiket megmostak és megfehérítettek a Bárány vérében. Felcsendül a diadal éneke, és betölti az egész mennyet: Krisztus győzött. A mennyei udvarokba megváltottai kíséretében lép be, ők tanúsítják, hogy szenvedéssel és áldozattal teli küldetése nem volt hiábavaló (9T, 1909, 285–286. o.).

Jézus kimondhatatlan szeretettel köszönti hűséges gyermekeit Uruk örömében. Az Üdvözítő abban leli örömét, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett embereket (GC, 1911, 647. o.).

Munkájának gyümölcseiben Krisztus a jutalmát szemléli abban a megszámlálhatatlan sokaságban, akiket „az Ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, nagy örömmel” (Júd 24). Ő, akinek a vére megváltott, és az életpéldája tanított minket, „lelke szenvedését” látja, és „megelégszik” (Ézs 53:11) (ED, 1903, 309. o.).