Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 17 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2017&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2017&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten oldalán van helyén az életünk. Jósaját történetét olvasva azt érezzük, hogy minden a helyére kerül, amikor valakinek a kapcsolata rendben van Istennel. Jósafát uralma biztos volt. Semmi sem fenyegette. Az ellenség is tisztes távolságban maradt, sőt ajándékokat hozott Jósafátnak. Izrael gazdasága virágzik. Maguk az izraeliták is érzékelik az áldást és ezt ki is fejezik azzal, hogy hálából ajándékokat adnak a királynak. Ez egyideális állapot, csak az a kérdés, ha ez így működik, miért tértek le az izraeliták erről az útról olyan gyakran? Miért kellett elveszíteni az ország javait, sok-sok emberéletet, a békességet, a nyugalmat? Miért volt az, hogy a békétlen és zűrzavaros idők voltak a többségben és csak ritkán olvashatunk ilyen szép dolgokról?
2. Isten áldása az oktatás. Jósafát igazi szerepükbe helyezi a papokat és a lévitákat. A léviták egyik feladata az oktatás volt. Jósafát elküldi a lávitákat és a papokat Izrael városaiba, hogy oktassák a népet. Tanítsák meg őket Isten ismeretére és szolgálatára. Ennek meg is lett a pozitív eredménye. Izrael békéje és felvirágzása, mert az Isten ismerete az igazi bölcsesség és hatalom. Istenről, az Ő jelleméről és kormányzásának elveiről tanulni, ma is a legjobb befektetés.
3. Isten Jósafát hűségét bölcsességgel ás áldások sokaságával jutalmazza. Jósafát azért volt bölcs, mert Istent félte. Bölcsességének meg áldások lettek a következményei. Mert a „bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.”
Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet
16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (4. rész)
A mindennapi élet a kegyelemidő lezárulása után
Az igazak és a gonoszok ezentúl is élni fogják halandó életüket a földön – az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak; mit sem tudnak arról, hogy a mennyei szentélyben már elhangzott a végső, megmásíthatatlan döntés (GC, 1911, 491. o.).
Amikor a szentélyben elhangzik a visszavonhatatlan ítélet, a világ sorsa örökre eldőlt, és a föld lakói nem tudnak majd erről. Továbbra is megtartják a vallás formaságait azok, akiktől Isten végleg visszavonta Lelkét, és a gonoszság fejedelme sátáni szenvedéllyel tölti be őket gonosz terveinek megvalósításához, és az Isten iránti buzgóság látszatát fogják kelteni (GC, 1911, 615. o.).
A búza és a konkoly „együtt nő az aratásig” (Mt 13. fejezet). Az igazak a vég idejéig érintkezésben maradnak az istentelenekkel az élet kötelességeinek teljesítése során. A világosság gyermekei a sötétség gyermekei között széledtek szét, és a különbséget mindenki jól észleli (5T, 1882, 100. o.).
Krisztus kijelentette, hogy amikor eljön, a rá várók közül néhányan üzleti dolgaikkal lesznek elfoglalva. Egyesek bevetik a földjüket, a többiek betakarítanak, begyűjtik az aratnivalót, és megint mások a malomban őrölnek (Ms, 26, 1901.).
A hitetlenség a tiltott szórakozásokkal együtt folytatódik
A keresztény világ Bibliába vetett hitét mélyen aláásta a kételkedés és az állítólagos tudomány. Boldogan elfogadják a tévelygést és a meséket, hogy továbbra is anélkül járhassanak saját vágyaik kielégítésének ösvényén, hogy figyelmeztetnék őket. Nem küzdenek azért, hogy Istent megtartsák az emlékezetükben. Ezt mondják: „A holnap ugyanolyan lesz, mint a mai nap, sőt sokkal bőségesebb.” De hitetlenségük és istentelen gyönyörkeresésük közepette egyszer csak felhangzik az arkangyal kiáltása és az Úr trombitájának szava…
Mikor világunkban mindenki tevékeny és elfoglalt, és önző nyereséghajhászásba merül bele, Jézus úgy jön el, mint a tolvaj (Ms, 1886, 15/b).
Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és aszerint éli mindennapjait, ahogy mindenki más, és hozzájuk csatlakozik a tiltott szórakozásban; amikor a világ fényűzését az egyház is követi; amikor esküvői harangszó hangzik, és mindenki tartós evilági jólétben reménykedik – hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad ragyogó ábrándjaiknak és csalóka reményeiknek (GC, 1911, 338–339. o.).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés