2023. február 13., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 29 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2029&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2029&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten bölcsességgel ruházza fel Ezékiást. Ezékiás Istentől kapta az erőt és a bölcsességet reformja végrehajtásához. Nem volt könnyű helyzetben Akház fiaként, akinek az édesapja az egyik leggonoszabb király volt Jeruzsálemben. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen gonosz apának ilyen istenfélő gyermeke lesz? A korábbi hűséges királyoknál láttuk, hogy egy-egy pap milyen szerepet játszott Istenhez való hűségükben. Ez a fejezet megemlíti a király édesanyját. Biztosan nem véletlenül. Az édesanya hatása magyarázat lehet arra, hogy Ezékiás ilyen hűséges király lett.            

2.    Isten engedi a Vele való szövetség megújítását. A Bibliában sok esetben találjuk azt, hogy Isten kezdeményezi a szövetséget, itt viszont azt olvassuk, hogy Ezékiás kezdeményezte. A lényeg viszont az, hogy Istennek nem kellett könyörögni a szövetség megújításáért. Isten örömmel várta a királyt és készségesen kötött vele szövetséget.

3.    Isten az utolsó időben azt várja a keresztényektől, amit Ezékiás akkor megtett. Ezékiás első dolga a templom rendbetétele és az istentisztelet helyreállítása volt. Az utolsó időben a nagy kérdés az istentisztelet, az imádat körül fog forogni. Valaki meg akarja hamisítani Isten tiszteletét, Isten népének pedig az lesz a feladata, hogy helyreállítsa az igaz imádatot. Ezért szólít fel a hármas angyali üzenetet arra, hogy imádjuk a Teremtőt, mert az emberek nagyrésze a Teremtő helyet a Fenevadat imádja Jézus közvetlen visszajövetele előtt.

4.    Isten engedi, hogy népe megtapasztalja a vele való szövetség áldásait. A fejezet azzal fejeződik be, hogy Ezékiás és a nép örült az istentisztelet helyreállításának és annak az áldásnak, ami ebből származik.        

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 18. fejezet

18. fejezet – AZ UTOLSÓ HÉT CSAPÁS ÉS AZ IGAZAK — A nagy nyomorúság (2. rész)

Sátán célja: minden szombatünneplő elpusztítása

Így szól a nagy csaló: „Legfőbb feladatunk ennek a szombattartó szektának az elhallgattatása… Végül lesz majd egy törvényünk, amely kimondja, hogy ki kell irtani mindenkit, aki nem akarja alávetni magát a tekintélyünknek” (TM, 1884, 472–473. o.).

Sátán célja, hogy eltöröltesse őket a földről, hogy a világ fölötti fennhatósága megkérdőjelezhetetlenné váljon (TM, 1893, 37. o.).

Nagy megpróbáltatás elé néz a maradék egyház. Az Úr parancsolatait és a Jézus hitét megtartók tapasztalják a sárkány és seregei dühét. Sátán úgy tekint a világra, mint alattvalóira. Megszerezte az irányítást a hitehagyó egyházak fölött; de mégis itt van ez a kis csoport, amely ellenáll fennhatóságának. Ha ki tudná irtani őket a földről, győzelme beteljesedhetne. Ahogyan Izráel elpusztítására késztette a pogány népeket, majd a közeljövőben akként izgatja fel a föld gonosz erőit Isten népének elpusztítására (9T, 1909, 231. o.).

A nép ellen felhozott érvek

Láttam, hogy a négy angyal még visszatartja a négy szelet, míg Jézus elvégzi munkáját a szentélyben, és akkor fog kitöltetni a hét utolsó csapás. Ezek a csapások felbőszítik a gonoszokat az igazak ellen; azt gondolják, hogy mi hozzuk rájuk Isten ítéleteit, és ha megtisztíthatnák tőlünk a világot, akkor a csapások is megszűnnének (EW, 1851, 36. o.).

Amikor a kegyelem angyala kibontja szárnyait és távozik, Sátán azokat a gonoszságokat hajtja végre, amelyekre már régóta vágyott. Szél és vihar, háború és vérontás – gyönyörködik bennük, és így gyűjti össze aratását. Olyan tökéletességgel csapja be az embereket, hogy kijelentik, ezek a szerencsétlenségek a hét első napjának megszentségtelenítése miatt következnek be. A népszerű egyházak szószékeiről azt hirdetik, hogy a világ azért szenvedi el a büntetést, mert a vasárnapot nem tisztelik aszerint, ahogy kellene (RH, 1901. szeptember 17.).

Szorgalmazzák, hogy nem szabad megtűrni azon keveseket, akik szembehelyezkednek az egyház rendelkezéseivel és az állam törvényével. Inkább ők szenvedjenek, mintsem hogy egész nemzetekre kiterjedjen a zűrzavar és a törvénytelenség. Ugyanígy érveltek tizennyolc századdal ezelőtt Krisztus ellen a „nép főemberei”… Ez a döntő érv (GC, 1911, 615. o.).

Halál a vasárnap megrontóira!

Utasítást bocsátottak ki a szentek megölésére, és ez arra késztette őket, hogy szabadulásért könyörögjenek, éjjel és nappal (EW, 1851, 36–37. o.).

Amiképpen Nabukodonozor, Babilónia királya megparancsolta, hogy mindenki, aki nem hajol meg és nem imádja az állóképét, megölettessék; hasonlóképpen hirdetik ki, hogy mindenkit bebörtönzéssel és halállal kell büntetni, aki nem tiszteli a vasárnap intézményét… Komolyan tanulmányozzátok a Jelenések könyve 13. fejezetét, mert a leírtak kicsinyeket és nagyokat egyaránt érintenek! (14MR, 1896, 91. o.).

A nyomorúság ideje hamarosan elérkezik Isten népére. Akkor következik be, mikor kiadják a rendeletet, amelyben megtiltják az Úr szombatja megtartóinak, hogy adjanak-vegyenek, és büntetéssel, sőt halállal fenyegetik őket, ha nem ünneplik meg nyugalomnapként a hét első napját (HP, 1908, 344. o.).

Az Isten parancsolatai elleni harcban egyesülve a föld hatalmasságai elrendelik, hogy „mindenki, kicsinyek és nagyok, gazdagok és szegények, szabadok és szolgák” (Jel 13:16) alkalmazkodjanak az egyház szokásaihoz a hamis szombat megtartásában. Ekkor bárki is megtagadja az engedelmességet, polgári büntetésekkel sújtják, és végül kijelentik: rászolgáltak a halálra (GC, 1911, 604. o.).

Különösen azok ellen támad fel a gonoszok haragja, akik megszentelték a negyedik parancsolat szombatját, és végül őket egyetemes rendeletben halálra ítélik (PK, 1914, 512. o.)


1 megjegyzés: