Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 22 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2022&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2022&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nélkül minden összeomlik. Isten büntetést ígért az engedetlenségre, de nem is kellett aktívan büntetni, hiszen amikor visszavonta oltalmát, minden összeomlott: a rablócsapatok egy kivételével a király minden fiát megölték. A nép a megmaradt fiút tette meg királlyá, de egy év múlva őt is megölték, amikor Izraelbe érkezett rokonait, az Izrael királyi családot meglátogatni, akik ép gonoszságuk büntetését szenvedték, aminek Júda királya is áldozatául esett. A király halála után édesanyja ragadta magához az uralmat, aki a gonosz izraeli királyi család tagja volt, aki kiirtott minden lehetséges trónörököst, egy kivételével.
2. Isten ajándéka a jó édesanya. De átok a rossz. Igaz az a mondás, hogy minden nagy ember mögött ott állt egy édesanya, de az is igaz, hogy sok bukott ember mögött álltak gonosz anyák. Ebben a fejezetben ezt erőteljesen kirajzolódni látjuk. Az olvassuk, hogy Akházia gonosz király volt, mert az édesanyja volt a tanácsadója. Fia halála után egész Júdát lelki mélységbe sodorta
3. Istennek mindig vanna eszközei a jóra. Miközben azt látjuk, hogy egy asszony erkölcsi és politikai romlásba visz egy országot egy másik asszony megmenti azt. Megmenti a király egyik fiát, aki később mélyreható reformokat hajt végre és visszavezeti az országot Istenhez.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 17. fejezet
17. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS A GONOSZOK — A nagy nyomorúság (2. rész)
Isten igazságos és kegyelmes
Atyánk dicsősége, hogy kegyelmes, türelemmel, kedvességgel, jósággal és igazsággal teljes. De a bűnös megbüntetésében láthatóvá váló igazságosság éppolyan bizonyosan az Úr dicsőségének és kegyelmének a megnyilatkozása (RH, 1904. március 10.).
Izráel Urának ugyanúgy végre kell hajtania az ítéletet e világ istenei fölött, mint egykor Egyiptom isteneivel tette. Tűzzel és árvízzel, csapásokkal és földrengésekkel dönti romba az egész földet. Akkor megváltott népe felmagasztalja és megdicsőíti szent nevét. Vajon azoknak, akik a történelem utolsó szakaszában élnek, nem kell teljes megértésre jutniuk Isten tanításait illetően? (10MR, 1899, 240–241. o.).
Aki közbenjárónk volt, aki minden bűnbánó imát és bűnvallomást hall, akit a fejét övező szivárvánnyal: a kegyelem és szeretet jelképével mutatnak be, hamarosan befejezi munkáját a mennyei szentélyben. Akkor elhagyja a kegyelem és irgalom a trónt, és helyüket az igazság foglalja el. Ő, akire népe várt, magára ölti hatalmát – a legfőbb bírói hivatalt (RH, 1889. január 1.).
Az egész Biblia az Atyát nemcsak kegyelmes és jóakaratú lényként mutatja be, hanem mint szigorú és pártatlanul igazságos Urat is (ST, 1881. március 24.).
Isten ítéleteinek bizonyos volta
Napjainkban a menny szeretetét úgy mutatják be, mint ami lehetetlenné tenné a bűnös elpusztítását. Az emberek saját igazságuk és értékítéletük alacsonyrendű szempontjai szerint érvelnek. „Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21). Önmagukhoz mérik Istent. Aszerint okoskodnak, hogy ők mit tennének az adott körülmények között, és eldöntik, Isten is úgy cselekedne, amint ők azt elképzelik…
Nincs olyan királyság vagy kormányzat, amely megengedné a törvényszegőnek, hogy önmaga mondja ki, milyen büntetést kell végrehajtani a rendeletek áthágóján. Amink csak van, kegyelmének minden ajándékát neki köszönhetjük. Hogy mennyire bosszantó a bűn természete Isten számára, éppúgy nem lehet megítélni, mint ahogy az eget sem lehet egy arasszal megmérni. Az Úr éppúgy erkölcsi uralkodó, mint ahogy atya is egyben. Ő a törvényadó. Meghozza és végre is hajtja a parancsolatait. Annak a törvénynek nincs ereje, amelyhez nem kapcsolódik büntetés.
Lehet azzal az ellenvetéssel élni, hogy egy szerető atya nem nézné el gyermekeinek szenvedését a tűz általi büntetésben, miközben hatalmában áll őket megszabadítani. De a Mindenható – alattvalói jóléte és biztonsága érdekében – meg fogja büntetni a törvényszegőket. Ő nem az ember terve szerint munkálkodik. Végtelen igazságot szolgáltat, amire az embernek nincs joga a felebarátja iránt. Noé kivívta volna a menny rosszallását, ha az őt bosszantó gúnyolók és csúfolódók közül csak egyet is belefojtott volna a vízbe, viszont Isten az egész világot elpusztította az özönvízben. Lótnak nem volt joga, hogy büntetést mérjen vejeire, de Isten megtehette szigorú igazságosságában (12MR, 18, 207–209. o.).
Ki mondja azt, hogy az Örökkévaló nem teszi meg azt, amiről azt állítja, hogy véghezviszi? (10MR, 1876, 265. o.)
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés