Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 24 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2024&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2024&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten gondoskodik a jó tanácsadóról. Isten áldása kíséri Jóást, míg a hozzá hűséges Jójadára hallgat. Jóás helyreállította az istentiszteletet, megszervezte a templom renoválását és gondoskodott a templomi szolgálatok és áldozatok eszközeiről. Ebben rendkívüli segítsége és társa volt a főpap, aki pozitívan hatott rá és Isten iránti hűségre ösztönözte.
2. Aki elhanyagolja Isten templomát, maga is romlás áldozata lesz. Atháliáról azt olvassuk, hogy hagyta omladozni az Isten házát, és a Baálokra fordította mindazt, ami az Úr házának volt szentelve. Sorsáról az előző fejezetben olvastunk, viszont azok a Biblia szereplők, akik építették Isten házát, azokat Isten is felépítette.
3. Istennek mindent megtesz az emberért. Isten sok prófétát küldött az útjáról letérő Jóáshoz, aki nagyon erőteljesen visszautasította valamennyit. Jójada pap fiát megölte, annak ellenére, hogy édesapjának köszönhette a királyságot és a sikeres uralkodást. A hatalom megrészegítette még azt a valakit is, aki erőteljesen megtapasztalta az isteni gondviselést és áldást, és aki oly sok emberi segítséget is kapott a főpaptól.
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 17. fejezet
17. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS A GONOSZOK — A nagy nyomorúság (4. rész)
Az első két csapás
Amikor Krisztus befejezi közbenjárását a szentélyben, Isten kitölti elegyítetlen haragját, amely azokat fenyegeti, akik a fenevadat és annak képét imádják, és magukra veszik a fenevad bélyegét (Jel 14:9-14). Amikor a Mindenható arra készült, hogy megszabadítsa Izráelt Egyiptomból, a csapások hasonló természetűek voltak, mint azok a rettenetes és még kiterjedtebb ítéletek, amelyek a világot majd közvetlenül Isten népének végső szabadulása előtt érik. A próféta így írja le azokat a szörnyű csapásokat: „Gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik imádták annak képét.” A tenger „olyanná lett, mint a halott vére; és minden élő állat meghalt a tengerben” (Jel 16:2-3) (GC, 1911, 627–628. o.).
A csapások hullottak a föld lakóira. Néhányan vádolták Istent és átkozták őt. Mások az Úr népéhez rohantak és kérték, tanítsák meg őket, hogyan menekülhetnének meg az ítéletektől. De a szenteknek nincs több mondanivalójuk számukra. Már elsírták utolsó könnyüket a bűnösökért, elmondták az utolsó kétségbeesett imát, elhordozták az utolsó terhet, és beszámoltak az utolsó figyelmeztetésről is (EW, 1858, 281. o.).
A harmadik csapás
Láttam, hogy a négy angyal addig tartja vissza a négy szelet, amíg Jézus befejezi munkáját a szentélyben, és akkor jön el a hét utolsó csapás. Ezek a csapások felbőszítették a gonoszokat az igazak ellen; azt gondolják, hogy mi hoztuk Isten ítéleteit rájuk, és ha megtisztíthatnák tőlünk a világot, akkor a csapások is abbamaradnának. Rendeletet adtak ki a szentek megölésére, akiket ez arra késztetett, hogy éjjel és nappal szabadulásért kiáltsanak (EW, 1851, 36–37. o.).
És „a folyóvizek” és „a vizek forrásai” vérré váltak. Bármennyire iszonyúak is ezek a büntetések, Isten igazságosságához nem fér kétség. Az angyal kijelenti: „Igaz vagy, Uram… hogy ezeket ítélted; mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni; mert méltók arra” (Jel 16:2, 6). Akik halálra ítélik az Örökkévaló népét, éppolyan bűnösök vérük kiontásában, mintha saját kezükkel ölték volna meg őket (GC, 1911, 628. o.).
A negyedik csapás
A következő csapásnál a napnak „adaték… hogy az embereket tikkassza tűzzel. És eltikkadtak az emberek nagy hévséggel” (Jel 16:8-9). A próféták így ábrázolják az állapotokat ebben a félelmetes időben: „Gyászol a föld… mert elveszett a mező aratása… A mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony, kiszáradt az öröm az emberek közül.” „Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak… Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük… Kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.” „Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányják mindenüvé” (Jóel 1:10, 12, 17, 20; Ám 8:3).
A csapások nem egyetemesek, különben a föld lakói mind elpusztulnának. Mégis ezek lesznek a legszörnyűbb csapások, amelyekről halandó ember valaha is hallott (GC, 1911, 628–629. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés