Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - VASÁRNAP - Ezsdrás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezsdrás 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s%206&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten az egész világ Istene. A perzsa tisztviselők kérelmére Dárius utána nézetett „a zsidók ügyének”. A zsidók törekvései igazolást nyertek, és Dárius Círus király rendeléseihez hűségesen ragaszkodva, újabb parancsolatot adott ki a templom építésére, annak akadályozásának megbüntetésére és az építkezés anyagi támogatására. Isten templomát nemcsak a zsidók építik, hanem egy világbirodalom is, amely a világ akkori országait magában foglalja. Ezzel Istent tisztelete az egész akkor ismert világra kiterjedt.            

2.   Egy pogány király tisztelettudóan beszél Istenről. Ahogy Dárius levelét és határozatát olvassuk, azt érzékeljük, hogy sokkal nagyobb tisztelettel, hódolattal, elismeréssel beszél a zsidók Istenéről, mint az izraeli és Júda királyainak nagy többsége. Isten pogány királyok által szerezte vissza megbecsülését és elismerését.    

3.   Egy pogány király részletes tervet készít Isten templomával kapcsolatosan. A mózesi szentélyt Isten tervezte meg, a salamoni templomot Dávid és most egy pogány király megadja a templom méreteit és az anyagát. Csak csodálkozni tudunk azon, hogy mi indíthatott pogány királyokat ilyen mélységes tiszteletre Isten iránt, műve iránt és ennek az Istennek a tisztelete iránt.

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 20. fejezet

20. fejezet – KRISZTUS VISSZATÉRÉSE (1. rész)

20. A SZENTEK ÖRÖKSÉGE

[Ellen G. White a mennyről és az új földről kapott különböző látomásaiban az örökkévalóságot mutatja be. Mennyei dolgokat szemlélt emberi fogalmak által. Emberi felfogásunk és nyelvünk korlátai miatt nem ismerhetjük meg teljesen a leírtak valóságos megjelenését. „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennünk az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, mint én is megismertettem” (1Kor 13:12).]

Ajándék az Úrtól

Krisztus, egyedül Krisztus és az Ő igazsága szerzi meg számunkra az útlevelet a mennybe (Letter, 1890, 6/b).  

A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, de Krisztus igazságában rejlik jogcímünk és alkalmasságunk a mennyre (DA, 1898, 245. o.).

Jézus része lett a földi családnak, hogy mi a mennyei család tagjaivá válhassunk (DA, 1898, 638. o.).

Többet ér a legpompásabb földi palotánál, hogy jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz, amelyek előkészítésére ment el a mi Urunk. Minden földi dicsőítésnél értékesebbek azok a szavak, amelyeket Üdvözítőnk egykor majd hűséges szolgáihoz intéz: „Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Mt 25:34) (COL, 1900, 374. o.).

Miért kell az eljövendő világra gondolnunk?

Jézus azért tette láthatóvá a mennyet, és azért mutatja be számunkra annak dicsőségét, hogy az örökkévalóságot ne hagyjuk ki a számításaink közül (ST, 1895. április 4.).

Ha szem előtt tartjuk az örökkévalóságot, szokásunkká válik, hogy Isten jelenlétének tudatát ápoljuk. Megvéd az ellenség bejövetelétől, erőt és biztonságot nyújt, és megszabadítja a lelket a félelemtől. A menny légkörét belélegezve nem fogjuk a világ maláriáját beszívni…

Jézus azért jön, hogy megmutassa a mennyei dolgok előnyeit és gyönyörű képeit, hogy ismerjük annak vonzerejét, és az emlékezetben az odafelvaló és örök szépség képei éljenek…

A nagy Tanító az ember elé tárja az eljövendő világ képeit. Kecsegtető javait közel hozza… Ha eléri, hogy megragadja az értelem az eljövendő életet és annak áldott voltát a jelen múló gondjaihoz mérten, az értelemre mély benyomást tesz az éles ellentét, és átjárja a szívet, a lelket és egész lényünket (OHC, 1890, 285–286. o.).